Nem is leplezik a központosított, német–francia érdekeket képviselő uniós intézményvezetők, hogy számukra Klaus Johannis a megfelelő román vezér. Őt akarják joviális komornyikként látni a féléves EU-elnökség idején és akkor lennének elégedettek, ha a volt nagyszebeni polgármester nyerné az év végi elnökválasztást. Hogy miért? Végre rátaláltak arra a kelet-európai vezetőre, aki szembemegy az egyre olajozottabban működő térségbeli összefogással, bólogató Jánosként viszonyul Brüsszelhez és ami a legfontosabb: támogatja a tagállamok jogköreit gyengítő nagy uniós tervet.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönni készülő elnöke egy személyben próbálja leosztani a jó, illetve a rossz fiú szerepeket a „posztkommunista” periférián. Azt már régóta tudjuk, hogy a fekete bárány Orbán Viktor. A visszatérő dülöngéseiért rendre isiászát okoló luxemburgi ítész most éppen a Fideszt penderítené ki az Európai Néppártból. Ezzel szemben nemrég Strasbourgban szerelmi vallomást tett Johannisnak, egy minapi interjúban pedig úgy bírálta a szociáldemokrata bukaresti kormányt, mintha az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt parlamenti frakciójától kapná a fizetését. Juncker Johannisban végre megtalálta a követendő példaként színpadra emelhető kelet-európait, ha úgy tetszik, Orbán Viktor ellenpárját.
A magyar miniszterelnök ellen nyíltan harcot hirdető francia elnök Johannis iránti rajongása úgyszintén közismert. Az odahaza egyre népszerűtlenebb Emmanuel Macron egy interjúban azt mondta, az illiberális demokráciák korában – itt példaként említette Lengyelországot és Magyarországot – a román elnök „ellenőrzés alatt tartja a dolgokat”. Az sem titok, hogy európai berkekben a szász származású államfőt Angela Merkel német kancellár bábjaként tartják számon. Bernd Fabritius, a berlini kormány kisebbségügyi megbízottja az RFI rádiónak nyilatkozva azt is leszögezte, hogy kinek kellene képviselnie Romániát az Európai Tanácsban az uniós elnökség idején: természetesen Johannisnak. Merkel embere (aki mellesleg szintén erdélyi szász, így neki talán könnyebb elnézni a diplomáciában szokatlanul durva elfogultságot) szerint a román államfő igazi mozdonya lehetne az EU-elnökségnek.
Ezt a sok európai rajongást hallva, olvasva, talán nem túlzás azt mondani, hogy Klaus Johannis sínen van azoknak az uniós vezetőknek a körében, akik alkoholistákhoz hasonlóan viselkednek: képtelenek szembenézni válságos helyzetükkel.
Sínen lévő mozdonyként ennyi külföldi támogatóval a vagonokban az igazán hatékony lépés az lenne, ha Nagyszeben büszkesége meg sem állna Brüsszelig. Ha ilyen reményteljes várakozással tekintenek néhányan az ország határain túl a második mandátumára készülő elnökre, hát vegyék, vigyék! Szépen beleszürkülne a bürokratikus EU-tájba, itthon pedig maradna elnöki tevékenységének eredmények híján felidézhetetlen emléke. Felednünk csak azt lenne nehezebb, hogy milyen kitörő örömmel fogadtuk 2014-ben Juncker leendő kebelbarátjának győzelmét.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.