HIRDETÉS
Gőzerővel folyik az államfőjelöltek számára az aláírásgyűjtés, és dübörög az államelnök-választási kampány. Mivel beosztásuk révén két jelölt – Viorica Dăncilă miniszterelnök és Klaus Johannis államfő – a belpolitika első számú alakítója, a kampányüzemmód kiterjed az állam működésének minden területére.
A sikeres újrázásra készülő román államfőnek kapóra jött a mostani kormányválság, és ki is használ minden lehetőséget, hogy hiteltelenítse a Szociáldemokrata Párt (PSD) miniszterelnökét. Nincs nehéz dolga, hiszen a választók kegyeiből egyre jobban kieső kormánypárt nehezen tudja megőrizni a kormányzás látszatát, miután a hatalomban „társtettesként” részt vevő Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) lelépett a húsosfazék mellől, hogy enyhítse megtépázott népszerűségét. De a nyomukban lohol a Mentsétek meg Romániát Szövetség jelöltje, Dan Barna is, aki a parlament feloszlatásával és előrehozott választásokkal kampányol, ha a nagyérdemű őt ülteti az államelnöki székbe.
Az erdélyi magyarság szempontjából különösebb tétje nincs a román államelnök-választásnak, hiszen egyetlen olyan román jelölt sem akad, akire érdemes volna magyar emberként szavazni. Nemrég egyik ismerősömmel vitatkoztam, aki mély felháborodással panaszolta, mekkora csalódást okozott számára Klaus Johannis, akit szász kisebbségiként nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a „haladó Nyugat” is Románia nagy esélyének tartott. Az erdélyi magyar szavazók azért rajongtak érte, mert azt hitték, hogy a kisebbségi sorból felemelkedett politikus érzékenyebb a magyar közösség jogos követelései iránt. Az persze árnyalja a képet, hogy már négy évvel ezelőtt is lehetett tudni: a Nemzeti Liberális Párt elnöki tisztségéig feljutott Klaus Johannis teljesen román identitású ember, aki még inkább rá fog tenni egy lapáttal román elköteleződésére, nehogy román szavazói elforduljanak tőle. Akik ezt annak idején előre látták – nem kevesen voltak ilyenek –, azoknak az élet bebizonyította igazukat: Johannis pont olyan elutasító velünk szemben, mint Traian Băsescu vagy Ion Iliescu. A harminc évnyi román demokrácia tanulsága tehát az, hogy romániai magyarként felesleges román államfőjelöltekre szavazni, mert azok mindig csalódást okoznak számunkra.
Mit tehet ebben a helyzetben az erdélyi magyarság? Lehetőség lenne az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak a szintén gőzerővel elindult kampánya, ha a szövetség politikusa valóban a romániai magyarság legégetőbb problémáit mutatná be a román közvéleménynek. Ezzel kapcsolatban azonban komoly kétségeim vannak, hogy az RMDSZ vezetője román környezetben érdemben fog beszélni a székelyföldi területi autonómiáról, mint egyik legfontosabb követelésünkről.
Az esélytelen magyar államfőjelölt kampányának az lehet a fő motivációja, hogy a magyar szavazóréteget egyben tartsa, másrészt a többség felé olyan kommunikációt folytasson, amely árnyalja a magyarságról kialakult negatív képet a románság körében és bemutassa a közösség legfontosabb törekvéseit. Erre a szerepkörre inkább olyan magyar jelöltet kellett volna keresni, akit sokkal szélesebb körben elfogad a romániai magyarság, másrészt az autonómia kérdésében lényegesen hitelesebb. De ezek hiányában is Kelemen Hunornak az előnye az, hogy aki erdélyi magyarként az államfőválasztáson szavazni szeretne, az legalább az első fordulóban megtehesse.
Kampányüzemre váltott az RMDSZ. És várhatóan így is fog működni a törvényhozási választásokig. Az európai parlamenti megméretésen tapasztalt magas részvételi arány s az ebből következő izgalmas végjáték valószínűleg megnyomta a vészcsengőt a pártban.
Alig egy hónap van még hátra az önkormányzati választásokig. A magyar választóközönség soha nem tulajdonított akkora jelentőséget a helyhatósági választásoknak, mint az országgyűlésieknek. De megeshet, idén ez másképpen alakul.
Románia minden lehetőséget el akar játszani a magyarokkal történő békés együttélés tárházából. Immár az államot és a többségi állampolgárt is ugyanaz a vágy vezérli: tűnjünk el az országból, és mindent hagyjunk hátra nekik.
Ha Romániában valaminek kivizsgálására létrehoznak egy bizottságot, szinte mérget vehetünk arra, hogy annak az ügynek az aktái hamarosan mélyen el lesznek temetve.
Az úzvölgyi cirkusz lecsengett. A dormánfalviak által a magyar haditemetőbe becsempészett nagy betonkeresztes sírok a helyükön maradnak, a magyarság pedig nyalogatja a sebeit. Végül is nincs ebben semmi meglepő, hiszen száz éve ugyanez történik.
A magyarok megszokják lassan, hogy Nagyváradon, sőt Bihar megyében egyetlen nemzeti ünnep sem múlhat el botrányok, beszólások, csúsztatások nélkül. Erdély- és Partium-szerte nincs tán még egy olyan megye, ahol ennyire ki lennének élezve az indulatok.
A Fehér Ház jelenlegi lakójának meg sem fordult a fejében táplálni a revizionista román reményeket, mindössze arról van szó, hogy a jövőre újrázni készülő Trump jópofizott és korteskedett egyet az újabb mandátumát idén megszerezni kívánó Johannisnak.
Hova a fenébe akarsz menni? – szegezte nekem harminc évvel ezelőtt a kérdést a kolozsvári útlevélosztály parancsnoka, egy bunkó román milicista, miután útlevélkérelmem többszöri elutasítása után feliratkoztam kihallgatásra. Ez 1989 augusztusában történt.
Nézőpont kérdése, hogy milyen művészi értékeket hordoz magában egy műkedvelő előadás, alkotás. Akadnak viszonylag sokan, akik csak legyintenek, ha amatőr művészetről esik szó, mások elismerik, hogy ez is egyik módja az ember önmegvalósításának.
A legújabb adatok szerint mintegy tízmillió román állampolgár távozott az országból. Vagyis a lakosság fele nem itt él, nem itt dolgozik, nem itt fizet adót, gyerekei nem itt tanulnak – és nagy az esély rá, hogy soha vissza se térjen.
Kampányüzemre váltott az RMDSZ. És várhatóan így is fog működni a törvényhozási ...
Románia minden lehetőséget el akar játszani a magyarokkal történő békés együttélés ...
Ha Romániában valaminek kivizsgálására létrehoznak egy bizottságot, szinte mérget vehetünk ...
