HIRDETÉS
Megerőszakoltak és brutálisan megkínoztak muzulmán férfiak Párizs külvárosában egy 18 éves lányt, mert az fehér, francia és disznóhúst zabál. Még a 13 éves (igen, nem elírás) srác is „beszállt a buliba”. Biztos a migránssimogatók majd kitalálják, hogy az illetők nem illeszkedtek be, munkanélküliek voltak, frusztráltak és csupán az energiájukat vezették le. Vagy esetleg a lány öltözéke provokálta őket. Merthogy ezeket szokták mondani, írni a sajtóban – a békés, agymosott, a médiának mindent elhívő nyugat-európai polgár pedig ezt be is veszi. Sokadjára.
Kezdhettem volna a cikket a manchesteri robbantással vagy a londoni gázolásos, esetleg a késes támadással is. Azok a hírek azonban nem mindennaposak: egy-két hétre esik „csupán” egy-egy ilyen több halálos áldozatot követelő horrorcselekmény. Én inkább a párizsit választottam, mert az ilyenek sajnos mindennaposak – a többi lopással, rablással, erőszakos cselekménnyel, nemi és verbális inzultussal együtt.
Csakhogy ezekről a média nemigen számol be. Mert a nyugat-európai ember mindennapjai közé tartoznak. Mint ahogy a torinói sikítva menekülő olasz riporternő esete is, aki szerencséjére élőben közvetítette, ahogy az olimpiai faluba telepített (igen, ez sem elírás) migránsok megtámadják.
Emlékszem, két évvel ezelőtt, amikor a muzulmán áradat elindult, azt mertem mondani, hogy néhány éven belül az atrocitások, robbantások mindennaposak lesznek. Családomból néhányan megmosolyogták kijelentésemet, illetve mélységesen elítélték. „Hogyan gondolhatsz ilyen szörnyűséget?”– szegezték nekem a kérdést.
A történelem engem is meghazudtolt. Bebizonyította, hogy nem kellett várni néhány évet. A szörnyűségek a nyugati országok állampolgárainak mindennapjaivá váltak.
A társadalom és a közvélemény pedig továbbra is – látszólag? – nyugodt. A sajtóban simogatják a migránsokat, a rendőrség hamisítja a bűnözési statisztikákat, a politikusok pedig mindehhez jó képet vágnak. Sőt, támadják a kelet-európai és balkáni országokat, amiért azok nem kérnek az újabb muszlimáradatból, és próbálják – ismerve a 150 vagy még annál is több török uralom következményeit – mindenféle eszközzel megállítani azt. Éppen ezért némileg érthetetlen a budapesti bíróság döntése, amely egy késsel elkövetett rablótámadás gyanúsítottját felfüggesztett (ez sem elírás) börtönbüntetésre ítélt, mert az oltalmazott (sic!) státusban levő palesztin volt.
A legfelháborítóbb és legcinikusabb talán nem is a felsorolt, számunkra érthetetlen hozzáállás, hanem az, ami a legutóbbi londoni merénylet után az angol főváros polgármesterének szájából hangzott el: meg kell szokni a hasonlókat, együtt kell élni a tudattal.
A hass, alkoss, gyarapíts, és a haza fényre derül jellegű magasztos eszmék kit érdekelnek már? Jöhet a franciaországi terrormerényletek után kidolgozott rendőrségi felszólítás, amelyet legutóbb éppen a brit fővárosban alkalmaztak: fuss, rejtőzz, telefonálj! Ezt kell tennie ma annak, aki Nyugat-Európában él vagy oda utazik, és netán terrorcselekmény részese, áldozata.
Mit nekünk Ausztrália, ahonnan visszafordítják a migránsokkal megrakott hajókat vagy Japán, ahol törvénybe van iktatva, hogy muzulmánoknak tilos letelepedniük az országban (feltételezem, hogy ilyen szempontból a japánok magasan tesznek a polkorrekt szövegekre)?
Európát a sötét középkorba taszító nyugati politikusok szerint a megoldás továbbra sem az, hogy megvédjük kultúránkat, országhatárunkat, nem az, hogy befejezzük a „demokráciaexportot”, nem az, hogy a migrációt leállítjuk, a betolakodókat kiutasítjuk, hanem az, hogy szokjuk meg a terrorizmust. Vajon meddig lehet ezt még szokni?
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
