HIRDETÉS
Az árdrágulások spiráljában vergődő országban – ahol pár hónapja ad hoc módon úgymond liberalizálták a gáz és a villanyáram háztartási „forgalmazását” – a kispénzű emberek nem búcsúztatják nagy lelkesedéssel az óesztendőt, és gondterhelten üdvözlik a sok bizonytalanságot hozó újévet.
A hatalmas energiaárak miatt ránk törő drágulásoknak csupán az előszelét tapasztaltuk meg eddig, de az is elegendő, hogy megízleljük a világhatalmak közötti harc oldalvizein érkező legújabb „ajándékot”,
ami a szegényeket még szegényebbé teszi, a középosztályt minden eddiginél jobban visszahúzza, és csak egy igen szűk rétegnek kedvez, amely a koronavírus-járvány eddigi gazdasági pusztításait is sikerrel tudta hasznára fordítani.
E zavaros gazdasági helyzetben Románia változatlanul az egyik legkiszolgáltatottabb állam az Európai Unióban, amelynek 27 tagországa közül mindenféle gazdasági mutató szerint vagy az utolsó előtti, vagy az utolsó helyen szerepel, vállvetve Bulgáriával. Nem véletlen, hogy a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságot is honi tájainkon szenvedtük meg legjobban az unióból a két számjegyűre kerekedett gazdasági visszaesés miatt.
Hosszú éveknek, illetve legalább egymillió román állampolgár külföldre telepedésének kellett bekövetkeznie, amíg bő tíz év alatt valamennyire helyreállt a gazdaság, amit ezúttal a vírusjárvány pusztító hatása akasztott meg újra. Egy dolog az, amit a nagy gazdasági növekedésről regélő hivatalos statisztikák mutatnak, és más az, amit naponta megtapasztal a fizetésből élők több milliós tábora, illetve azok a kis- és középvállalkozók, akik kétségbeesetten próbálják menteni a menthetőt. Egy olyan piacon, amelyet már évekkel korábban padlóra küldött az „egységes uniós piacról” beáramló olcsó áru, és amelyet tetőz az egyre súlyosabb munkaerőhiány. Mindezt összeadva
kész csoda, hogy az itthon maradt emberek még bírják a rendszerváltás óta állandósult létbizonytalanságot.
Ha szétnézünk tőlünk nyugatabbra, akkor nyilván azt is látjuk, hogy az elszabaduló infláció nem romániai sajátosság, sőt, Nyugat-Európában is komoly gondokat okoz a villanyáram és a földgáz árának emelkedése. Az összehasonlítás azonban sántít, mert az a fajta romániai mélyszegénység, amelyben a nyugdíjasok milliói 300 euró körüli havi járandóságból tengetik mindennapjaikat nyugati élelmiszerárak mellett, az unió legtöbb országában ismeretlen. És akkor még nem említettük a minimálbéren élők vagy a pár száz lejjel többet keresők hatalmas táborát. Nekik az egyre kevesebbet érő fizetésükből kell törleszteniük a januártól még jobban elszabaduló energiaárakat tartalmazó számlákat. Ami akkor is elképesztően magas lesz, ha az állami büdzséből a számlák bizonyos százalékát fedezik. De ezzel együtt
tovább drágul minden, és a legtöbb embernek bizony össze kell húznia a nadrágszíját, hogy egyik hónapról a másikra beilleszkedjen a lefaragott családi költségvetésbe.
Az új év sok jót tehát nem kínál. De ugyanezt elmondhattuk az elmúlt harminc esztendő valamennyi óévbúcsúztatóján is. A Balkánnak eme szegletében sajnos megállt az idő gazdasági szinten. Kisebbségi jogaink szempontjából pedig már bő száz éve, Trianon óta áll. Az emberek pedig politikusi ígéretekből szövögetik szakadozó reményeiket. Kérdés, hogy meddig.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
