Melegen szeretik a Mikulást is

Advent idején a keresztények a Megváltó eljövetelére, Jézus születésére várakoznak. „Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi »meglepetés»; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk” – szólnak a 100 éve született Pilinszky János költő adventi gondolatai. Amelyekből szépen kiviláglik, hogy e várakozásnak a lényegét az is átérzi, aki nem feltétlenül vallásos, elvégre türelmesen várakozni, a jóra vágyni nem istenhit kérdése. A bajok ott kezdődnek, amikor egyesek nem kívánják tiszteletben tartani mások hitét, érzékenységét, amikor mindent lezülleszteni próbálnak, ami értékes, ami szent.
Napjaink nyugati történései láttán mintha csak három évtizeddel pörgetnénk vissza az idő kerekét, az ateista román kommunista rezsimig.

Magukat haladónak mondók ugyanis azt tartják, a nem keresztények számára kirekesztő lehet a karácsony megnevezés, ezért mellőzni kell. Ami teljesen értelmezhetetlen érvelés, a nagy hagyománynak örvendő karácsonyi vásárokat nem véletlenül nevezik így évszázadok óta. Torontóban, Kanada legnagyobb városában odáig fajult a progresszívek agymenése, hogy a karácsonyi vásárt Szeszfőzdék téli falujára keresztelték, merthogy a szervezők szerint „intimebb, emelkedettebb” rendezvénnyel kívánták meglepni az embereket. Mit mondjunk, sikerült…

A melegek azonban talán fel sem fogják, milyen ellenérzéseket szülnek közösségükkel szemben, amikor a szexualitást keverik a vallással, és a diverzitás hangsúlyozása közben például a betlehemi jászolt félmeztelen férfiak táncolják körbe. E téren leginkább Norvégiában sikerült elvetni a sulykot, a skandináv ország postavállalata ugyanis gondolt egy nagyot a diverzitás jegyében, és arról forgatott reklámvideót, hogy a Mikulás meleg. A homoszexualitás norvégiai dekriminalizálása 50. évfordulója tiszteletére szánt hirdetésben a középkorú Harry szerelembe esik a nagyszakállú ajándékosztó öregúrral, akivel a kisfilm végén forró csókot is vált. Mármost ha figyelemfelhívónak, polgárpukkasztónak szánták a reklámot, a szándék nemcsak elérte célját, hanem túl is lőtt azon. A gyermekek védőszentjének, Szent Miklós püspöknek alakjából eredeztetett Mikulást a szexualitás témakörében, ráadásul melegként ábrázolni meglehetősen bizarr gondolkodásra vall. (Mellékesen akadt olyan erdélyi magyar sajtótermék, ahol megünnepelték a „normalitás” eme megkérdőjelezhetetlen vívmányát). Nem lehet elvitatni a szexuális kisebbségektől, hogy szóvá tegyék, ha sérelem éri őket, és hogy jogaikért síkra szálljanak, ám képtelenség felfogni, miért kell felhasználni a melegpropaganda kedvéért éppen a gyerekek kedvencét. Ugyanakkor

Mindeközben nálunk azt is nehezen teljesíthetőnek tartják, ha annyit kérünk, hogy egy őshonos nemzeti kisebbség nyelvén is feltüntessenek néhány feliratot Erdély fővárosának karácsonyi vásárán. Talán akkor nyernénk el a progresszív, toleráns Nyugat támogatását, ha mindezt rózsaszínben igényelnénk...