Nánó Csaba

2019. szeptember 11., 11:38

Majd a bizottság kibogozza...

Ha Romániában valaminek kivizsgálására létrehoznak egy bizottságot, szinte mérget vehetünk arra, hogy annak az ügynek az aktái hamarosan mélyen el lesznek temetve. Már maga a bizottság (idegen kifejezéssel komisszió) szó is elég kellemetlen felhanggal jár az olyanok számára, akik át-és túlélték a diktatúrát. Akkoriban létezett pártbizottságtól kezdve lépcsőházi bizottságon át egészen a fogadóbizottságig mindenféle értelmetlen és felesleges bizottság. Aminek viszont jó volt tagja lenni, mert egy komisszió tagjára felnézett a nép. Még ha fogalma sem volt, mivel foglalkozik az a bizonyos testület és az illető, aki annak tagja. Legtöbb esetben semmivel.
Évek múltak, a „komissziós” mánia megmaradt…
Miorítikus országunkban egyre-másra következnek be olyan tragédiák, amelyek kis odafigyeléssel és sok szakértelemmel megelőzhetőek lettek volna. No de ahogyan kollégám szokta mondogatni, itt mindenki azzal foglalkozik, amihez nem ért, és azért felel, amihez semmi köze sincs. A nepotizmus, a baráti alapon osztogatott állások vezettek oda, hogy hivatásukkal még köszönőviszonyban sem lévő emberek döntsenek olykor életekről, sorsokról. Aztán jön a bizottság, ami az ezáltal bekövetkezett szerencsétlenséget kivizsgálja, és tesz róla, hogy az ügynek minél kevesebb következménye legyen. Mert a komisszióban is akad általában olyan, aki barátja, eszmetársa, rokona vagy ismerőse a vizsgált személynek. Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét – tartja a közmondás. Főleg olyan esetben, amikor az egyik bukása a többieket is magával rántja.
Lassan négy év telt el a bukaresti szórakozóhelyen, a Colectivben történt tűzvész óta, amely 64 halálos áldozatot követelt. A tragédia után a hatóságok rendkívül szigorú intézkedéseket, a bűnösök felderítését, felelősségre vonását és megbüntetését ígérték, de jogerős ítéletek nem születtek. Születtek viszont akkoriban nagy hamarjában mindenféle vizsgálóbizottságok, munkájuk eredményéről azóta is kevesen értesültek. Gyakorlatilag szórakozóhelyek tűzbiztonságának szempontjából maradt minden a régi: vagyis egy rakás továbbra is tűzvédelmi engedély nélkül működik. Ma sem tudjuk, kik a bűnösök, senki sem felel semmiért. (A rettenetes tragédiának egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy az esetet követően és az utca nyomására Ponta lemondott a miniszterelnökségről. Mintha mi sem történt volna, éppen mostanában kapaszkodik vissza a politikai ranglétrán). Sorina Pintea egészségügyi miniszter még a tavaly beismerte egy őszinte pillanatában, hogy az egészségügyi rendszer nem tudna helytállni, ha megismétlődne egy újabb, hasonló tragédia. Évekkel az eset után sincs Romániában egyetlen olyan kórház sem, amely rendelkezne mindazzal, ami szükséges a súlyos égési sérüléseket elszenvedők ellátásához, nincsenek korszerű eszközök, berendezések, a gyógyulást meggyorsító speciális kötszerek, és nincsenek az égési sérültek számára kidolgozott megfelelő rehabilitációs programok sem. De vannak bizottságok, amelyek mindezek hiányát vizsgálják…
Aztán idén júliusban bekövetkezett egy másik tragédia: fényt derült a caracali gyilkosságsorozatra, aminek tálalása a médiában már-már egy szappanoperához kezd hasonlítani. Ez esetben egészen elképesztő információk láttak napvilágot. Ilyen például, hogy amikor az egyik lány bejelentette a 112-nek, hogy elrabolták, az Olt megyei rendőrség helyettes vezetője felvette a kapcsolatot a legnagyobb caracali bűnszervezet vezetőjével és információkat kért tőle a lány hollétéről. A klán vezetője erre a rivális bandához tartozók címeit küldte el neki. Ugyanakkor ez a rivális banda is információkat kapott a caracali rendőrség vezetőitől. Ez is egyfajta bizottság, amit klánok, rendőrök hoztak létre. Caracalban ugyanis a klánok felosztották maguk között a várost, a megyét, a bírákat és a rendőrséget – állítják a román lapok. De az ügy „jó kezekben” van, több testület is vizsgálja minden oldaláról… (Nem mellékesen egy adalék a honi mentalitásra: megjelent a színen az egyik áldozat bácsikája, akiről hamar kiderült, hogy a tragédiát politikai tőke kovácsolására használja fel. Csak remélni tudom, hogy a friss államfőjelöltet elsőnek a családja köpi szembe).
A huzavonának se vége se hossza. És bár semmiféle eredmény nem látszik, semmi pozitív nem történik – vizsgálatokban, bizottságokban nincs hiány. Azt hiszem, nincs már messze az sem, amikor eljutunk oda, hogy egy bizottság vizsgálja a bizottságot vizsgáló bizottság tevékenységét…

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. szeptember 06., péntek

Úzvölgye tanulsága

Az úzvölgyi cirkusz lecsengett. A dormánfalviak által a magyar haditemetőbe becsempészett nagy betonkeresztes sírok a helyükön maradnak, a magyarság pedig nyalogatja a sebeit. Végül is nincs ebben semmi meglepő, hiszen száz éve ugyanez történik. 

Sütő Éva 2019. szeptember 04., szerda

Mindenkori ünneprontásaink

A magyarok megszokják lassan, hogy Nagyváradon, sőt Bihar megyében egyetlen nemzeti ünnep sem múlhat el botrányok, beszólások, csúsztatások nélkül. Erdély- és Partium-szerte nincs tán még egy olyan megye, ahol ennyire ki lennének élezve az indulatok.

 

Rostás Szabolcs 2019. augusztus 30., péntek

Trump és a „nagy”-Románia

A Fehér Ház jelenlegi lakójának meg sem fordult a fejében táplálni a revizionista román reményeket, mindössze arról van szó, hogy a jövőre újrázni készülő Trump jópofizott és korteskedett egyet az újabb mandátumát idén megszerezni kívánó Johannisnak. 

Makkay József 2019. augusztus 23., péntek

A vég kezdete harminc évvel ezelőtt

Hova a fenébe akarsz menni? – szegezte nekem harminc évvel ezelőtt a kérdést a kolozsvári útlevélosztály parancsnoka, egy bunkó román milicista, miután útlevélkérelmem többszöri elutasítása után feliratkoztam kihallgatásra. Ez 1989 augusztusában történt. 

Nánó Csaba 2019. augusztus 08., csütörtök

Profik és dilettánsok

Nézőpont kérdése, hogy milyen művészi értékeket hordoz magában egy műkedvelő előadás, alkotás. Akadnak viszonylag sokan, akik csak legyintenek, ha amatőr művészetről esik szó, mások elismerik, hogy ez is egyik módja az ember önmegvalósításának. 

Nánó Csaba 2019. augusztus 05., hétfő

Egy kiürülő ország magára hagyott állampolgárai

A legújabb adatok szerint mintegy tízmillió román állampolgár távozott az országból. Vagyis a lakosság fele nem itt él, nem itt dolgozik, nem itt fizet adót, gyerekei nem itt tanulnak – és nagy az esély rá, hogy soha vissza se térjen.

Pataky István 2019. augusztus 03., szombat

Hiénák a caracali vértócsában

Van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, mint a hatóságok felelősségéről. Az egyik a kiéhezett hiénaként viselkedő média, s azon belül az országos hírtelevíziók bűnös cirkusza.

2019. augusztus 02., péntek

Tusványos 30. Egy a tábor! – Tőkés László beszéde a diáktáborban

Mi, erdélyi magyarok száz esztendeje a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mit jelent a Trianon utáni beolvasztó politika és a Ceauşescu-féle kommunista homogenizáció. A többi európai nemzet önazonosságát is védelmezve állunk ki kereszténységünk mellett.

Makkay József 2019. augusztus 01., csütörtök

Tusványos hozadéka

Gyakorlatias ember lévén én inkább a táborban elhangzó előadások hozadékát próbálom szemrevételezni. Mennyire haladt előre az erdélyi magyar közösség az itt elhangzott gondolatok, tervek, nemzetpolitikai stratégiák megvalósítása terén? 

Sütő Éva 2019. július 28., vasárnap

Arculatépítés közpénzen

Régóta figyelem egyes Bihar megyei polgármesterek azon törekvését, miként alkalmaznak kabinetjeikben olyan „tanácsadókat”, akiket a hivatalban saját népszerűsítésükre, arculatépítésre használnak. Igaz, ezek a kabinetemberkék nem is használhatók másra. 

Vélemény
Somogyi Botond: Kupasorsolás CFR-szemüvegen keresztül

Múlt héten nagy örömmel ültünk le a gyerekekkel a képernyő elé az Európa Liga sorsolását ...

Makkay József: Úzvölgye tanulsága

Az úzvölgyi cirkusz lecsengett. A dormánfalviak által a magyar haditemetőbe becsempészett nagy betonkeresztes ...

Rostás Szabolcs: Trump és a „nagy”-Románia

A Fehér Ház jelenlegi lakójának meg sem fordult a fejében táplálni a revizionista román ...