Makkay József

2019. december 20., 08:27

Szabadulásunk harmincéves története

Emlékezik Temesvár és emlékezik az ország. Aki átélte a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás történéseit, a maga módján igyekszik felidézni azokat a napokat, amelyek saját életében is korszakváltást, új világot, új kezdetet jelentettek.
Harminc évvel ezelőtt hatalmas értékként hullott ölünkbe a szabadság. A tömegeket átjárt eufória csodákra volt képes: eltűnt a félelem, az évtizedeken át visszatartott rettegés és suttogás. Az emberek úgy vonultak utcára, hogy nem féltek semmitől. A haláltól sem. Ez volt az a pillanat, amikor mindenféle hazugságaival együtt kártyavárként omlott össze Ceaușescu rettegett rendszere. A hatalmas elnyomógépezet már nem tudta megfélemlíteni a tömegeket. Temesvár élő példa rá, ahonnan a forradalom első napjától, december 16-tól kezdve tömegesen szedte össze a tüntetőket az utcáról és a házakból a Milícia és a Szekuritáté, hogy megkínozza őket és előkészítse a nagy kirakatpert, amelynek nyomán minden bizonnyal sokat kivégeztek volna, a szerencsésebbek pedig nehéz börtönbüntetéssel „ússzák meg” a kommunista diktatúra megerősödését. A tömeget mégsem tartotta otthon a félelem.
Egyszer minden diktatúrában eljön az a pillanat, amikor az ember rádöbben, már nincs hova hátrálni. Ez történt 1956-ban Magyarországon. Ha akkor nem érkezik szovjet segítség, a népfelkelés kiseperte volna a kommunista rendszert az országból. Románia nagy esélye és szerencséje volt, hogy Ceaușescu rendszerét nemcsak saját népe utálta, hanem a környező országok közül sem ugrott senki a diktátor megsegítésére. Bármilyen erős volt a diktatúrát fenntartó állami gépezet, külső segítség nélkül képtelennek bizonyult megőrizni a sokat hangoztatott „belső rendet”.
Lehet azon vitatkozni, hogy mi történt 1989 december 22-e után, és miként ragadta magához a hatalmat a kommunista rendszernek – a nyolcvanas évek végére a Ceaușescu házaspár szemében kegyvesztetté vált – másodvonala. Az viszont vitathatatlan, hogy az utcára vonuló százezres tömegek ütötték be a kommunista rendszer koporsójába az utolsó szöget. Igazi hősök mindazok, akik az elnyomó állami gépezet pribékjeivel szembe menve nemcsak szabadságukat kockáztatták, hanem életüket áldozták. Ne legyenek illúzióink: kiállásuk és hősiességük nélkül nem lehetett volna megbuktatni Európa legutolsó sztálinista rendszerét.
Jó hallani, hogy néhány román nyelvű híradó ma is az 1989-es népfelkelés szikrájaként említi Tőkés Lászlót és a temesvári református gyülekezetet. A Szekuritáté 1989-ben átmentett hatalmas emberállományának újbóli beépülése és térfoglalása a romániai közéletben mégsem tudta semmissé tenni a harminc évvel ezelőtti reményt. Bármennyire is erős volt a román társadalomra gyakorolt hatása és agymosása, egyre több ember akar ma is igazi rendszerváltást.
Akik átéltük 1989 decemberének reményteljes napjait és a szabadító karácsony örömüzenetét, azok számára az újrakezdés ígérete egy életre szól. Az akkor kapott útravaló nemcsak a mienk, hanem gyerekeinké is. A szabadulás nem pusztán egyéni kincs: egyben a közösség vagyona. Amit a következő nemzedékek számára is meg kell őriznünk.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. december 13., péntek

Macska-egér játék Bukarestben

A kormányzó Nemzeti Liberális Párt miniszterelnöke szélmalomharcot folytat, hiszen beharangozott reformelképzeléseit parlamenti támogatottság nélkül képtelen megvalósítani. Már a kiemelt, speciális nyugdíjak ügye is kemény diónak bizonyult. 

Nánó Csaba 2019. december 11., szerda

A fiúból lett Júlia és a kínai fehér ember

A politikai korrektség jegyében átestünk a ló túlsó oldalára, és egyre gyakrabban adódnak olyan helyzetek, amikor a normálist utasítják el és a magamutogató másságot emelik piedesztálra.

Somogyi Botond 2019. december 09., hétfő

Mitokondriumok. De minek és kinek?

A gyerekek meg vannak terhelve: egyrészt a régi tantervek alapján óriási mennyiségű tananyagot kell elsajátítaniuk. Ezért inkább a gondolkodásra, a logikára, a kísérletekre kellene összpontosítani. Másrészt rengeteg időt kell iskolában tölteniük.

Makkay József 2019. december 05., csütörtök

Ha a medve az úr

Se szeri, se száma a székelyföldi medvetámadásoknak. Már ott tartunk, hogy a gazda fellélegzik, ha a nagyvad nem embert, hanem „csak” haszonállatot veszélyeztet.

Sütő Éva 2019. november 29., péntek

Európa számkivetettjei

A történelem során nem egyszer bebizonyosodott, hogy a választópolgár, ezen belül egy bizonyos társadalmi kategória mindig eszközként szolgál a hatalom, illetve a politikusok kezében, ha konszolidálni kell valamilyen politikai felállást.

Makkay József 2019. november 28., csütörtök

Távolmaradó magyarok

A hatalmas magyar közönynek egy magyarázata van:betelt a pohár. A magyar közösségi öntudat eljutott egy olyan szintre, hogy határozott nemet kell mondani az összromán színjátékra, amely lassan minden reménytől meg akarja fosztani az erdélyi magyarságot.

Pataky István 2019. november 26., kedd

Menthetők-e a Mentsétek meg Romániát Szövetség magyar szavazói?

A Szerbiában és Szlovákiában már évek óta létező „probléma”, a kisebbségi magyarok „átszavazása” különböző ideológiák mentén szerveződő országos pártokra, mifelénk is megjelent. A romániai „áttörést” a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) érte el.

Makkay József 2019. november 21., csütörtök

A románság államfőjelöltjei – „Egy brancs maguk, ne is tagadja!”

Nehéz eldönteni, hogy a magyarsággal szemben ki volt elutasítóbb a rendszerváltás utáni államfők közül. A Tanú című film gátőrének, Pelikán elvtársnak mondotta börtönőre: „Egy brancs maguk, ne is tagadja!” Tökéletesen érvényes ez mindkét mai jelöltre.

Borbély Zsolt Attila 2019. november 20., szerda

Magyarországi politikusok magyarellenes erők mellett

Az erdélyi magyarok számára egyik román elnökjelölt sem kínált semmiféle sorsrendezési lehetőséget. Mindegyik ugyanazt a román etnokrata programot képviseli. Ennek lényege az 1923-ban alkotmányszinten rögzített homogén román nemzetállam megteremtése.

Szucher Ervin 2019. november 18., hétfő

Ha ilyenek a lovagok – Makkai Gergely kis abszurdja

Majdnem fél évszázada, kiscsoportos ovis koromban a homokozóban voltam szem- és fültanúja olyan ribilliónak, mint amilyent Makkai Gergely, az RMDSZ által delegált, majd nagy nehezen visszahívott marosvásárhelyi alpolgármester a leváltásakor csapott.

Vélemény
Makkay József: Macska-egér játék Bukarestben

A kormányzó Nemzeti Liberális Párt miniszterelnöke szélmalomharcot folytat, hiszen beharangozott reformelképzeléseit ...

Nánó Csaba: A fiúból lett Júlia és a kínai fehér ember

A politikai korrektség jegyében átestünk a ló túlsó oldalára, és egyre gyakrabban adódnak ...

Somogyi Botond: Mitokondriumok. De minek és kinek?

A gyerekek meg vannak terhelve: egyrészt a régi tantervek alapján óriási mennyiségű tananyagot kell elsajátítaniuk. ...