A MOGYE ügyében a romániai magyar politikum, társadalom elaludt. Az utolsó pillanatban ébredtek fel a pártok – már amelyik –, a marosvásárhelyi közbeszédben is csak pár nappal a döntés előtt lett téma a fúzió, miután a sajtó észrevette, hogy itt az idő.

Mi a közös Horváth Anna ügyében és a PSD népszerűségének zuhanásában? Nem, nem a korrupció. A volt kolozsvári alpolgármester és a Dragnea-féle társaság semmiképpen nem említhető egy lapon.

Tolvaj kiált tolvajt – minduntalan ez a közmondás jut eszembe látva a román kormánypárt vezetőjének újabb és újabb, önmagának és barátainak felmentését szolgáló lépéseit.

Siettek leszögezni az RMDSZ illetékesei: a katalán történet és a székely autonómiatörekvések nem emlegethetők egy napon. Korodi Attila képviselő hangján a szövetség ezt az álláspontot képviselte.

Nyolc halálos áldozat, több tucat sérült, hatalmas károk: e sorok születésekor ez annak a múlt vasárnapi viharnak a mérlege, amelyről a hatóságok elmulasztották idejében és hatásosan figyelmeztetni a polgárokat.

Románia „létrehozásának” százéves centenáriumát úgy fogja „ünnepelni” az ország, hogy a nagyobbik része ugyanazokban a szindrómákban szenved, mint száz évvel ezelőtt: ugyanaz a magyargyűlölet a mozgatórugója és ugyanaz az ellenségesség az éltetője.

A magyarellenesség gombnyomásra indul, s pillanatok alatt olyan helyzetet teremt, hogy a politikusok egy része megtorpan, és felülvizsgálja álláspontját a magyarokkal kapcsolatban. Huszonhét év alatt sokszor láttuk ezt a manipulációs gépezetet. 

Háromszázezer ember. Ennyien vannak Romániában azok, akiket az elmúlt öt évben a hatóságok lehallgattak. Ennyi ember neve szerepel valamilyen ügycsomóban, amely megjárta a bíróságot, s amelyre a hatóságok a bíráktól a lehallgatásra jóváhagyást kaptak.