Jót derültem nemrég, amikor egy budapesti elemző arról értekezett, hogy a koronavírus-járvány leküzdése érdekében a kormány és az ellenzék is összefogott több országban, és ezek közé sorolta Romániát is. Jogos volt az illető szakértő felvetése, hogy a magyarországi ellenzéki pártoknak is félre kellene tenniük a politikai ellentéteket ebben az időszakban, csakhogy az igazság az: a járvány okozta rendkívüli helyzet Bukarestben sem késztette együttműködésre a szemben álló feleket. Ami Románia esetében azért nagy baj, mert
miközben Magyarországon a szolid parlamenti többséggel rendelkező Orbán-kormány teljes mértékben képes ellátni feladatát a válság idején, Bukarestben párhuzamos „kríziskezelés” tapasztalható az ellentétes politikai táborként működő törvényhozás, illetve az Orban-kabinet részéről.
Ez a nemkívánatos, a mostani körülmények között ráadásul fokozottan kockázatos állapot ugye a román szociáldemokrata hatalom tavaly októberi bukása, a liberálisok kormányra kerülése nyomán alakult ki. Mert hiszen a Ludovic Orban vezette kormány kisebbségben, megfelelő parlamenti támogatottság híján kénytelen gyakorolni a végrehajtó hatalmat, eközben viszont a PSD megőrizte többségét a törvényhozásban. Emiatt annak vagyunk a tanúi, hogy a nagyvilágot, ezen belül Romániát sújtó, számos tekintetben példátlan válság közepette a bukaresti törvényhozói, illetve végrehajtó hatalom az együttműködés teljes kerülésével, egymást túllicitálva igyekszik válaszokat adni a kialakult rendkívüli helyzetre. A kormány két héttel ezelőtt rendeletet fogadott el a bankhitellel rendelkező természetes és jogi személyek törlesztésének felfüggesztési lehetőségéről, erre hasonló intézkedésről fogadott el jogszabályt a parlament is. (A kettő abban jelentősen különbözik egymástól, hogy a képviselőházban megszavazott változat nem engedi emelkedni a törlesztőrészletet a halasztást követően). Miközben a liberális kabinet hallani sem akar az árak alakításába történő állami beavatkozásról, a szenátus már megszavazta a drágítási stopot az élelmiszerek és gyógyszerek esetében. Aztán egy újabb jogszabály szerint a vállalkozók és a természetes személyek a rezsidíjak fizetését is felfüggeszthetik három hónapra. Csakhogy ezeket a törvényeket a kormány mind megtorpedózta az alkotmánybíróságon.
Vagyis rendkívüli helyzet ide vagy oda,
szó sincs itt, kérem, politikai kiegyezésről, összefogásról, nemzeti egységkormány szóba se jöhet, a két hatalmi ág a járvány kellős közepén ott tesz keresztbe egymásnak, ahol csak tud.
Az lenne a jobbik eset, ha csak egymásnak ártanának, de hát itt a járvány leküzdéséről, a gazdaságilag padlóra került ország talpra állításáról van szó. Eközben rossz nézni a hatalmon lévők „munkamegosztását” is. Amikor nem bonyolódik semmitmondó monológokba, a miniszterelnök iszonyatos blődségeket mond (hogyaszongya a tesztek számának nincs köze ahhoz, hány fertőzöttet azonosítanak), az államfő pedig egyszerűen szánalmas, amint a külföldön élő románoknak könyörög, ne jöjjenek most haza (háttérbe szorítva 19 millió itthoni lakos érdekeit). Egyedül az egészségügyi és a belügyminiszter, no és persze a legfőbb bukaresti „katasztrófafelelős”, Raed Arafat igyekezete, kommunikációja értékelhető, esetükben észlelhetőek a kompetencia jelei. Egy ekkora járvány megfékezéséhez azonban ez kevésnek tűnik.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.