Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a kedvenc s egyben legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna. A magyar párt érezhetően nehezen bírkózik meg az új helyzettel, amikor véleményének súlya a nullához közelít a román politikai színtéren.
Az RMDSZ 1990 óta arra rendezkedett be, hogy egyezkedéssekkel és kompromisszumokkal tudja – legalább részben – elérni akaratát. És ezzel az égvilágon semmi baj nincs. A politika így működik. Nem könnyes szemekről vagy melldöngető üvöltözésről szól. És főleg nem a sértettségről. Márpedig most úgy tűnik, mintha az RMDSZ neheztelne valakikre, amiért a bukaresti politika senkiföldjén találta magát. A hatalmon lévőknek már nem kell, az ellenzéknek még nincs szüksége rá. Ilyenkor az van, hogy a véleményedet csak a szavazóid hallják, más nem. Az RMDSZ az „elfogadhatatlan” ismétlését vélhetően a voksolóinak szánja. Ezzel jelzi, hogy még él.
De miért jutott ilyen gyorsan ebbe a kényelmetlen helyzetbe Kelemen Hunor pártja? Az RMDSZ három nappal az európai parlamenti választásokat megelőzően felmondta az együttműködési megállapodást a PSD-vel. Úzvölgyére hivatkoztak, pedig akkor még könnyebben kezelhető lett volna a katonai temető körül kialakult helyzet. A felmérések viszont azt jelezték, magas részvétel várható a megméretésen, így távolodik az ötszázalékos küszöb. A döntéssel az RMDSZ megpróbálta a célegyenesben mozgósítani azokat, akiknek régóta nem tetszett a PSD-kormány támogatása. Tette ezt abban bízva, hogy a megméretés után Liviu Dragnea ezúttal is hajlandó lesz megoldani az újabb „magyar ügyet”. Csakhogy bekövetkezett a román politikai földcsuszamlás: a szociáldemokraták egyértelmű vereséget szenvedtek, Dragneát pedig a választások másnapján börtönbe zárták. A korábbi mindenható pártvezér látványos bukása után a PSD azonnal nyitott a Victor Ponta-féle Pro Románia Párt felé. Az amúgy is Dragnea örökségeként kezelt RMDSZ-re innentől kezdve már nem volt szükség.
A PSD-ajtó kurta-furcsa bezárulásával kinyílhat-e egy másik az ellenzéki oldal felé az RMDSZ számára? Egyelőre nem, de az EP-választások óta a hagyományos nacionalista megközelítéssel kezelt magyar témák lekerültek a PNL napirendjéről. Bármennyire furcsa, a román ellenzék utóbbi években tapasztalt hozzáállása alapján az is előrelépés, hogy – legalábbis a két nagy párt – nem használta RMDSZ-ellenes vagy magyarellenes propagandára az úzvölgyi ügyet. Inenntől egészen az RMDSZ-hez való közeledésig még hosszú az út. Ahhoz ugyanakkor nem kell különösebb jóstehetség, hogy kijelentsük: a következő kormánytöbbség a jelenleg ellenzékben lévő pártokból fog alakulni a román törvényhozásban, legkésőbb a jövő év őszén esedékes parlamenti választások után.
Mit tehet a hirtelen beszűkült mozgásterű RMDSZ? A sokak által szorgalmazott „nemzetköziesítés” egy szépen ringatózó álomhajó. Ezerszer bebizonyosodott már: Nyugat-Európát, az uniós intézményeket nem érdekli a nemzeti kisebbségek kérdése. Románia felértékelődött geopolitikai helyzete miatt Bukarest befolyásolásáért, politikai értelemben vett bekebelezéséért kisebb csaták folynak. A magyar–román viszony kiéleződésében azok érdekeltek, akik Romániának, de Magyarországnak is rosszat akarnak, a térségbeli országok lejáratását, összeugrasztását, közös érdekérvényesítésük ellehetetlenítését tűzték célul.
A közelgő államfőválasztás sem ígér túl nagy mozgáslehetőséget az RMDSZ-nek. A nagy esélyes, Klaus Johannis nyílt támogatása hiteltelen lépés lenne úgy, hogy az ő részéről egyetlen aprócska gesztusra sem telt a magyarok irányába. A jelenlegi hatalom jelöltjét még nem ismerjük, de a nyilvánvalóan vesztes lónak szurkolni is kár. Az USR legszívesebben Emmanuel Macron francia elnököt indítaná, de miután nem teheti, valami helyi hasonmás jöhet, amolyan franciás empátiával a magyarok irányában.
Bármennyire is „elfogadhatatlan”, az RMDSZ egy ideig megfigyelői státusra rendezkedhet be a román politikában. Informális kapcsolatépítésén is múlik, hogy ez az időszak minél rövidebb legyen.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.