Sok erdélyi embernek van ismerőse, rokona Olaszországban. Így nem véletlen a közösségi oldalakon keringő megrázó történetek és fényképek sokasága a koronavírus-járványtól legjobban sújtott európai országban.
Egy ott rekedt erdélyi asszony története igen jellemző eset. Férjét néhány nappal korábban utalták be a vírusfertőzés súlyosbodó tüneteivel egy észak-olaszországi kórházba, ő pedig otthoni karanténban várta a róla szóló híreket. Hír azonban csak akkor jött, amikor férjét több tíz más halottal együtt a temetkezési vállalat emberei a város temetőjébe hantolták el ismerősök, rokonok és bármiféle gyászszertartás nélkül. A járvány ugyanis mindent lecsupaszított: papi búcsúztatónak és nyilvános könnyeknek nincs helye koronavírusos halálesetben.
A megrázó események egy térdre kényszerített ország tükörképét mutatják Olaszország esetében, de nem tudhatjuk, ki következik a sorban. A hatósági előírásokat könnyelműen kezelő olaszok, illetve a vírustámadás első heteiben a veszélyt felszínesen megközelítő hatóságok nincsenek egyedül Európában. Sok kelet-európai ország – közöttük Románia – szerencséje lehet, hogy más kárán tanulhat, és az utolsó órában talán megelőzheti a nagyobb tragédiát. Abba ugyanis rossz belegondolni, mivel járhatna tájainkon egy olaszországihoz hasonló méretű fertőzés, ahol az orvosi ellátás, illetve a teljes közegészségügy meg sem közelíti a nyugati országok színvonalát.
Románia veszélyeztetettsége többszöröse a környező országokénak, hiszen Kelet-Európából tőlünk dolgozik a legtöbb vendégmunkás fertőzött nyugat-európai államokban. Ha nem is mindenki, de elég sokan hazatértek, illetve jönnek folyamatosan légi úton vagy szárazföldön, olykor nagy-nagy kerülőkkel. Habár lehetőségeikhez mérten a romániai hatóságok a helyzet magaslatán állnak, elég sokan kijátsszák a házi karanténba vonulás előírásait, dacolva a hatalmas büntetésekkel és a börtönnel járó bűnvádi eljárással. Némileg tehát az olaszországi forgatókönyv ismétlődik, ahol az embereket az elején nehezen lehetett „házi fogságra” kényszeríteni, és tömegek kezdtek el keresztül-kasul utazni a csizma szárától a sarkáig.
Ma már adott az egyértelmű szakemberi figyelmeztetés és tapasztalat: mindenki azzal tehet a legtöbbet a járvány megelőzéséért, ha otthon marad, és akár több hétre is bezárkózik lakásába. Ennek hiányában bármiféle hatósági felszólítás üres szólam marad, és a vírus megállíthatatlanul fog terjedni.
Kína példája bizonyítja: drasztikus intézkedésekkel gátat lehet szabni a betegségnek. Erre hangzik el az ellenérv a „politikailag korrekt” kommentátorok részéről, hogy bezzeg Kína egy diktatúra, Európában pedig demokrácia van. A kérdés csak az: mit kezdjünk a halálosan fenyegető kórral „demokratikus” körülmények között? Erről talán a halálos ágyukon fekvő olasz embereket kellene megkérdezni, akik minden bizonnyal mást gondolnak a honfitársaikat két-három héttel korábban megállítani képtelen hatóságok teljesítményéről.
Nincs tehát alternatíva a bezárkózásra, ki kell bírni az előttünk álló heteket. Elsősorban családunk idősebb tagjaiért, de magunkért is. Mindazokért, akiket szeretünk, és akikkel egy hét vagy egy év múlva is szeretnénk együtt lenni.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.