HIRDETÉS
Gőzerővel folyik az államfőjelöltek számára az aláírásgyűjtés, és dübörög az államelnök-választási kampány. Mivel beosztásuk révén két jelölt – Viorica Dăncilă miniszterelnök és Klaus Johannis államfő – a belpolitika első számú alakítója, a kampányüzemmód kiterjed az állam működésének minden területére.
A sikeres újrázásra készülő román államfőnek kapóra jött a mostani kormányválság, és ki is használ minden lehetőséget, hogy hiteltelenítse a Szociáldemokrata Párt (PSD) miniszterelnökét. Nincs nehéz dolga, hiszen a választók kegyeiből egyre jobban kieső kormánypárt nehezen tudja megőrizni a kormányzás látszatát, miután a hatalomban „társtettesként” részt vevő Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) lelépett a húsosfazék mellől, hogy enyhítse megtépázott népszerűségét. De a nyomukban lohol a Mentsétek meg Romániát Szövetség jelöltje, Dan Barna is, aki a parlament feloszlatásával és előrehozott választásokkal kampányol, ha a nagyérdemű őt ülteti az államelnöki székbe.
Az erdélyi magyarság szempontjából különösebb tétje nincs a román államelnök-választásnak, hiszen egyetlen olyan román jelölt sem akad, akire érdemes volna magyar emberként szavazni. Nemrég egyik ismerősömmel vitatkoztam, aki mély felháborodással panaszolta, mekkora csalódást okozott számára Klaus Johannis, akit szász kisebbségiként nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a „haladó Nyugat” is Románia nagy esélyének tartott. Az erdélyi magyar szavazók azért rajongtak érte, mert azt hitték, hogy a kisebbségi sorból felemelkedett politikus érzékenyebb a magyar közösség jogos követelései iránt. Az persze árnyalja a képet, hogy már négy évvel ezelőtt is lehetett tudni: a Nemzeti Liberális Párt elnöki tisztségéig feljutott Klaus Johannis teljesen román identitású ember, aki még inkább rá fog tenni egy lapáttal román elköteleződésére, nehogy román szavazói elforduljanak tőle. Akik ezt annak idején előre látták – nem kevesen voltak ilyenek –, azoknak az élet bebizonyította igazukat: Johannis pont olyan elutasító velünk szemben, mint Traian Băsescu vagy Ion Iliescu. A harminc évnyi román demokrácia tanulsága tehát az, hogy romániai magyarként felesleges román államfőjelöltekre szavazni, mert azok mindig csalódást okoznak számunkra.
Mit tehet ebben a helyzetben az erdélyi magyarság? Lehetőség lenne az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak a szintén gőzerővel elindult kampánya, ha a szövetség politikusa valóban a romániai magyarság legégetőbb problémáit mutatná be a román közvéleménynek. Ezzel kapcsolatban azonban komoly kétségeim vannak, hogy az RMDSZ vezetője román környezetben érdemben fog beszélni a székelyföldi területi autonómiáról, mint egyik legfontosabb követelésünkről.
Az esélytelen magyar államfőjelölt kampányának az lehet a fő motivációja, hogy a magyar szavazóréteget egyben tartsa, másrészt a többség felé olyan kommunikációt folytasson, amely árnyalja a magyarságról kialakult negatív képet a románság körében és bemutassa a közösség legfontosabb törekvéseit. Erre a szerepkörre inkább olyan magyar jelöltet kellett volna keresni, akit sokkal szélesebb körben elfogad a romániai magyarság, másrészt az autonómia kérdésében lényegesen hitelesebb. De ezek hiányában is Kelemen Hunornak az előnye az, hogy aki erdélyi magyarként az államfőválasztáson szavazni szeretne, az legalább az első fordulóban megtehesse.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
