Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a kedvenc s egyben legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna. A magyar párt érezhetően nehezen bírkózik meg az új helyzettel, amikor véleményének súlya a nullához közelít a román politikai színtéren.
Az RMDSZ 1990 óta arra rendezkedett be, hogy egyezkedéssekkel és kompromisszumokkal tudja – legalább részben – elérni akaratát. És ezzel az égvilágon semmi baj nincs. A politika így működik. Nem könnyes szemekről vagy melldöngető üvöltözésről szól. És főleg nem a sértettségről. Márpedig most úgy tűnik, mintha az RMDSZ neheztelne valakikre, amiért a bukaresti politika senkiföldjén találta magát. A hatalmon lévőknek már nem kell, az ellenzéknek még nincs szüksége rá. Ilyenkor az van, hogy a véleményedet csak a szavazóid hallják, más nem. Az RMDSZ az „elfogadhatatlan” ismétlését vélhetően a voksolóinak szánja. Ezzel jelzi, hogy még él.
De miért jutott ilyen gyorsan ebbe a kényelmetlen helyzetbe Kelemen Hunor pártja? Az RMDSZ három nappal az európai parlamenti választásokat megelőzően felmondta az együttműködési megállapodást a PSD-vel. Úzvölgyére hivatkoztak, pedig akkor még könnyebben kezelhető lett volna a katonai temető körül kialakult helyzet. A felmérések viszont azt jelezték, magas részvétel várható a megméretésen, így távolodik az ötszázalékos küszöb. A döntéssel az RMDSZ megpróbálta a célegyenesben mozgósítani azokat, akiknek régóta nem tetszett a PSD-kormány támogatása. Tette ezt abban bízva, hogy a megméretés után Liviu Dragnea ezúttal is hajlandó lesz megoldani az újabb „magyar ügyet”. Csakhogy bekövetkezett a román politikai földcsuszamlás: a szociáldemokraták egyértelmű vereséget szenvedtek, Dragneát pedig a választások másnapján börtönbe zárták. A korábbi mindenható pártvezér látványos bukása után a PSD azonnal nyitott a Victor Ponta-féle Pro Románia Párt felé. Az amúgy is Dragnea örökségeként kezelt RMDSZ-re innentől kezdve már nem volt szükség.
A PSD-ajtó kurta-furcsa bezárulásával kinyílhat-e egy másik az ellenzéki oldal felé az RMDSZ számára? Egyelőre nem, de az EP-választások óta a hagyományos nacionalista megközelítéssel kezelt magyar témák lekerültek a PNL napirendjéről. Bármennyire furcsa, a román ellenzék utóbbi években tapasztalt hozzáállása alapján az is előrelépés, hogy – legalábbis a két nagy párt – nem használta RMDSZ-ellenes vagy magyarellenes propagandára az úzvölgyi ügyet. Inenntől egészen az RMDSZ-hez való közeledésig még hosszú az út. Ahhoz ugyanakkor nem kell különösebb jóstehetség, hogy kijelentsük: a következő kormánytöbbség a jelenleg ellenzékben lévő pártokból fog alakulni a román törvényhozásban, legkésőbb a jövő év őszén esedékes parlamenti választások után.
Mit tehet a hirtelen beszűkült mozgásterű RMDSZ? A sokak által szorgalmazott „nemzetköziesítés” egy szépen ringatózó álomhajó. Ezerszer bebizonyosodott már: Nyugat-Európát, az uniós intézményeket nem érdekli a nemzeti kisebbségek kérdése. Románia felértékelődött geopolitikai helyzete miatt Bukarest befolyásolásáért, politikai értelemben vett bekebelezéséért kisebb csaták folynak. A magyar–román viszony kiéleződésében azok érdekeltek, akik Romániának, de Magyarországnak is rosszat akarnak, a térségbeli országok lejáratását, összeugrasztását, közös érdekérvényesítésük ellehetetlenítését tűzték célul.
A közelgő államfőválasztás sem ígér túl nagy mozgáslehetőséget az RMDSZ-nek. A nagy esélyes, Klaus Johannis nyílt támogatása hiteltelen lépés lenne úgy, hogy az ő részéről egyetlen aprócska gesztusra sem telt a magyarok irányába. A jelenlegi hatalom jelöltjét még nem ismerjük, de a nyilvánvalóan vesztes lónak szurkolni is kár. Az USR legszívesebben Emmanuel Macron francia elnököt indítaná, de miután nem teheti, valami helyi hasonmás jöhet, amolyan franciás empátiával a magyarok irányában.
Bármennyire is „elfogadhatatlan”, az RMDSZ egy ideig megfigyelői státusra rendezkedhet be a román politikában. Informális kapcsolatépítésén is múlik, hogy ez az időszak minél rövidebb legyen.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.