Ludovic Orban, akit a politikai szerencsekerék a nem elhanyagolandó történelmi múlttal rendelkező Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöki pozíciójába repített, nemrég azzal büszkélkedett, hogy az Európai Néppárt (EPP) takarításba kezdett, s ezt kellene tennie a szocialista és a liberális pártcsaládnak is. A félig magyar származású PNL-vezér takarítás alatt a Fidesz tagságának felfüggesztését értette, s szokásos öntelt mosolyával rúgott egy nagyot a kormánykoalíció két pártjába is. Röviden körülbelül ennyiről szólt az EPP hadjárata Orbán Viktor pártja ellen.
Az európai parlamenti választások előtti kampányba fordulva néhány néppárti formáció odahaza elmondhatja, mennyire keményen védi az uniós „alapértékeket”. A Brüsszel puszta megemlítésétől is ellágyuló hangra váltó újságírók előtt ezzel megnyílnak az ajtók, jöhetnek a baráti interjúk, dicsérő vezércikkek. Aztán
ott vannak azok a néppártiak, akik a zárt ajtók mögött a kocsmaasztaloknál szimpatizálnak Orbánnal, de tudják, nyíltan túl kockázatos szókimondóan beszélni a szuverén államok uniójáról, migrációról, kereszténységről.
Ők a Fidesz tagságának felfüggesztését a kizárás elutasításaként értelmezik, kampányuk váltakozó hangsúlyú, az éppen aktuális közönségtől függ.
A Fidesz nyílt támogatói úgyszintén az időnyerésnek örülnek. És ott van Manfred Weber, a csúcsjelölt. Ő az, aki még egy sör mellett is attól függően fogalmaz politikai véleményt, hogy a későbbiekben lehet-e haszna a vele szemben ülő korsóemelgető szimpátiájából. Weber gesztust tett a Fideszt kizárni óhajtóknak, az Orbánékat bent tartani akaróknak, a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak s egy kicsit magának Orbán Viktornak is. Így szeretne az Európai Bizottság elnöke lenni. S mert az EU most ilyen állapotban van, akár el is érheti célját.
A Fideszt leckéztető néppárti akció időzítése kétségtelenül meglepte a magyar kormánypártot. A helyzethez gyorsan alkalmazkodni kénytelen Fidesz azt a célt tűzte ki magának, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel próbálja a status quóhoz legközelebbi állapotot megőrizni. Orbán Viktor teljesítette a Manfred Weber által Budapesten megkövetelt három feltételt, ami meglepte a német csúcsjelöltet. Az eljárást ezt követően akár halasztani is lehetett volna, de miután a néppárti vezetés már berendezkedett a Fidesz megbüntetésére építő kampányra, a műsornak folytatódnia kellett. Csakhogy Orbán újabb kompromisszumkészsége megint elrontotta a műsort.
Az osztrák példát követő „bölcsek tanácsának” felállítására vonatkozó javaslat és a tagság felfüggesztésének önkéntes vállalása a Fidesz részéről újabb meglepetést keltett az EPP-ben, ahol inkább egy sértődött, a magáért hajtogató Orbán Viktorra számítottak.
Ezután a néppárt már nem tehette meg a kompromisszum elutasítását, így következhetett a mindkét fél által elfogadott, de különböző kommunikációs hangsúlyokkal tálalt megoldás.
Az ügy meglepően nagy nemzetközi sajtófigyelmet kapott, ami azt mutatja: az Orbán Viktorról és politikájáról szóló vitának a kampánytaktika mellett van egy mélyebb, európai vetülete is. Kit érdekelt például 2006-ban a szlovák Robert Fico vezette Irány (Smer) párt tagságának felfüggesztése a baloldali pártcsoportosulásban? S figyelte-e az európai média a büntetés 2009-es feloldását, azzal a megállapítással, hogy a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt részvétele a kormánykoalícióban nem befolyásolja alapvetően a pozsonyi kormánypolitikát?
A mostani történések a néppártban az Európában zajló csatát képezik le kicsiben. Az európai egyesült államok támogatóinak és a szuverén országok együttműködésén alapuló unió híveinek összecsapása kiemelten érinti Közép-Kelet-Európát, ahol egységbe tömörültek az utóbbi elképzelésért kiálló politikai erők. A politikailag korrekt nyelvezet szerint a tagállami szuverenitást fontosnak tartók Európa-ellenesek, populisták, Moszkva érdekeit képviselik, korruptak és illiberálisok. A magukat véleményformálónak tartók nem számolnak azzal, hogy a megbélyegzéssel csak segítenek, utat mutatnak azoknak az európai szavazóknak, akik elégedetlenek az EU jelenlegi működésével és keresik a változtatást elutasító vagy arra képtelen politikusok alternatíváit.
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.