Sok erdélyi embernek van ismerőse, rokona Olaszországban. Így nem véletlen a közösségi oldalakon keringő megrázó történetek és fényképek sokasága a koronavírus-járványtól legjobban sújtott európai országban.
Egy ott rekedt erdélyi asszony története igen jellemző eset. Férjét néhány nappal korábban utalták be a vírusfertőzés súlyosbodó tüneteivel egy észak-olaszországi kórházba, ő pedig otthoni karanténban várta a róla szóló híreket. Hír azonban csak akkor jött, amikor férjét több tíz más halottal együtt a temetkezési vállalat emberei a város temetőjébe hantolták el ismerősök, rokonok és bármiféle gyászszertartás nélkül. A járvány ugyanis mindent lecsupaszított: papi búcsúztatónak és nyilvános könnyeknek nincs helye koronavírusos halálesetben.
A megrázó események egy térdre kényszerített ország tükörképét mutatják Olaszország esetében, de nem tudhatjuk, ki következik a sorban. A hatósági előírásokat könnyelműen kezelő olaszok, illetve a vírustámadás első heteiben a veszélyt felszínesen megközelítő hatóságok nincsenek egyedül Európában. Sok kelet-európai ország – közöttük Románia – szerencséje lehet, hogy más kárán tanulhat, és az utolsó órában talán megelőzheti a nagyobb tragédiát. Abba ugyanis rossz belegondolni, mivel járhatna tájainkon egy olaszországihoz hasonló méretű fertőzés, ahol az orvosi ellátás, illetve a teljes közegészségügy meg sem közelíti a nyugati országok színvonalát.
Románia veszélyeztetettsége többszöröse a környező országokénak, hiszen Kelet-Európából tőlünk dolgozik a legtöbb vendégmunkás fertőzött nyugat-európai államokban. Ha nem is mindenki, de elég sokan hazatértek, illetve jönnek folyamatosan légi úton vagy szárazföldön, olykor nagy-nagy kerülőkkel. Habár lehetőségeikhez mérten a romániai hatóságok a helyzet magaslatán állnak, elég sokan kijátsszák a házi karanténba vonulás előírásait, dacolva a hatalmas büntetésekkel és a börtönnel járó bűnvádi eljárással. Némileg tehát az olaszországi forgatókönyv ismétlődik, ahol az embereket az elején nehezen lehetett „házi fogságra” kényszeríteni, és tömegek kezdtek el keresztül-kasul utazni a csizma szárától a sarkáig.
Ma már adott az egyértelmű szakemberi figyelmeztetés és tapasztalat: mindenki azzal tehet a legtöbbet a járvány megelőzéséért, ha otthon marad, és akár több hétre is bezárkózik lakásába. Ennek hiányában bármiféle hatósági felszólítás üres szólam marad, és a vírus megállíthatatlanul fog terjedni.
Kína példája bizonyítja: drasztikus intézkedésekkel gátat lehet szabni a betegségnek. Erre hangzik el az ellenérv a „politikailag korrekt” kommentátorok részéről, hogy bezzeg Kína egy diktatúra, Európában pedig demokrácia van. A kérdés csak az: mit kezdjünk a halálosan fenyegető kórral „demokratikus” körülmények között? Erről talán a halálos ágyukon fekvő olasz embereket kellene megkérdezni, akik minden bizonnyal mást gondolnak a honfitársaikat két-három héttel korábban megállítani képtelen hatóságok teljesítményéről.
Nincs tehát alternatíva a bezárkózásra, ki kell bírni az előttünk álló heteket. Elsősorban családunk idősebb tagjaiért, de magunkért is. Mindazokért, akiket szeretünk, és akikkel egy hét vagy egy év múlva is szeretnénk együtt lenni.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.