Ha Romániában valaminek kivizsgálására létrehoznak egy bizottságot, szinte mérget vehetünk arra, hogy annak az ügynek az aktái hamarosan mélyen el lesznek temetve. Már maga a bizottság (idegen kifejezéssel komisszió) szó is elég kellemetlen felhanggal jár az olyanok számára, akik át-és túlélték a diktatúrát. Akkoriban létezett pártbizottságtól kezdve lépcsőházi bizottságon át egészen a fogadóbizottságig mindenféle értelmetlen és felesleges bizottság. Aminek viszont jó volt tagja lenni, mert egy komisszió tagjára felnézett a nép. Még ha fogalma sem volt, mivel foglalkozik az a bizonyos testület és az illető, aki annak tagja. Legtöbb esetben semmivel.
Évek múltak, a „komissziós” mánia megmaradt…
Miorítikus országunkban egyre-másra következnek be olyan tragédiák, amelyek kis odafigyeléssel és sok szakértelemmel megelőzhetőek lettek volna. No de ahogyan kollégám szokta mondogatni, itt mindenki azzal foglalkozik, amihez nem ért, és azért felel, amihez semmi köze sincs. A nepotizmus, a baráti alapon osztogatott állások vezettek oda, hogy hivatásukkal még köszönőviszonyban sem lévő emberek döntsenek olykor életekről, sorsokról. Aztán jön a bizottság, ami az ezáltal bekövetkezett szerencsétlenséget kivizsgálja, és tesz róla, hogy az ügynek minél kevesebb következménye legyen. Mert a komisszióban is akad általában olyan, aki barátja, eszmetársa, rokona vagy ismerőse a vizsgált személynek. Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét – tartja a közmondás. Főleg olyan esetben, amikor az egyik bukása a többieket is magával rántja.
Lassan négy év telt el a bukaresti szórakozóhelyen, a Colectivben történt tűzvész óta, amely 64 halálos áldozatot követelt. A tragédia után a hatóságok rendkívül szigorú intézkedéseket, a bűnösök felderítését, felelősségre vonását és megbüntetését ígérték, de jogerős ítéletek nem születtek. Születtek viszont akkoriban nagy hamarjában mindenféle vizsgálóbizottságok, munkájuk eredményéről azóta is kevesen értesültek. Gyakorlatilag szórakozóhelyek tűzbiztonságának szempontjából maradt minden a régi: vagyis egy rakás továbbra is tűzvédelmi engedély nélkül működik. Ma sem tudjuk, kik a bűnösök, senki sem felel semmiért. (A rettenetes tragédiának egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy az esetet követően és az utca nyomására Ponta lemondott a miniszterelnökségről. Mintha mi sem történt volna, éppen mostanában kapaszkodik vissza a politikai ranglétrán). Sorina Pintea egészségügyi miniszter még a tavaly beismerte egy őszinte pillanatában, hogy az egészségügyi rendszer nem tudna helytállni, ha megismétlődne egy újabb, hasonló tragédia. Évekkel az eset után sincs Romániában egyetlen olyan kórház sem, amely rendelkezne mindazzal, ami szükséges a súlyos égési sérüléseket elszenvedők ellátásához, nincsenek korszerű eszközök, berendezések, a gyógyulást meggyorsító speciális kötszerek, és nincsenek az égési sérültek számára kidolgozott megfelelő rehabilitációs programok sem. De vannak bizottságok, amelyek mindezek hiányát vizsgálják…
Aztán idén júliusban bekövetkezett egy másik tragédia: fényt derült a caracali gyilkosságsorozatra, aminek tálalása a médiában már-már egy szappanoperához kezd hasonlítani. Ez esetben egészen elképesztő információk láttak napvilágot. Ilyen például, hogy amikor az egyik lány bejelentette a 112-nek, hogy elrabolták, az Olt megyei rendőrség helyettes vezetője felvette a kapcsolatot a legnagyobb caracali bűnszervezet vezetőjével és információkat kért tőle a lány hollétéről. A klán vezetője erre a rivális bandához tartozók címeit küldte el neki. Ugyanakkor ez a rivális banda is információkat kapott a caracali rendőrség vezetőitől. Ez is egyfajta bizottság, amit klánok, rendőrök hoztak létre. Caracalban ugyanis a klánok felosztották maguk között a várost, a megyét, a bírákat és a rendőrséget – állítják a román lapok. De az ügy „jó kezekben” van, több testület is vizsgálja minden oldaláról… (Nem mellékesen egy adalék a honi mentalitásra: megjelent a színen az egyik áldozat bácsikája, akiről hamar kiderült, hogy a tragédiát politikai tőke kovácsolására használja fel. Csak remélni tudom, hogy a friss államfőjelöltet elsőnek a családja köpi szembe).
A huzavonának se vége se hossza. És bár semmiféle eredmény nem látszik, semmi pozitív nem történik – vizsgálatokban, bizottságokban nincs hiány. Azt hiszem, nincs már messze az sem, amikor eljutunk oda, hogy egy bizottság vizsgálja a bizottságot vizsgáló bizottság tevékenységét…
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.