Az emberek többsége nehezen engedi el a múltat. Legyen szó gyerekkori emlékről, évekkel korábban történt élményről, közeli hozzátartozóról, egykori kedvesről. Valamennyit mélyen elraktározzuk emlékezetünkben. Aztán mindenkinek a természete válogatja, mennyire képes túllépni ezeken. Természetesen olyankor a legnehezebb a belenyugvás, ha ezt a lassú folyamatot külső tényezők akadályozzák, időről időre megbolygatva a múltat.
Mivel a választójog gyakorlása hozzátartozik az ember életéhez, a múlttal való szembesülés időnként a választópolgárt sem kerülheti el. Gyakran megesik, hogy a politika iránt érdeklődő közéleti ember utólag megbánja, hogy adott pártra, jelöltre adta a voksát, mert csalódni kénytelen azok teljesítményében. Ez legtöbbször azért szokott előfordulni, mert éles az ellentét az ígéretek és megvalósítások között. Ilyenkor persze sokan verik a fejüket a falba elismerve, hogy tévedtek, nem jó döntést hoztak, aztán legközelebb igyekeznek körültekintőbben eljárni.
Fontos azonban, hogy döntést kizárólag a rendelkezésre álló ismeretek birtokában lehet hozni. Amit nem tudunk, annak alapján sosem fogunk sem helyesen, sem helytelenül dönteni. Mindennek azért sem árt szentelni néhány szót a választások közeledtével, mert az RMDSZ vezető politikusai időnként hajlamosak odadörgölni az erdélyi magyar választópolgár orra alá a múltban leadott szavazatát. Mondani sem kell, csakis akkor, ha nem a szövetségre, illetve nem a szövetség által adott útmutatás alapján történt a pecsételés. Legtöbbször az államfőválasztás elmúlt tizenöt éves távlatából bukik elő a fejmosásszerű bezzegelés, miszerint az RMDSZ ugye megmondta, hogy Adrian Năstaséra, Mircea Geoanára és Victor Pontára kell voksolni. Ehelyett az önjáró, szófogadatlan magyar választók Traian Băsescut, majd Klaus Johannist támogatták. És lám, utólag túlnyomó többségük meg is bánta az egykori hajóskapitánynak és a szász politikusnak megszavazott bizalmat, merthogy mindkettőben csalódni kellett.
Ami igaz is. Csakhogy ezzel a politikai tapasztalattal ma már nincs mit kezdeni, mégpedig olyan értelemben, hogy a leadott szavazatot nem lehet visszavonni. Bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét, nem tudjuk visszapergetni tíz-tizenöt évvel azokat az információkat, amelyekkel ma rendelkezünk. Ennek megfelelően nem ismerhettük Băsescu besúgói múltját, nem tudhattuk, hogy puszta politikai haszonszerzésből szólítja meg a magyar közösséget. Mint ahogy azzal sem lehettünk teljesen tisztában, hogy Johannis megtagadja kisebbségi önazonosságát, és teljesen közömbös lesz a magyar közösség részéről megfogalmazódó igényekre. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy az államfőválasztás második fordulójában velük szemben álló jelölt sem jelenthetett megoldást a magyarok számára, így utólag ez is beigazolódott.
Bármennyit is rugóznak tehát rajta egyesek, teljesen megalapozatlan és hiábavaló ciklusok elteltével számon kérni a választón a szavazási opcióját. Nem a szavazópolgár hibája ugyanis, ha később csalódni kényszerül politikai „választottjában”.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.