avatar
Nánó Csaba

2020. augusztus 08., 11:44

Járvány által írt történet

Nagyjából három hónapot önkéntesen vállalt karanténban töltöttem a járvány miatt. A megbetegedés helyett az otthon­ülést választottam. Ki sem mentem a házból. Mondtam is, nagykabátban jöttem be a kapun, rövidnadrágban mentem ki. Elvonultam a világtól, az meg tőlem. Ettől aztán olyan lettem, mint a kalitkába zárt csalogány. Csak énekelni nem volt kedvem. De nem is tudok.
Elvonulásomnak előnye az volt, hogy mindeddig túléltem e rettenetes időket – persze ez nem jelenti azt, hogy holnap nem dől rám a ház, nem visz el az infarktus, vagy nem fulladok meg egy szálkától. Hiszen az emberre naponta több ezer veszély leselkedik, még akkor is, ha a foteljében tölti napjai nagy részét.
Azt viszont kijelenthetem, hogy sok hátránya van a vesztegzárnak. Én például a bátor, ide-oda még eljárogató szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődtem a karantén ideje alatt, hogy Kolozsvár főterén megvan-e még a Mátyás-szobor, nem tért-e vissza véletlenül a magyar világ, hogy az emberek még mindig két lábon járnak-e, és egyáltalán milyen irányba halad az emberiség. Hiszen a bezártságban töltött hetek számomra századoknak tűntek, és csak akaraterőmnek köszönhettem, hogy nem nőtt földig a szakállam. Mielőtt újra kimentem a napvilágra, néha olyan érzés is rám tört, hogy talán a régen beígért metró is elkészül kincses városunkban, mire véget érnek a korlátozások…
Egyszer azonban a többhónapos karantén közepén mégis kimerészkedtem. Halaszthatatlan dolgom akadt, amit senki más nem tudott volna elintézni helyettem. Ahogyan a rendelkezések megkívánták, megírtam a papírosomat az útvonalamról. Maszkot tettem – ettől úgy éreztem magam, mintha egy rémfilmben szerepelnék –, kesztyűt húztam, taxit hívtam, hogy a járvány szellője se érintsen, levitettem magam arra a bizonyos helyre, ahol dolgom akadt, elvégeztem, amit kellett, majd újra taxiba szálltam, hogy mihamarabb hazaérjek. Tulajdonképpen e rövid idő alatt jöttem rá, hogy egészen szürreális világot élünk a járvány miatt. No de a lényeg: a visszaúton, a taxiban hallottam egy olyan történetet, amin még ma is elgondolkodom…
Ahogy beültem a gépkocsiba, észrevettem, hogy taxisom kicsit szomorú és dühös. Vagy helyesebben: dühösen szomorú. Hamarosan kiderült, mi a baja. Először is megkérdezte, van-e papírom arról, hogy miért jött rám a koslatás. Mutatom neki a „deklarációmat”, mondom, részemről minden rendben. Felvilágosít, hogy csak azért kérdi, mert aznap már megállította a rendőr. Kérdem, miért. Bár hallgattam volna. A taxis ezen a ponton ugyanis majdnem elsírta magát. Képzelje – mondja sofőröm –, éppen egy rendőrnek felcsapott volt osztálytársam állított meg!
Aztán a taxis elmesélte, az illető annak idején annyira szegény volt, hogy neki kellett etetnie az otthonról vitt uzsonnával. Aztán útjaik elváltak, ő taxizik a megélhetésért, egykori haverja meg zsarugúnyát öltött. Ez nem is lenne baj, ám a ruhával karaktert is cserélt: amikor leállította, rászólt, hogy csak semmi baráti üdvözlés, mivel szolgálatban van. Amúgy meg azért intette le, mert látta telefonon beszélni, a törvény ezt tiltja, készítsen elő 500 lejnyi büntetést, és örvendjen, hogy ennyivel megússza. „Nem elég, hogy egész áldott nap maszkban vezetek, vitatkozom a renitens utasokkal, akik tagadják a járványt, még ez a hálátlan fráter is megbüntet” – mondta szinte könnyezve. 
A taxisban egy világ dőlt össze. Az a szép világ, amikor az utolsó karéj zsíros kenyerét is megosztotta ezzel az arrogáns kékbe öltözött személlyel, aki – lásd milyen az élet – elfelejtette, hogy néha ő mentette meg az éhenhalástól. „Nem az bánt, hogy megbüntetett, hiszen valóban beszéltem mobilon, hanem a hálátlanság és a pökhendiség, ahogyan rám szólt, hogy ne tegezzem, mert ő a hatóságot képviseli. Bezzeg nem volt ilyen magabiztos, amikor nem volt vírus, ő meg az éhségtől csillagokat látott” – fejezte be történetét a taxis. Majd szomorúan hozzátette, el sem tudja képzelni, milyen lesz a világ a járvány után.
Úgy tűnik, vesztegzár idején semmi sem a régi. Még éhenkórász haverből vált rendőr sem…

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Botond 2025. április 19., szombat

Húsvét – az újrakezdés lehetősége

Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep – a feltámadás örömhíre. Erdély közösségei számára ez nemcsak egy dogma vagy teológiai igazság, hanem élő reménység is lehet, hogy áthassa a hétköznapokat.

Somogyi Botond 2025. április 15., kedd

A kegyetlen idő múlása

Csapatépítő kiránduláson vettem részt munkatársaimmal. Egy késő estébe nyúló beszélgetés alkalmával többen nosztalgiázni kezdtünk, hogy bizony, jó lenne, ha vissza tudnánk forgatni az idő kerekét.

2025. április 14., hétfő

Baloldali és liberális: hogyan talált egymásra a két irányvonal? – Második rész

Sokak számára furcsán hangzik, hogy a kommunista örökséggel mai napig együtt élő baloldali pártok ezer szállal kötődnek a liberális politikai tömörülésekhez. Kétrészes írásunk második, befejező részében a baloldal orwelli világát vesszük górcső alá.

2025. április 07., hétfő

Baloldali és liberális: hogyan talált egymásra a két irányvonal? – Első rész

Furcsán hangzik, hogy a kommunista örökséggel együtt élő baloldali pártok ezer szállal kötődnek a liberális politikai tömörülésekhez. Ha alaposabban megnézzük e két politikai irányzat gyökereit, rájövünk, ezek az ideológiák közös tőről származnak.

Somogyi Botond 2025. április 05., szombat

Magyarverés Kolozsváron: fejétől büdösödik a hal

Kíváncsi vagyok, hányan lesznek a sétatéri tüntetésen. Te nem? – kérdezte csütörtök este a lányom, miközben mindketten készültünk a kolozsvári ifjúsági szervezetek által meghirdetett békés felvonulásra a magyarverés ellen.

2025. március 28., péntek

Ukrajna: nem lehet tartós béke a kisebbségi jogok garantálása nélkül

Miközben az Európai Unió intézményeiben egyre több szó esik Ukrajna európai uniós csatlakozásáról, az ország területén élő őshonos nemzeti kisebbségek jogait nem említik, vagy ez már negyedrangú feltételnek számít.

Somogyi Botond 2025. március 26., szerda

A háború a legjobb üzlet

Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a nagyszabású, 800 milliárd eurós terve, ami egy esetleges háború esetén az EU védelmi képességeinek megerősítésére szolgál.

Somogyi Botond 2025. március 17., hétfő

Minimálbér. Jó munka?

Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából viszont azon töprengtem el, egyáltalán mire elég ez a bér?

Balogh Levente 2025. március 05., szerda

Zelenszkij realitásérzéke

Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken a Fehér Házban még úgy érezte, kérdőre vonhatja Donald Trump amerikai elnököt és J. D. Vance alelnököt, kedden már jelezte, kész a teljes együttműködésre.

Balogh Levente 2025. február 18., kedd

Ukrajna jövője: Európa a partvonalon

A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.

Vélemény
avatar
Somogyi Botond: Húsvét – az újrakezdés lehetősége

Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep – a feltámadás örömhíre. Erdély közösségei ...

avatar
Somogyi Botond: Magyarverés Kolozsváron: fejétől büdösödik a hal

Kíváncsi vagyok, hányan lesznek a sétatéri tüntetésen. Te nem? – kérdezte csütörtök ...

avatar
Somogyi Botond: A háború a legjobb üzlet

Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság ...

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.