Napjaink Romániájában jelentős mértékben megnőtt a művészi hajlammal rendelkező polgárok száma. Persze nem mindenki képes felnőni egy Leonardo da Vinci színvonalára. A legtöbben egy becsületes és jól képzett szobafestő szintjét sem érik el, de egyre többen vesznek ecsetet a kezükbe, és szabadidejükben festegetésre adják a fejüket. Ez abból mérhető le, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a magyar közösségek megalázását szolgáló táblalefestések: előbb Gyergyószentmiklós egyik várostábláján festették le a magyar feliratot, később több székely falu, valamint Udvarhely és Csíkszereda tábláit is lemázolták. Néhány napja aztán a Kolozs megyei Kisbács községhez tartozó Méra helységnévtábláját rongálták meg ismeretlenek ugyanazzal a módszerrel.
Vannak ám „művészek”, akik nem elégednek meg egy hétköznapi pléhtáblával: Sepsiszentgyörgyön egyesen a kerítésekre festettek fel olyan kedves és biztató üzeneteket, hogy Kapd be, Magyarország!, Menjetek el! és Kapd be, Sepsi OSK!
Sajnos egyre több panasz érkezik a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálathoz a romániai magyar közösséget ért diszkriminációs esetek, jogfosztások és etnikai támadások kapcsán. Az önjelölt Michelangelók és Van Goghok megfékezhetetlenek, ma már nincs Erdélynek olyan magyarok által lakott szeglete, ahol legalább egy táblát, falat vagy kerítést ne mázoltak volna le. Még olyan távoli vidékeken is, ahol a madár is alig jár, festőink munkába lépnek: ki gondolta volna, hogy például Máramarosszigeten is bántja valaki szemét a magyar helységnév? Igaz, ott nem festettek, hanem kapartak.
Persze a festési láz megfékezhető lenne, ha a hatóságok erélyesebben lépnének fel a rongálók ellen. Elég lenne például bekamerázni a helységnévtáblák környékét – pénzbe kerül, de úszott már el több is a Dâmbovițán –, és mindjárt nem lennének olyan bátrak a mázolók, mint eddig. (Másrészt az is igaz, hogy ha van is kamera, akkor sem lát senki semmit.) Úgy tűnik, senkinek sem érdeke lecsapni a rongálókra, a tősgyökeres magyarokat nyugodtan lehet heccelni, nem úgy, mint a külföldről érkezett vendégmunkásokat. Az ellenünk irányuló tetteknek a román médiában nincs hírértékük, legfeljebb mi bosszankodunk, a többség meg jót nevet rajtunk.
A mázolási mánia nem új keletű, névtelenségbe burkolózó festőzsenik az utóbbi harminc esztendőben mindegyre feltünedeztek. Normális ember elgondolkodik azon, hogy ezeket a „táblafestőket” mi is motiválja. Leginkább valószínűleg az, hogy soha nem kell megfizetniük a tetteikért. Máig emlékezetes, ami pár évvel ezelőtt történt Kolozsváron, amikor Mátyás királyunk szobrát leöntötték egy veder festékkel. Pedig a tér be van kamerázva, ott a „nagy testvér” mindent lát, csak azt nem, ha a magyarok büszkeségét forró fejű román nacionalisták meggyalázzák. Az olyan falakra mázolt provokatív feliratok, mint Erdély román föld, vagy Ki a magyarokkal az országból, már fel sem tűnik senkinek.
Minden jel arra mutat, hogy a művészi hajlammal rendelkező magyargyűlölők kéz a kézben dolgoznak azokkal, akik arra lennének hivatottak, hogy kritikus szemmel nézzék „alkotásaikat”. Ha nem így lenne, az önjelölt festőknek és a mázolóknak régen befellegzett volna.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatok kidolgozása a külföldi partnerekkel – ambiciózus, már-már bombasztikus külpolitikai és gazdasági célokat tűzött ki Donald Trump.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.