HIRDETÉS
Vérkomolyan beállított politikai összeesküvés-elmélettel rukkolt elő egy magyarországi hírportál az amerikai és a román elnök múlt heti washingtoni találkozója kapcsán. És ha sejtésük beválna, az megjósolhatatlan konfliktusokhoz vezetne a kelet-közép-európai térségben. A többnyire a politikai bulvár kategóriájában jeleskedő Azonnali hírportál kivételes geopolitikai éleslátással megáldott, az összefüggéseket kiválóan értő munkatársa arra a következtetésre jutott, hogy Donald Trump Nagy-Románia kialakítására törekszik. Tudják, arról a román vadnacionalisták által eszményített országszerűségről van szó, amely Eminescu szerint a Dnyesztertől a Tiszáig terjed, és amelynek megteremtése olyan politikusok vesszőparipája, mint a néhai C. V. Tudor, Gheorghe Funar vagy Traian Băsescu. És hogy mi alapján vonta le a cikk szerzője ezt a következtetést, amelytől megalapozottsága esetén a hidegrázás környékezné a budapesti, kijevi és chișinăui vezetést egyaránt? Hát abból, hogy a Fehér Házban lezajlott eszmecsere során az amerikai elnök Make Romania Great Again (Tegyük újra naggyá Romániát) feliratú sapkával ajándékozta meg román kollégáját!
Mármost tényleg konteóhívő kell legyen a talpán, aki a történtek alapján határmódosítási szándékkal gyanúsítja meg Trumpot. Azt az amerikai vezetőt, aki történetesen a Make America Great Again (Újra naggyá tenni Amerikát) kampányszlogennel vágott neki – sikerrel – a 2016-os választásnak. Vagyis alaposan feltételezhető, hogy a Fehér Ház jelenlegi lakójának meg sem fordult a fejében táplálni a revizionista román reményeket, mindössze arról van szó, hogy a jövőre újrázni készülő Trump jópofizott és korteskedett egyet az újabb mandátumát idén megszerezni kívánó Johannisnak. (Arról nem beszélve, hogy ha valóban Nagy-Romániára akart volna utalni, a republikánus elnök a greater Románia változatot nyomtattatja a baseballsapkára). Ennek tudható be, hogy a magyar külügyminisztérium a portál többszöri megkeresésére sem kívánt reagálni a „vészjósló nagyromániázásra”.
Az persze tagadhatatlan, hogy Bukarest jó ideje kedvenc partner Washington számára, a két ország stratégiainak mondott szövetséget ápol egymással, Johannis pedig másodszorra vendégeskedett a Fehér Házban. De minek tudható be ez a szoros barátság, amikor tudjuk, hogy a kapcsolat nem történelmi gyökereken alapszik? (A románok egy része a mai napig nem felejti el Amerikának, hogy a második világháború után nem szabadította fel a szovjet befolyás alól). Hát a pénznek! Trumpnak roppant szimpatikus, hogy a Cotroceni-palota jelenlegi lakója hűen követi elődje atlantista politikáját, amelyet a hajóskapitányból főpolgármesterré, majd államfővé lett Băsescu plasztikusan úgy írt körül: „a sok kicsi helyett inkább sz.p egy nagy szentjánosbogarat”. Trumpnak rettenetesen imponál, hogy Johannis elsőként ugrott teljesíteni a NATO-tagállamokhoz intézett kérését, és 2015-ben pártközi megállapodást csikart ki arról, hogy Románia GDP-je két százalékát fordítja védelmi kiadásokra. Hát hogy is ne imponálna, amikor az évente így elkülönített dollármilliárdok jelentős részét Bukarest éppen amerikai fegyverek vásárlására fordítja? Az pedig csak hab a tortán, hogy a román elnök teljes mellszélességgel kiáll amellett, hogy a fekete-tengeri gazdag földgázmezőket amerikai társaság aknázza ki. Lám, a jelenlegi bukaresti kurzus teljesen megfelel Washingtonnak, amelynek köztudottan érdekei vannak, nem barátai...
Ezért vonzó tehát a tengerentúl a Trump által „naggyá” tenni kívánt Románia. Kár, hogy a honi állapotok közepette megjósolhatatlan, mikor válik naggyá ez az ország politikai, gazdasági és kulturális értelemben.
Hova a fenébe akarsz menni? – szegezte nekem harminc évvel ezelőtt a kérdést a kolozsvári útlevélosztály parancsnoka, egy bunkó román milicista, miután útlevélkérelmem többszöri elutasítása után feliratkoztam kihallgatásra. Ez 1989 augusztusában történt.
Nézőpont kérdése, hogy milyen művészi értékeket hordoz magában egy műkedvelő előadás, alkotás. Akadnak viszonylag sokan, akik csak legyintenek, ha amatőr művészetről esik szó, mások elismerik, hogy ez is egyik módja az ember önmegvalósításának.
A legújabb adatok szerint mintegy tízmillió román állampolgár távozott az országból. Vagyis a lakosság fele nem itt él, nem itt dolgozik, nem itt fizet adót, gyerekei nem itt tanulnak – és nagy az esély rá, hogy soha vissza se térjen.
Van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, mint a hatóságok felelősségéről. Az egyik a kiéhezett hiénaként viselkedő média, s azon belül az országos hírtelevíziók bűnös cirkusza.
Mi, erdélyi magyarok száz esztendeje a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mit jelent a Trianon utáni beolvasztó politika és a Ceauşescu-féle kommunista homogenizáció. A többi európai nemzet önazonosságát is védelmezve állunk ki kereszténységünk mellett.
Gyakorlatias ember lévén én inkább a táborban elhangzó előadások hozadékát próbálom szemrevételezni. Mennyire haladt előre az erdélyi magyar közösség az itt elhangzott gondolatok, tervek, nemzetpolitikai stratégiák megvalósítása terén?
Régóta figyelem egyes Bihar megyei polgármesterek azon törekvését, miként alkalmaznak kabinetjeikben olyan „tanácsadókat”, akiket a hivatalban saját népszerűsítésükre, arculatépítésre használnak. Igaz, ezek a kabinetemberkék nem is használhatók másra.
Jó ideje csodálkozva nézem a szerb–magyar kapcsolatokat. A Kárpát-medencében nem vagyunk szokva az ilyen együttműködéshez. Ha éppen nem támadja valaki hátba a magyarokat, akkor a csend a gyanús, mert azt sejteti, hogy valamiféle alattomos dolog készül.
Létkérdés, hogy tovább lássunk az orrunknál és felfogjuk: a globalista nyomással szemben a nemzetállam jelenthet csak védelmet. A nemzetállam, amely nem feltétlenül intoleráns, demagóg, asszimilációra törekvő, mint amilyenek a kisantant államok.
A rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes fát kivágta. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ortodox egyház vette meg, amikor egyik napról a másikra egy fatemplom épült a kertben.
Hova a fenébe akarsz menni? – szegezte nekem harminc évvel ezelőtt a kérdést a kolozsvári útlevélosztály ...
Nézőpont kérdése, hogy milyen művészi értékeket hordoz magában egy műkedvelő előadás, alkotás. ...
A legújabb adatok szerint mintegy tízmillió román állampolgár távozott az országból. ...
