Le a kalappal a földönkívülieket idéző, rettenetes védőfelszerelésben dolgozó orvosok előtt, akik számára az új koronavírusos megbetegedések szaporodásával végeláthatatlan harccá vált a mindennapi munka. Külön tisztelet jár a Covid-fertőzötteket is ellátó klinikák vezetőinek. Azoknak, akik professzionális módon tudták megszervezni a feladatot, és meggátolták, hogy gócpontokká váljon az általuk vezetett intézmény. Érdemes figyelni a koronavírusos betegeket kezelő orvosok véleményére, hiszen rajtuk kívül csak az állapotot elszenvedők tudják igzán, mivel is jár ez a fertőzés. De van egy nagyon fontos szempont, amitől egy egészségügyi dolgozó hiteles marad: ha arról nyilatkozik, amihez ért.
Virgil Musta, a temesvári Victor Babeș Járványkórház osztályvezető főorvosa a világjárvány kezdete óta sikeresen teszi a dolgát. Néhány nappal ezelőtt viszont úgy döntött, nagy ívű megállapítást tesz, megdorgál minket. „Jelenleg Románia lakossága két részre oszlik: egyik része felhőtlenül nyaral, szórakozik, a másik része pedig aggódik, és sokan közülük kórházakban szenvednek” – állapította meg Musta. Valóban, doktor úr? Szórakozik a fél ország? Nem tudom, milyen világon él Virgil Musta. Én egészen mást látok magam körül. Azt látom, hogy az emberek dolgoznak. Van, aki naponta nyolc órát, mások tizenkettőt. Teszik ezt kevés fizetésért. Olyan embereket is látok, akik a bizonytalanság ellenére igyekeznek életben tartani vállalkozásukat. Látok külföldi egyetemi terveiknek vagy éppen régóta álmodott esküvőjüknek kényszerű búcsút intő fiatalokat. Nyugdíjukból megélni képtelen öregeket. Művészeket is látok, akiknek egyszerűen elfogyott az életterük. Meghatározatlan ideig pályaszélre került sportolókat látok. Rengeteg munkanélkülit látok. Tesztekre várókat, akik mennének vissza külföldre, menteni a menthetőt. És igen, látok a tengerparton vagy a hegyekben néhány napos szabadságukat töltő embereket. Sokkal kevesebbet, mint más, „normális” években. Ők lennének a „szórakozó fél Románia”, doktor úr?
Bizony, vannak – Mustát idézve – aggódók. Nagyon sokan aggódnak a járvány miatt, mert jól érzékelik, hogy ennek az országnak a vezetése nem megoldásokat keres a kórházak megfelelő működésére, a gazdasági válságra, hanem kampányol. Miközben Románia legnagyobb gócpontjai éppen az állam által kezelt intézményekben alakulnak ki. Az emberek aggódnak, mert ha pozitív lesz a tesztjük, az otthoni karantén helyett akkor is bekényszerítik őket két napra egy bármikor gócponttá váló kórházba, ha teljesen jól érzik magukat.
Aggódnak, mert az amúgy észszerű egészségügyi szabályok betartására való kötelezettség nem párosul reménykeltő lépésekkel az ország irányítói részéről.
Kedves Musta doktor úr, én is aggódom egyebek mellett az olyan vezető pozícióban lévő orvosok miatt, akik az utóbbi időben szociológusokká, társadalmi ítészekké vedlettek. Mert arra gondolni sem merek, hogy politikai célokat szolgálnak.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.