HIRDETÉS
Gőzerővel folyik az államfőjelöltek számára az aláírásgyűjtés, és dübörög az államelnök-választási kampány. Mivel beosztásuk révén két jelölt – Viorica Dăncilă miniszterelnök és Klaus Johannis államfő – a belpolitika első számú alakítója, a kampányüzemmód kiterjed az állam működésének minden területére.
A sikeres újrázásra készülő román államfőnek kapóra jött a mostani kormányválság, és ki is használ minden lehetőséget, hogy hiteltelenítse a Szociáldemokrata Párt (PSD) miniszterelnökét. Nincs nehéz dolga, hiszen a választók kegyeiből egyre jobban kieső kormánypárt nehezen tudja megőrizni a kormányzás látszatát, miután a hatalomban „társtettesként” részt vevő Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) lelépett a húsosfazék mellől, hogy enyhítse megtépázott népszerűségét. De a nyomukban lohol a Mentsétek meg Romániát Szövetség jelöltje, Dan Barna is, aki a parlament feloszlatásával és előrehozott választásokkal kampányol, ha a nagyérdemű őt ülteti az államelnöki székbe.
Az erdélyi magyarság szempontjából különösebb tétje nincs a román államelnök-választásnak, hiszen egyetlen olyan román jelölt sem akad, akire érdemes volna magyar emberként szavazni. Nemrég egyik ismerősömmel vitatkoztam, aki mély felháborodással panaszolta, mekkora csalódást okozott számára Klaus Johannis, akit szász kisebbségiként nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a „haladó Nyugat” is Románia nagy esélyének tartott. Az erdélyi magyar szavazók azért rajongtak érte, mert azt hitték, hogy a kisebbségi sorból felemelkedett politikus érzékenyebb a magyar közösség jogos követelései iránt. Az persze árnyalja a képet, hogy már négy évvel ezelőtt is lehetett tudni: a Nemzeti Liberális Párt elnöki tisztségéig feljutott Klaus Johannis teljesen román identitású ember, aki még inkább rá fog tenni egy lapáttal román elköteleződésére, nehogy román szavazói elforduljanak tőle. Akik ezt annak idején előre látták – nem kevesen voltak ilyenek –, azoknak az élet bebizonyította igazukat: Johannis pont olyan elutasító velünk szemben, mint Traian Băsescu vagy Ion Iliescu. A harminc évnyi román demokrácia tanulsága tehát az, hogy romániai magyarként felesleges román államfőjelöltekre szavazni, mert azok mindig csalódást okoznak számunkra.
Mit tehet ebben a helyzetben az erdélyi magyarság? Lehetőség lenne az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak a szintén gőzerővel elindult kampánya, ha a szövetség politikusa valóban a romániai magyarság legégetőbb problémáit mutatná be a román közvéleménynek. Ezzel kapcsolatban azonban komoly kétségeim vannak, hogy az RMDSZ vezetője román környezetben érdemben fog beszélni a székelyföldi területi autonómiáról, mint egyik legfontosabb követelésünkről.
Az esélytelen magyar államfőjelölt kampányának az lehet a fő motivációja, hogy a magyar szavazóréteget egyben tartsa, másrészt a többség felé olyan kommunikációt folytasson, amely árnyalja a magyarságról kialakult negatív képet a románság körében és bemutassa a közösség legfontosabb törekvéseit. Erre a szerepkörre inkább olyan magyar jelöltet kellett volna keresni, akit sokkal szélesebb körben elfogad a romániai magyarság, másrészt az autonómia kérdésében lényegesen hitelesebb. De ezek hiányában is Kelemen Hunornak az előnye az, hogy aki erdélyi magyarként az államfőválasztáson szavazni szeretne, az legalább az első fordulóban megtehesse.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
