Nincs szükségünk Ronaldóra. Nélküle is boldogulunk – mondták tavaly ősszel a Real Madrid játékosai. Egyesek még azt is kijelentették, hogy a csapat még jobb lesz, mert egységesebben lép majd pályára. – Nem kell állandóan érte játszani, a csapatért fogunk – tették hozzá.
Már akkor furcsán hangzott a sok fogadkozás, a gyenge eredmények láttán azonban még nevetségesebb lett. Persze mondhatja bárki, hogy a csapnivaló játék nem Cristiano hiányának tulajdonítható, hanem Lopetegui mester hozzá nem értésének. Csakhogy azóta már újabb edző is bizonyíthatott volna – ugyancsak Ronaldo nélkül. Nem tudott. Múlt héten ugyanis Santiago Solarinak is mennie kellett, bár a csapat átvétele után egy 7-8 meccses győzelmi sorozattal mutatkozott be. A kupából és a BL-ből való kiesést, a hazai pályán a Barcától való egymás utáni kétszeri vereséget azonban Florentino Perez elnök nem nyelte le. Ekkor már Modric is hangnemet váltott. „Cristiano hiányát a világ bármelyik csapata megérezné, az ő pótlását megoldani szinte lehetetlen feladat” – nyilatkozta a horvát középpályás az ötszörös aranylabdás portugál sztárról, aki tavaly júliusban szerződött az olasz bajnoki címvédő Juventushoz. „Ő egy idény alatt ötven gólt szerzett, és manapság nem lehet olyan játékost találni, aki ugyanennyire eredményes” – tette hozzá Modric, aki szerint a megoldás az lenne, ha két-három futballista osztozna ezen a gólmennyiségen, de jelenleg a Real Madrid keretében nincsenek olyanok, akik erre alkalmasak lennének.
Vagyis néhány hónap elteltével kénytelenek voltak beismerni: az idényenként 40–50 gólig jutó szupersztárt nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Mint ahogy valószínűleg Messit sem lehet majd a Barcánál, amely az argentin klasszis nélkül nem egyszer botladozik a pályán.
A Real Madridnál azonban nem csupán Ronaldo hiánya volt a probléma. Valóban lehetett volna nélküle is jól játszani, ha nem is annyira hatékonyan. A gond inkább az volt, hogy Ronaldo távozásával Zidane is faképnél hagyta a csapatot. Tudta, hogy a portugál sztár nélkül nehezen lehet megismételni a kiváló eredményeket. Hiába próbálkozott Perez két szakemberrel is: túl kicsik és jelentéktelenek voltak az edzők, túl nagy sztárok a játékosok. Úgy tűnik, kilenc hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjön: az öltözőt is rendbe kell tenni. No nem a falakat, hanem inkább a játékosokat. Mert ha nem is volt a világ legnagyobb zsenije a kopasz francia, egy biztos: kitűnő motivátor, és óriási tisztelet övezi. Ráadásul immár nemcsak mint játékost, hanem mint edzőt is, aki képes volt három év alatt három Bajnokok Ligája-serleget vinni a spanyol fővárosba.
Perez ugyanakkor azt is belátta: kár a pénzt a Santiago Bernabeu felújítására spórolni, mert erős játékoskeret nélkül nincs eredmény. Ne feledjük, Zinedine Zidane akkor csillogott a kispadon, amikor a királyiak mezében olyanok léphettek pályára csereként, mint Pepé, Morata vagy James Rodriguez. Talán ezért is lebegtette meg a több száz milliós keretet, illetve néhány nevet. Mint utólag kiderült, Zidane kemény feltételek mellett csapott a kezébe a spanyol ingatlanmágnásnak: köztük a csapat feletti teljes kontroll és néhány név, mint például az Mbappeé, akit az arab sejk valószínűleg rekordösszegért sem biztos, hogy elenged a párizsi klubtól.
Florentino Perez elnök most a realosok szemében megmentőként tetszeleghet, mint aki visszacsábította Zizout. A spanyol presidente tudta: most csak olyat hozhat a klub élére, akibe még a Barca-drukkerek sem akadhatnak bele, nemhogy a Real-szurkolók. A francia szakember is jókor mondott igent, mert sokak szerint a királyi gárda annyira maga alatt van, hogy innen az út már csak felfelé vezet(het). Zidane edzői nimbuszát azonban az elkövetkező időszak igencsak megtépázhatja. Egyrészt azért, mert a korábbi mandátuma idején két és fél év alatt megszerzett kilenc trófeát szinte lehetetlen túlszárnyalni, másodszor azért, mert visszatérni a korábbi sikerek helyszínére és ismét elölről kezdeni a munkát mindig sokkal nehezebb.
Egy biztos, Zizou a kilenc hónapnyi feltöltődés után örömmel vállalta az újabb megbízatást. A kérdés csak az, mire megy a Real Madriddal a második mandátumában. A válaszra alighanem legalább egy évet várnunk kell majd, mert idén már nincs miért harcolni, a következő idény pedig a királyi gárdának csak „tavasszal kezdődik”.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.