HIRDETÉS
Kárpátaljai újságíró kollégám meséli, hogy egyik ismerőse készített egy kamu Facebook-oldalt. Beírt egy kitalált nevet, profilképnek berakott a világhálón talált táncos csoportképet. Aztán a rendszer által javasoltak közül elkezdett ismerősöket jelölni a világ minden tájáról. Legnagyobb csodálkozására 99,9 százalékuk visszaigazolta az ismertséget. Mivel soha egy bejegyzést sem tett közzé, a kamuoldalon nem kommentált senkit és semmit, akkor lepődött meg igazán, amikor teljesen ismeretlen személyek egyre nagyobb számban a nem létező valamit/valakit kezdték bejelölni. Jelenleg 398 „ismerőse” van az általa kitalált személynek és a tánccsoportnak – a szám pedig napról napra növekszik.
Nem csodálkozom. Velem is történt hasonló – teljesen ismeretlen, Ausztriában élő magyar jelölt be ismerősének. De tudok olyan egyetemistáról is, aki állandóan a gép előtt ül, a világhálón csüng – nappal és éjjel is. Folyamatosan posztol és ír, képeket és különböző híreket oszt meg, kommentál. Újságíróként a Facebookot kizárólag a kapcsolattartásra használom – tudom, nagyjából mindenki ezt állítja –, amely cikkek leadását, határidők megbeszélését, kérések, kérvények és képek, illetve írások küldését jelenti. Mégis akarva akaratlanul az ő bejegyzéseibe botlok. Mintha nem lenne tanulnivalója vagy éppen magánélete. Ez is azt jelzi, az emberek egyre magányosabbak, esetleg még akkor is, ha kapcsolatban élnek. Vagy lehet, hogy rettenetesen unatkoznak – tény, hogy a fiatalok 99 százaléka a számítógép, illetve a butító digitális kütyük előtt üldögél, azokat nyomkodja az iskolában órán, buszon, váróteremben vagy éppen az utcán.
Az emberek teljesen ki vannak szolgáltatva a gépeknek, az internetnek, egyre többen válnak függővé – sokan közülük nem ismerik be. Egyre kevesebbet beszélgetünk, kirándulunk, sportolunk. Egyik kollégám – és ez nem elírás – Facebookon hívja vacsorázni a fiát, aki a tőle három méterre levő galérian szokott üldögélni – természetesen a számítógép előtt.
Ezért is örvendek, hogy nemrég másodikos fiam azt írta a fogalmazásában, nagyokat szokott játszani az édesapjával. Persze az előtte levő mondat úgy szólt, hogy a papa sok cikket ír, és megtörténik, hogy ezért egész nap nem látja őt. Szegény, ha tudná, még így is hányszor haragszom magamra, amikor egy-egy kérdését vagy kérését elhárítva tovább dolgozom, és nem figyelek oda, hogy milyen szépen kirakta a lego-repülőgépet vagy, hogy az asztalon levő gombfoci biza engem is vár – már két napja.
Talán ezekből a Facebook-os bejegyzésekből, esetleg saját tapasztalatainkból kiindulva rádöbbenhetünk: bármennyire is fontos, több egymással eltöltött idő és kevesebb gép kellene életünkbe. S feltétlenül több emberség.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
