avatar
Nánó Csaba

2020. augusztus 08., 11:44

Járvány által írt történet

Nagyjából három hónapot önkéntesen vállalt karanténban töltöttem a járvány miatt. A megbetegedés helyett az otthon­ülést választottam. Ki sem mentem a házból. Mondtam is, nagykabátban jöttem be a kapun, rövidnadrágban mentem ki. Elvonultam a világtól, az meg tőlem. Ettől aztán olyan lettem, mint a kalitkába zárt csalogány. Csak énekelni nem volt kedvem. De nem is tudok.
Elvonulásomnak előnye az volt, hogy mindeddig túléltem e rettenetes időket – persze ez nem jelenti azt, hogy holnap nem dől rám a ház, nem visz el az infarktus, vagy nem fulladok meg egy szálkától. Hiszen az emberre naponta több ezer veszély leselkedik, még akkor is, ha a foteljében tölti napjai nagy részét.
Azt viszont kijelenthetem, hogy sok hátránya van a vesztegzárnak. Én például a bátor, ide-oda még eljárogató szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődtem a karantén ideje alatt, hogy Kolozsvár főterén megvan-e még a Mátyás-szobor, nem tért-e vissza véletlenül a magyar világ, hogy az emberek még mindig két lábon járnak-e, és egyáltalán milyen irányba halad az emberiség. Hiszen a bezártságban töltött hetek számomra századoknak tűntek, és csak akaraterőmnek köszönhettem, hogy nem nőtt földig a szakállam. Mielőtt újra kimentem a napvilágra, néha olyan érzés is rám tört, hogy talán a régen beígért metró is elkészül kincses városunkban, mire véget érnek a korlátozások…
Egyszer azonban a többhónapos karantén közepén mégis kimerészkedtem. Halaszthatatlan dolgom akadt, amit senki más nem tudott volna elintézni helyettem. Ahogyan a rendelkezések megkívánták, megírtam a papírosomat az útvonalamról. Maszkot tettem – ettől úgy éreztem magam, mintha egy rémfilmben szerepelnék –, kesztyűt húztam, taxit hívtam, hogy a járvány szellője se érintsen, levitettem magam arra a bizonyos helyre, ahol dolgom akadt, elvégeztem, amit kellett, majd újra taxiba szálltam, hogy mihamarabb hazaérjek. Tulajdonképpen e rövid idő alatt jöttem rá, hogy egészen szürreális világot élünk a járvány miatt. No de a lényeg: a visszaúton, a taxiban hallottam egy olyan történetet, amin még ma is elgondolkodom…
Ahogy beültem a gépkocsiba, észrevettem, hogy taxisom kicsit szomorú és dühös. Vagy helyesebben: dühösen szomorú. Hamarosan kiderült, mi a baja. Először is megkérdezte, van-e papírom arról, hogy miért jött rám a koslatás. Mutatom neki a „deklarációmat”, mondom, részemről minden rendben. Felvilágosít, hogy csak azért kérdi, mert aznap már megállította a rendőr. Kérdem, miért. Bár hallgattam volna. A taxis ezen a ponton ugyanis majdnem elsírta magát. Képzelje – mondja sofőröm –, éppen egy rendőrnek felcsapott volt osztálytársam állított meg!
Aztán a taxis elmesélte, az illető annak idején annyira szegény volt, hogy neki kellett etetnie az otthonról vitt uzsonnával. Aztán útjaik elváltak, ő taxizik a megélhetésért, egykori haverja meg zsarugúnyát öltött. Ez nem is lenne baj, ám a ruhával karaktert is cserélt: amikor leállította, rászólt, hogy csak semmi baráti üdvözlés, mivel szolgálatban van. Amúgy meg azért intette le, mert látta telefonon beszélni, a törvény ezt tiltja, készítsen elő 500 lejnyi büntetést, és örvendjen, hogy ennyivel megússza. „Nem elég, hogy egész áldott nap maszkban vezetek, vitatkozom a renitens utasokkal, akik tagadják a járványt, még ez a hálátlan fráter is megbüntet” – mondta szinte könnyezve. 
A taxisban egy világ dőlt össze. Az a szép világ, amikor az utolsó karéj zsíros kenyerét is megosztotta ezzel az arrogáns kékbe öltözött személlyel, aki – lásd milyen az élet – elfelejtette, hogy néha ő mentette meg az éhenhalástól. „Nem az bánt, hogy megbüntetett, hiszen valóban beszéltem mobilon, hanem a hálátlanság és a pökhendiség, ahogyan rám szólt, hogy ne tegezzem, mert ő a hatóságot képviseli. Bezzeg nem volt ilyen magabiztos, amikor nem volt vírus, ő meg az éhségtől csillagokat látott” – fejezte be történetét a taxis. Majd szomorúan hozzátette, el sem tudja képzelni, milyen lesz a világ a járvány után.
Úgy tűnik, vesztegzár idején semmi sem a régi. Még éhenkórász haverből vált rendőr sem…

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Botond 2025. június 14., szombat

Ne higgy, ha látod is!

Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.

2025. június 12., csütörtök

Nicușor Dan sötét napjai

Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.

2025. június 08., vasárnap

Szégyenérzet semmi. Hitelesség még annyi sem – Román lapvélemény a kormánypártokról

Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.

Somogyi Botond 2025. június 07., szombat

Pünkösd – a Szentlélek ünnepe

A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.

Balogh Levente 2025. június 02., hétfő

Trump külpolitikája a hangzatos ígéretektől a realitásokig

Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatok kidolgozása a külföldi partnerekkel – ambiciózus, már-már bombasztikus külpolitikai és gazdasági célokat tűzött ki Donald Trump.

2025. június 01., vasárnap

Ilie Bolojan nem tesz csodákat

Ilie Bolojan nem egy megváltó alkat, és nem is lehet az. Ha egyesek a nevének állandó ismételgetésével sikeresen felépítettek köré egy ilyen aurát – „jaj, nélküle nem lehet” –, az pusztán önhipnózis.

Makkay József 2025. május 30., péntek

A parajdi tragédia bukaresti szálai

Kétségbeesett, könnyező, vagy éppen dühös emberekkel találkoztak az újságírók az elmúlt napokban Parajdon a bányatragédia miatt. A helyiek úgy érzik, megélhetésük végveszélybe került. A jövőbe vetett hite omlott össze sok embernek a Sóvidéken.

2025. május 19., hétfő

Vasárnap a művelt, dolgos, kitartó ember győzött a huligán, a bűnöző, a csaló fölött

Nicușor Dan Románia új elnöke. Komolyan remegtünk, míg idáig eljutottunk, kezdve a 2024. november 24-i fekete estétől, amikor azzal a meglepetéssel szembesültünk, hogy Călin Georgescu felbukkant a fasiszta-kommunista-Ceaușescu múltból.

Somogyi Botond 2025. május 16., péntek

Szavazok, mert nem akarok fogorvos nélkül maradni

Simion és Nicușor. Bármerre tekintek, mindenhonnan ez a két név ömlik. Akár a tévét, akár az újságot nézem. Ha pedig a közösségi médiát vagy a honlapokat böngészem, beleértve a sportportálokat, akkor mintha minden megsokszorozódna.

Somogyi Botond 2025. május 07., szerda

Lehet-e Erdő Péter pápa?

Ferenc pápa halála után a világi lapok egy részében a lehetséges utódok között felmerült Erdő Péter magyar bíboros neve is. A Ferenc pápa által képviselt mai világban azonban nem igazán van szükség egy tudós pápára.

Vélemény
avatar
Somogyi Botond: Ne higgy, ha látod is!

Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...

avatar
Somogyi Botond: Pünkösd – a Szentlélek ünnepe

A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik ...

avatar
Balogh Levente: Trump külpolitikája a hangzatos ígéretektől a realitásokig

Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára ...

Legnézettebb
csütörtök, 22:13
szombat, 08:18

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.