Amióta Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, számos mulasztás miatt kapott büntetést, felszólítást, a hitvány környezetvédelem pedig élen jár ezek között. Mielőtt a „vannak nagyobb gondok is ennél”mentalitás margóján legyintenénk a téma felett, képzeljünk el egy országot, ahol szinte semmit sem hasznosítanak újra, ezért piramis méretű szeméthegyek állnak a városok közelében. A romlott ételmaradék darabkáit a szél széthordja az erdőkbe, közutakra, a játszótérre, ahol a gyermekünk labdázik. A szemét leve belefolyik a folyóinkba, ahonnan kifogják a halat, hogy az áruházak jeges polcaira tegyék, s az egyszeri lakos hiába fáradozik a tudatos szelektív hulladékgyűjtéssel.
Ez a képzeletbeli ország azonban a valóságban is létezik: a romániai híradók rendszerint tele vannak a nagyvárosokból elszállított, felgyülemlett szeméthegyek megoldhatatlannak tűnő problémájával, amelynek ékes példája a Kolozsvár melletti pataréti szeméttelep. Miután tömbház méretű szeméthegy gyűlt fel és a polgármesteri hivatal rendszeresen fizette a környezetvédelmi hatóság büntetéseit, bezárta a tározót, hogy néhány lépéssel mellette újat nyisson, ami szintén feltelt. A korszerű tározó valahogy nem akar felépülni, így inkább titkon felgyújtják a szeméthalmot, hadd apadjon kicsit, hogy férjen még pár zacskó, velős csont.
A formális felszínt persze meg kell őrizni: Kolozsvár polgármesteri hivatala milliókat költött korszerű, szelektív kukákra, hogy a szél ne hordja a szemetet, s hogy az emberek külön konténerbe dobják a műanyagot, a papírt, a fémet, a háztartási szemetet. S hogy majd a szemetes autóba mindent egybe préseljenek a lakosság szeme láttára. Pedig láthatólag a naiv városlakók már egy ideje mindegyik tározót a megfelelő hulladékkal töltik meg. A helyzet pedig az egész országban hasonló, annak ellenére, hogy a környezetvédelmi miniszter sokszor hangoztatja: nem csak a közegészségügy és környezetvédelem szempontjából lenne fontos lépés a körforgásos gazdaság bevezetése, mert ha 2030-ig sikerülne a gyakorlatba ültetni, mintegy kétszázezer új munkahelyet teremthetnének. Ehelyett igyekeznek elhitetni, hogy az ország még mindig abban a fázisban totyog, amíg szoktatják a népet a környezettudatosságra.
A legyintő mentalitás süllyesztőjében vergődő államot közben rendszerint felszólítja az EU környezetvédelmi hatósága, amíg meg nem unja és komoly pénzbírságot szab ki, amelyet a lakosság is meg fog bánni. Milyen ironikus, hogy az ország egyetlen, teljesen integrált szeméttározója nem a kincses Kolozsvár és gazdag Bukarest mellett, hanem az egyik legkevésbé fejlettnek tartott térségben, Kovászna megyében működik.
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken a Fehér Házban még úgy érezte, kérdőre vonhatja Donald Trump amerikai elnököt és J. D. Vance alelnököt, kedden már jelezte, kész a teljes együttműködésre.
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.
A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a – legalábbis amerikai szempontból – létfontosságú szabályrendeleteket. És nem csak.
A román sajtó sem tudja hova tenni a Călin Georgescu-jelenséget. A Călin Georgescuban hívőket ugyanis semmiféle racionális érvvel nem lehet meggyőzni, tömegek bíznak az új ,,megváltóban".
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken ...
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része ...
A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.