HIRDETÉS

Rédai Attila

2017. december 01., 19:29

Mozgatórugók

Tolvaj kiált tolvajt – minduntalan ez a közmondás jut eszembe látva a román kormánypárt vezetőjének újabb és újabb, önmagának és barátainak felmentését szolgáló lépéseit. Sehogy sem tudom másképp értelmezni azt a manipulációs hadjáratot, amely a nyomozóhatóságok állandó hiteltelenítését szolgálja, és aminek célja csak egy lehet:

elkerülni Liviu Dragnea börtönbe jutását.

Ha belegondol az ember – és talán jobb már bele sem gondolni –, majdnem minden egyes intézkedés, amelyet ez a klikk kezdeményez, ide vezethető vissza. Ez a motivációja nemcsak annak, hogy miről szól a közbeszéd, hanem annak is, hogy milyen törvényeket írnak és módosítanak az országban. Liviu Dragnea ugyan nem lehetett még miniszterelnök, de története jól példázza azt, hogy miért nem jó, ha a hozzá hasonló elítélteket a nagypolitika közelében hagyják.

Harcban a hatalomért

Ahhoz ugyanis, hogy Dragnea és társai ne kerüljenek börtönbe, elsősorban arra volt szükség, hogy a kezükbe kaparintsák a hatalmat. Ehhez – miután némileg kizárásos alapon felülkerekedtek pártjukban – első lépésben nagyokat ígérve megnyerték a legutóbbi parlamenti választásokat. A folyamat ezzel azonban még nem ért véget: a hatalom három ága közül csak a törvényhozás a parlamenté. Börtönbe viszont az igazságszolgáltatás dugja az embert. Ezért harcba kellett indulni az igazságszolgáltatás ellen.

Először a klasszikus módon gondolkodtak: szerezzük meg embereink révén az ellenőrzést a különböző hatóságok felett. Miután kudarcot vallottak, jöhetett a másik terv:

ha nem lehetnek nálunk a bíróságok és az ügyészségek, akkor írjuk át a törvényeket, amelyek alapján ezek működnek.

Elvégre a miénk a törvényhozás. Sőt, miénk a végrehajtás is, a kormány, nem is kell megvárni, hogy a lassú parlament végre elvégezze a dolgát. Írjunk kormányrendeleteket, amelyeket sunyin, éjszaka és rejtőzködve fogadjunk el. Gyors és fájdalommentes: azonnal hatályba lépnek, és úgy is maradnak legalább addig, amíg céljainkhoz hozzásegítenek.

Vaskos hibák

A klikk számításaiba aztán vaskos hibák keveredtek. A sunyi törvényalkotás óriási társadalmi ellenállásba ütközött, tüntetések törtek ki, le kellett – legalábbis ideiglenesen – mondani róla. De a legjobban talán ott tévedtek, amikor azt hitték, a kormány felett abszolút ellenőrzésük van. Talán lett is volna, ha sikerül az eredeti jelöltet ültetni a kormányfői székbe, a Dragneának és klánjának teljesen lekötelezett, a PSD-báró jobb kezének számító Sevil Shhaideh-t. A végrehajtói hatalomnak azonban van a kormányon kívül egy másik ága, ez pedig az elnöki hivatal. A PSD-nek a parlamenti választások előtti elnökválasztásokon nem sikerült megszereznie az ellenőrzést. Klaus Johannis pedig egy másik klikk tagja, nem is csoda, hogy küllőt rakott a kerekek közé. Azóta sem tudjuk – tavaly december óta –, hogy mi volt az indoka a miniszterelnök-jelölt visszautasításának. Johannis azt sejtette, hogy Sevil Shhaideh férje, a Bashar al-Assad szíriai elnök rezsimjét támogató szír állampolgár biztonsági kockázat lehet. Amit viszont már biztosan tudunk, hogy Sevil Shhaideh miniszterelnök-helyettes hivatalosan gyanúsítottá vált. Férjét a nyáron a mezőgazdasági miniszter kabinetfőnökévé nevezték ki.

Saját kormányukat döntötték meg

De vissza a történet fő fonalához. Shhaideh nem lehet hát miniszterelnök, a B-terv egy teljesen súlytalannak tűnő választás, Sorin Grindeanu. Hibás döntés: Grindeanu átlátott a szitán, nem akart úgy fütyülni, ahogy Dragnea muzsikált. A konfliktus rövid időn belül kormányválságba torkollt. Az egész világ csóválta a fejét látván azt a kabarét, amit Romániában véghezvitt a nagyobbik kormánypárt: megdöntötte a parlamentben saját kormányát. A következő miniszterelnököt már körültekintőbben választották ki. Mihai Tudose sokkal dörzsöltebb figurának néz ki, jó üzletet ajánlhattak neki, hogy beálljon a bálba. Hogy mit, még nem derült ki. Most már végre beindulhat a törvényhozási gépezet, lehet orcánkhoz igazítani a büntetőjogot.

Még azt is törvénybe lehet foglalni, hogy az elítélt Dragneából miniszterelnök vagy akár államelnök lehessen.

A sok hercehurca azonban késleltette a tervet. A klánfőnök pedig újra gyanúsított. Mi több: már a vagyona felett sem rendelkezhet.

Oldalág a történetben, ahogy – ugyancsak a törvényalkotás útján – súlytalanítani próbálják az elnöki hivatalt. Ahogy az előző választási győzelem ígéreteinek teljesítése érdekében a számlát ismét a magánszférának nyújtják be amellett, hogy közben az állami alkalmazottakat is vaskosan átverik. Ahogy mesterségesen fűtik a fogyasztást a hatalmas GDP-emelkedésért, amellyel ismét csak választási ígéreteiknek ágyaznak be. Ami – mint tudjuk – a választási győzelemhez kellett, ami az első lépés a hatalmi ágak feletti hatalom megszerzésében. Amire azért van szükség, hogy mentsék a bőrüket.

Erős mellékhatások

A mellékhatások azonban egyre erősebbek. A beígért fizetésemelés megapasztotta az államkasszát. A hiány egy részét átnyomták az önkormányzatokra, amelyek így óriási összegektől estek el. A következmény: visszahúzódó önkormányzati tevékenység és adóemelés. Kevesebb jut helyi beruházásokra. Akadozik a szociális ellátás, az önkormányzati és az állami egyaránt. Az állami beruházások stagnálnak, ami viszont lefele húzza az építőipart. A felerősödött fogyasztás és hitelezés miatt egyszerre szabadult el a nemzeti valuta alapkamata és az árfolyam. Megugrott az infláció is, így hiába magasabbak a fizetések, többet kell fizetni az árukért és szolgáltatásokért. Az államháztartási hiány lassan mérhetetlen, a lufi akármelyik pillanatban kipukkanhat.

Közben folytatódik a közbeszéd mérgezése. A „párhuzamos államra” vonatkozó tétel ráadásul nem is stúdióbeszélgetési kacsa, hanem hivatalos szintre emelt kormánypárti álláspont. Miközben éppen a kormánypártot vezető klikkérdek az, amely a hatalmi ágak függetlenségére épülő jogállamkezdemény korai elhalálozásához vezethet.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2017. december 01., péntek

Ne hazudjunk egymásnak

Évi rendszerességgel visszatérő dilemmája a magyar újságírónak, hogy miként viszonyuljon a rendszerváltás után meghonosított román nemzeti ünnephez, december elsejéhez. Azt már mintegy három évtizede írjuk és mondjuk, hogy ez nem a mi ünnepünk.

Kádár Hanga 2017. november 28., kedd

Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái közül a novemberi sötétséget, a nehéz reggeli emésztést és a kormányt káromolva.

HIRDETÉS
2017. november 28., kedd

Eskü és bilincs

Ismét terítékre került a határon túli magyarság egyszerűsített honosításának ügye. Nem meglepő, hogy a bírálat az emigráció keserű kenyerét Bécsben majszolgató Paul Lendvai tollából pattant ki.

Somogyi Botond 2017. november 24., péntek

A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből tanult hazugságok alapján évszázadok alatt generációk nőttek és nőnek fel, ne csodálkozzunk, hogy szinte senki nem ért meg minket.

HIRDETÉS
Borbély Zsolt Attila 2017. november 18., szombat

Veszélyben az erdélyiek szavazati joga?

Gyurcsány Ferencet aligha zavarja, hogy egyedül maradt, sőt, az aláírásgyűjtés felvezető szövegében ki is emeli: pártja az egyetlen politikai erő, amely szeretné megvonni a szavazati jogot a határon kívül élőktől.

Nánó Csaba 2017. november 17., péntek

Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom kezdetleges politikai kultúrájában, a tűréshatárban, az önsanyargatásra való hajlamban rejtőzködhet.

HIRDETÉS
2017. november 12., vasárnap

Stockholm-szindróma

Charles de Gaulle valószínűleg nagyot nézne, ha ma végigsétálna Marseille utcáin. Biztos azt hinné, Marokkóba csöppent.

Rostás Szabolcs 2017. november 12., vasárnap

(Ny)elvtelenség

Rendkívül sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele.

Makkay József , Mihály Csaba 2017. november 09., csütörtök

Kastélyturizmus, az elkallódó kincsesbánya

Szakítani kellene a Ceauşescu-érában meghonosodott gondolkozással, ami a magyar örökséget hetedrangú értékként képviselte. Soha nem volt pénz műemlékek, kastélyok felújítására, vagy ha néhányat restauráltak, a mögé új múltat teremtettek. 

Makkay József 2017. november 03., péntek

A patás ördöggé előléptetett autonómia

A mindenkori romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára a beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít. 

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Ne hazudjunk egymásnak

Évi rendszerességgel visszatérő dilemmája a magyar újságírónak, hogy miként viszonyuljon ...

Kádár Hanga: Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái ...

Somogyi Botond: A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből ...

HIRDETÉS