HIRDETÉS
Nem is leplezik a központosított, német–francia érdekeket képviselő uniós intézményvezetők, hogy számukra Klaus Johannis a megfelelő román vezér. Őt akarják joviális komornyikként látni a féléves EU-elnökség idején és akkor lennének elégedettek, ha a volt nagyszebeni polgármester nyerné az év végi elnökválasztást. Hogy miért? Végre rátaláltak arra a kelet-európai vezetőre, aki szembemegy az egyre olajozottabban működő térségbeli összefogással, bólogató Jánosként viszonyul Brüsszelhez és ami a legfontosabb: támogatja a tagállamok jogköreit gyengítő nagy uniós tervet.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönni készülő elnöke egy személyben próbálja leosztani a jó, illetve a rossz fiú szerepeket a „posztkommunista” periférián. Azt már régóta tudjuk, hogy a fekete bárány Orbán Viktor. A visszatérő dülöngéseiért rendre isiászát okoló luxemburgi ítész most éppen a Fideszt penderítené ki az Európai Néppártból. Ezzel szemben nemrég Strasbourgban szerelmi vallomást tett Johannisnak, egy minapi interjúban pedig úgy bírálta a szociáldemokrata bukaresti kormányt, mintha az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt parlamenti frakciójától kapná a fizetését. Juncker Johannisban végre megtalálta a követendő példaként színpadra emelhető kelet-európait, ha úgy tetszik, Orbán Viktor ellenpárját.
A magyar miniszterelnök ellen nyíltan harcot hirdető francia elnök Johannis iránti rajongása úgyszintén közismert. Az odahaza egyre népszerűtlenebb Emmanuel Macron egy interjúban azt mondta, az illiberális demokráciák korában – itt példaként említette Lengyelországot és Magyarországot – a román elnök „ellenőrzés alatt tartja a dolgokat”. Az sem titok, hogy európai berkekben a szász származású államfőt Angela Merkel német kancellár bábjaként tartják számon. Bernd Fabritius, a berlini kormány kisebbségügyi megbízottja az RFI rádiónak nyilatkozva azt is leszögezte, hogy kinek kellene képviselnie Romániát az Európai Tanácsban az uniós elnökség idején: természetesen Johannisnak. Merkel embere (aki mellesleg szintén erdélyi szász, így neki talán könnyebb elnézni a diplomáciában szokatlanul durva elfogultságot) szerint a román államfő igazi mozdonya lehetne az EU-elnökségnek.
Ezt a sok európai rajongást hallva, olvasva, talán nem túlzás azt mondani, hogy Klaus Johannis sínen van azoknak az uniós vezetőknek a körében, akik alkoholistákhoz hasonlóan viselkednek: képtelenek szembenézni válságos helyzetükkel.
Sínen lévő mozdonyként ennyi külföldi támogatóval a vagonokban az igazán hatékony lépés az lenne, ha Nagyszeben büszkesége meg sem állna Brüsszelig. Ha ilyen reményteljes várakozással tekintenek néhányan az ország határain túl a második mandátumára készülő elnökre, hát vegyék, vigyék! Szépen beleszürkülne a bürokratikus EU-tájba, itthon pedig maradna elnöki tevékenységének eredmények híján felidézhetetlen emléke. Felednünk csak azt lenne nehezebb, hogy milyen kitörő örömmel fogadtuk 2014-ben Juncker leendő kebelbarátjának győzelmét.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. Csak a kárpátaljai magyarság már meglévő jogait akarja vissza a Kijevtől. Némi nyomásgyakorlással ugyan, de a diplomáciai szokásjog keretein belül.
Európa keresztény lakosságának negyede jár rendszeresen templomba. A többség, amely most a Notre-Dame tragédiáját siratja és jajveszékel, hogy a keresztény Európa egyik jelképe dőlt majdnem össze, valószínűleg életében nem tette be a lábát Isten házába.
Dan Tanasă egyesülete külön fejezetet érdemel e kafkai világban. A titkosszolgálati háttérrel működő magyarellenes holdingban futószalagon születnek olyan ítéletek, amelyet egy szakmájára valamit is adó törvénybíró jogállamban ne tudna kimagyarázni.
A globalisták minden erővel tüzelnek Orbánra és a Fideszre. Ennek tudható be az útszéli mocskolódásoktól sem mentes európai szintű rágalomkampány, ami elsősorban a fősodratú balliberális sajtóból zúdul a magyar kormányra, de a konzervatívnak mondott média is kiveszi belőle a részét.
A kirakatpernek számító székely terroristaügy két vádlottjával példát mutat a román állam, hogy a továbbiakban senkinek ne forduljon meg a fejében olyan „szélsőséges” szervezetekben tevékenykedni, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM).
Újabb „botrányt” szimatoltak ki a román lapok, mégpedig azt, hogy modern, hivatásos labdarúgó-akadémiát hoz létre Szatmárnémetiben a magyar kormány, amelynek előkészületi munkálataira már el is különítettek 216 millió forintot.
Több eset is jól mutatja, mennyire veszélyes kezdeményezés olyan ügyekről rendezni népszavazást, amihez a lakosság többsége csak érzelmileg viszonyul. Egy-egy ilyen referendum hosszú távra meghatározza az ország vagy a tágabb régió életét.
Új csillagos éttermünk a kézdivásárhelyi, sokat látott, sokat tanult séf-zseni, Veres István által fémjelzett Babel, amelynek már korábban is volt érintőlegesen köze a csillaghoz.
Nézem az előadást – teljesen mindegy, hogy hol, mikor és melyiket. Próbálom értelmezni a rendező elképzelését, megfejteni a darab mondanivalóját, a szerző gondolatait, de sehogy sem sikerül.
Manfred Weber gesztust tett a Fideszt kizárni óhajtóknak, az Orbánékat bent tartani akaróknak, a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak s egy kicsit magának Orbán Viktornak is. Így szeretne az Európai Bizottság elnöke lenni.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. ...
Európa keresztény lakosságának negyede jár rendszeresen templomba. A többség, amely most a Notre-Dame ...
Dan Tanasă egyesülete külön fejezetet érdemel e kafkai világban. A titkosszolgálati háttérrel működő ...
