Rostás Szabolcs

2017. november 12., 17:39

(Ny)elvtelenség

A kommunizmus idején a helyi fejesnek számító párttitkárok fő ismérve az volt, hogy csalhatatlannak és mindentudónak képzelték magukat, a szűk pátriájukat érintő ügyekben pedig nemigen tűrtek ellentmondást, legfeljebb pártvonalon. Egyszerű halandó nem vehette a bátorságot, hogy felhívja a figyelmüket a tévedésükre, hibáikra, hiszen ezek a kiskirályok mindenkinél jobban tudtak mindent. Ami pedig ennél is fontosabb: a társadalom előtt nem voltak elszámoltathatóak. Mintegy három évtized alatt az RMDSZ megannyi politikusába, önkormányzati és parlamenti képviselőjébe beleivódott ez a mentalitás. Ők mindenkinél jobban ismerik és átérzik az erdélyi magyar közösség gondjait, éjt-nappallá téve fáradhatatlanul dolgoznak a probléma megoldásán. És nem szeretik, ha bárki firtatni meri az eredményt. Nem tűrik a felelősségre vonást; majd eldöntik ők, milyen megvalósításokról számoljanak be a kampány idején.

Kereskényi Gábor nem vádolható azzal, hogy parlamenti képviselőként, majd Szatmárnémeti polgármestereként nem a magyar közösség érdekeit tartotta, tartja szem előtt.

A kétnyelvű utcanévtáblák ügyében lezárult perben tanúsított magatartása azonban mélyen elkeserítő egy magyar elöljáró részéről. És számos kérdést felvet az RMDSZ politizálásának hitelességével kapcsolatban.

De mi is történt valójában?

A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) még a partiumi megyeszékhely előző polgármesterének, a szociáldemokrata Dorel Coicának a mandátuma idején pert indított a helyi önkormányzat ellen a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése érdekében. A múlt héten kihirdetett jogerős ítéletében a nagyváradi táblabíróság elutasította a civil szervezet keresetét, ami a román igazságszolgáltatás híres következetlenségére vall. Hiszen egy másik perben néhány hónappal ezelőtt kimondott ítélet arra kötelezte a nagyváradi önkormányzatot, hogy magyarul is ki kell írni a város 829 utcájának és terének a nevét, továbbá a városháza honlapjára feltöltött önkormányzati határozatot le kell fordítani magyarra. De az egészben tulajdonképpen nem is a kettős mérce, hanem Szatmárnémeti elöljárójának a hozzáállása a meghökkentő. A magyar jogköveteléseket félresöprő román politikusok retorikáját idézve a polgármester arra hivatkozva kérte a törvényszéken a CEMO keresetének elutasítását (!), miszerint a városnak nincs illetékessége az ügyben, ugyanis a megyeszékhely valamennyi utcájának a kétnyelvűsítése túlterhelné a város költségvetését. És még azt is hozzátette, hogy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája amúgy sem kötelezi, mindössze ajánlja mindezt a dokumentumot ratifikáló Romániának. Amikor pedig a pernyertességet kellett kommentálnia, a polgármester kikérte magának, hogy egyesek „kívülről kényszerítenék” települése kétnyelvűsítésének megteremtésére, és különben is, a marosvásárhelyi szervezet ne üsse bele az orrát a szatmárnémetiek dolgába.

Megértenénk, ha ezeket az „érveket” román politikusoktól hallanánk, tőlük ugyanis sajnos hozzá kellett szoknunk jogköveteléseink elutasításának kimagyarázásához.

Érthetetlen viszont a kétnyelvű utcanévtáblák elleni ágálás olyan magyar szervezet képviselője részéről, amely az anyanyelvhasználatot, ennek minden szinten történő megteremtését elsődlegesnek tekinti.

Amely a tavalyi önkormányzati választások előtt valamennyi jelöltjével nyilatkozatot íratott alá annak vállalásáról, hogy érvényesítik a nyelvhasználati jogokat az önkormányzatukban. Amely szervezet szerint a nyelvi kartát ratifikáló törvény ugyanolyan értékű jogszabály, mint a román közigazgatási törvény, és – végül, de nem utolsó sorban – amely tavaly decemberi parlamenti megmérettetésen azzal kampányolt, hogy hivatalos nyelvvé kell nyilvánítani a magyart Székelyföldön. Ehhez képest a szövetség szatmárnémeti polgármestere arra kéri a román bíróságot, utasítsa el az utcanévtáblák magyarosítását célzó követelést.

Mindezeken felül rendkívül sajnálatos az is, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele. Az alakulat úgy tesz, mintha például a CEMO nem ugyanazokért a célokért küzdene, mint amelyeket az RMDSZ kampányidőszakban fennen hangoztatni szeret. Közben ott tartunk: az még nem jelent garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére, hogy egy településnek magyar a polgármestere, vagy hogy a helyi képviselő-testületben jelentős a magyar frakció.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Ábrám Zoltán 2019. június 17., hétfő

A pápalátogatás és annak üzenetei

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően. 

Nánó Csaba 2019. június 14., péntek

A levélírás diszkrét bája

Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még – a fiatalok pedig nem is tudják, mit vesztettek –, mekkora izgalommal lestük a postást kora reggel, hátha aznap bedobja ládánkba a régen várt levelet.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...

Pataky István: Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...

Nánó Csaba: Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást ...