Ronaldinho abbahagyta – nem bombahírként érkezett a bejelentés, hiszen előbb-utóbb számítani lehetett rá. Mégis rosszul esett. Mert immár nem láthatom A futballistát. Igaz, Ronaldót (a valódit, a brazilt) emlegetik a Fenoménnek – góljaival rá is szolgált ugyan –, de nekem mégis Ronaldinho volt a Fenomén. Az utóbbi években már nem Európában játszott, de az interneten mégis követni lehetett azokon a kisfilmeken a cseleit, amelyeket még 36 évesen is néha előhúzott a csak őáltala ismert kiapadhatatlan tarsolyából.
A fiam „focibolond”, nyilván jó értelemben. Szinte az összes valamire való játékos nevét ismeri, s mivel látja, hogy hetente töméntelen mérkőzést megnézek, a 80-as évek csapatait és játékosait is ismerem – az eredményeket beleértve –, többször megkérdezte már, ki a kedvenc játékosom. Neymar, Messi, Ronaldo vagy valaki más? Halvány fogalmam sincs, hogy ma ki a kedvencem – válaszoltam. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt rengeteg játékos közül válogathattam: Batistuta, Gullit, Klinsmann, Van Basten, Totti, Del Pierro, Giggs, Romario, Bergkamp, Maldini, Raul és a sort folytathatnám.
Ma már más világ van. Jelenleg is vannak kiváló játékosok, nem tagadom. De valahogy mégis minden teljesen más: a rengeteg pénz, a pökhendi nyilatkozatok, a sorozatos klubváltások, az eltitkolt milliók, az adócsalások, a barátnők „dobálása”. És a sort talán itt is lehetne folytatni. Az értékek mintha a futballisták nagy részéből kihalt volna: a klubhoz való hűség, a társak iránt való tisztelet, a sport iránti alázat ma már csak fogalmak. Nehezen tudnék két-három futballistát megnevezni, akinek játéka, hozzáállása, viselkedése örömöt jelent és tiszteletet parancsol számomra.
Ronaldinho viszont minden szempontból a csúcs volt. Még a rivális csapatok szurkolói is elismerték nagyságát. Nem véletlen, hogy barcelonai játékosként a madridi stadionban felállva tapsolták, miután harmadik gólját is bevágta a Real Madrid kapujába a Santiago Bernabeuban. Öröm volt nézni játékát. Az ember alig várta, hogy hozzá kerüljön a labda, mert mindig valami váratlan történt: egy újabb csel, újabb félrenézős passz, egy piruett vagy „kötény”, látványos „e-
sernyő” – s mindez széles mosoly kíséretében. Amely véletlenül sem az ellenfél megalázásának vagy a társ kicsúfolásának a jele volt, hanem a futball iránti szeretet, a játék felhőtlen öröme. Amely ott volt a szája szélén akkor is, amikor csapata vezetett, de akkor is, ha vesztesen hagyta el a pályát. Nem fetrengett, nem kiabált, a bírókat nem szidta és nem kérte számon őket.
Elsősorban nem a pénzt nézte, hanem játszott. Mert azt viszont szerette, s ez minden megmozdulásán – pályán és azon kívül is – meglátszott rajta. Ha úgy adódott, eligazolt Mexikóba, vagy később a füves pályát teremfocira váltotta. Mert ott is játszhatott – kedvére és a nézők nagy örömére.
Néhány napja 37 évesen bejelentette visszavonulását: pályán többé nem láthatjuk. Ronaldinho abbahagyta. Egy újabb nagy játékossal lett szegényebb az igazi futball – és mi mindnyájan.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatok kidolgozása a külföldi partnerekkel – ambiciózus, már-már bombasztikus külpolitikai és gazdasági célokat tűzött ki Donald Trump.
Ilie Bolojan nem egy megváltó alkat, és nem is lehet az. Ha egyesek a nevének állandó ismételgetésével sikeresen felépítettek köré egy ilyen aurát – „jaj, nélküle nem lehet” –, az pusztán önhipnózis.
Kétségbeesett, könnyező, vagy éppen dühös emberekkel találkoztak az újságírók az elmúlt napokban Parajdon a bányatragédia miatt. A helyiek úgy érzik, megélhetésük végveszélybe került. A jövőbe vetett hite omlott össze sok embernek a Sóvidéken.
Nicușor Dan Románia új elnöke. Komolyan remegtünk, míg idáig eljutottunk, kezdve a 2024. november 24-i fekete estétől, amikor azzal a meglepetéssel szembesültünk, hogy Călin Georgescu felbukkant a fasiszta-kommunista-Ceaușescu múltból.
Simion és Nicușor. Bármerre tekintek, mindenhonnan ez a két név ömlik. Akár a tévét, akár az újságot nézem. Ha pedig a közösségi médiát vagy a honlapokat böngészem, beleértve a sportportálokat, akkor mintha minden megsokszorozódna.
Ferenc pápa halála után a világi lapok egy részében a lehetséges utódok között felmerült Erdő Péter magyar bíboros neve is. A Ferenc pápa által képviselt mai világban azonban nem igazán van szükség egy tudós pápára.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik ...
Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.