Amióta Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, számos mulasztás miatt kapott büntetést, felszólítást, a hitvány környezetvédelem pedig élen jár ezek között. Mielőtt a „vannak nagyobb gondok is ennél”mentalitás margóján legyintenénk a téma felett, képzeljünk el egy országot, ahol szinte semmit sem hasznosítanak újra, ezért piramis méretű szeméthegyek állnak a városok közelében. A romlott ételmaradék darabkáit a szél széthordja az erdőkbe, közutakra, a játszótérre, ahol a gyermekünk labdázik. A szemét leve belefolyik a folyóinkba, ahonnan kifogják a halat, hogy az áruházak jeges polcaira tegyék, s az egyszeri lakos hiába fáradozik a tudatos szelektív hulladékgyűjtéssel.
Ez a képzeletbeli ország azonban a valóságban is létezik: a romániai híradók rendszerint tele vannak a nagyvárosokból elszállított, felgyülemlett szeméthegyek megoldhatatlannak tűnő problémájával, amelynek ékes példája a Kolozsvár melletti pataréti szeméttelep. Miután tömbház méretű szeméthegy gyűlt fel és a polgármesteri hivatal rendszeresen fizette a környezetvédelmi hatóság büntetéseit, bezárta a tározót, hogy néhány lépéssel mellette újat nyisson, ami szintén feltelt. A korszerű tározó valahogy nem akar felépülni, így inkább titkon felgyújtják a szeméthalmot, hadd apadjon kicsit, hogy férjen még pár zacskó, velős csont.
A formális felszínt persze meg kell őrizni: Kolozsvár polgármesteri hivatala milliókat költött korszerű, szelektív kukákra, hogy a szél ne hordja a szemetet, s hogy az emberek külön konténerbe dobják a műanyagot, a papírt, a fémet, a háztartási szemetet. S hogy majd a szemetes autóba mindent egybe préseljenek a lakosság szeme láttára. Pedig láthatólag a naiv városlakók már egy ideje mindegyik tározót a megfelelő hulladékkal töltik meg. A helyzet pedig az egész országban hasonló, annak ellenére, hogy a környezetvédelmi miniszter sokszor hangoztatja: nem csak a közegészségügy és környezetvédelem szempontjából lenne fontos lépés a körforgásos gazdaság bevezetése, mert ha 2030-ig sikerülne a gyakorlatba ültetni, mintegy kétszázezer új munkahelyet teremthetnének. Ehelyett igyekeznek elhitetni, hogy az ország még mindig abban a fázisban totyog, amíg szoktatják a népet a környezettudatosságra.
A legyintő mentalitás süllyesztőjében vergődő államot közben rendszerint felszólítja az EU környezetvédelmi hatósága, amíg meg nem unja és komoly pénzbírságot szab ki, amelyet a lakosság is meg fog bánni. Milyen ironikus, hogy az ország egyetlen, teljesen integrált szeméttározója nem a kincses Kolozsvár és gazdag Bukarest mellett, hanem az egyik legkevésbé fejlettnek tartott térségben, Kovászna megyében működik.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.