Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy az Európai Unió külső határait meg kell védeni. Görögországnak nemcsak joga, de kötelessége is rendőri, szükség esetén katonai hatalommal megvédeni határait a szabálytalanul érkező migránsokkal szemben. Politikai szempontból tanulságos, hogy 2015-ben az EU-ban még csak egyetlen kormányfő, Orbán Viktor fogalmazta meg e gondolatokat, és ennek értelmében következetesen védte hazája, egyben az EU külső határait.
Ma már vitathatatlan, hogy akkoriban a magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki felismerte a problémát, helyes következtetéseket vont le, és megvalósította elképzeléseit, bár Európa a legkeményebben ellenállt. Akkoriban ugyanazt tette, amit ma Görögország a görög–török határnál: ragaszkodott a határok megerősítéséhez és szükség esetén rendőrökkel való biztosításához.
A hála nem jellemző a politikára. Az EU – azon belül Németország és Ausztria – viszont bocsánatkéréssel tartozik Orbánnak. Tartoznak azzal a beismeréssel is, hogy tévedtek, és a magyar miniszterelnöknek volt igaza. Orbán Viktor volt az egyedüli, aki azt tette, ami a kötelessége: minden erővel megvédte a határokat. Ha Európa Németország vezetése alatt ugyanúgy cselekedett volna, mint Magyarország, akkor az EU-ban nem erősödött volna meg a jobboldali szélsőségesség, nem nőtt volna a dzsihadista merényletek száma, és az akkori bevándorlási hullámra fordított hatalmas összegek is megmaradtak volna.
A fenti mondatok nem tőlem származnak. Idézetek csupán. De nem valamelyik budapesti kormánypárti újság publicistájától. Az Orbán Viktort dicsérő megállapítások az osztrák piacvezető lapban, a Die Pressében jelentek meg Christian Ortner újságíró tollából. A véleménycikk név szerint is megemlít több politikust, aki bocsánatkéréssel tartozik: Angela Merkel német kancellárt, Werner Faymann volt osztrák kormányfőt és Jean Asselborn luxemburgi szociáldemokrata politikust. Minden további kommentár felesleges, hiszen jól tudjuk, milyen gyűlölettel támadta migránspolitikája miatt Orbánt a nyugat-európai sajtó, ideológiai irányzattól függetlenül.
Ha nekünk, itt Erdélyben, Romániában olykor töménynek is tűnik a magyarországi közszolgálati média „migránsozása”, azt azért sose feledjük: öt évvel ezelőtt a budapestiek „élőben” tapasztalhatták meg a törvénytelen és ellenőrizetlen bevándorlás hatását.
Most Románia is azon országok között szerepel, amelyeken keresztülvezet a Törökországból érkező migránshullám lehetséges útvonala Nyugat-Európa felé. Adódik a kérdés: felkészültek-e a hatóságok egy menekültválságra? Az ügyvivő belügyminiszter nemrég egy állítólagos tervet emlegetett, amely életbe lép, amennyiben a menekülthullám érinti Romániát. Szigorítják a határvédelmet, új menedékközpontokat alakítanak ki. Megszólalt a kérdésben Traian Băsescu volt államfő is. A jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedő politikus egy tévéinterjúban azt mondta: Románia hamarosan óriási problémával fog szembesülni az ország határainál, mivel nem áll készen a rendkívüli migránshullám kezelésére. „Katasztrófa elé néz az ország” – fogalmazott Băsescu.
Legyinthetünk az egykori hajóskapitány véleményére, nem először beszélne a levegőbe. De mi van akkor, ha most igaza van? Hihetőbb-e Băsescunál az éppen önbuktatósdit játszó kormány tárcavezetője? Példa tud-e lenni a magyar határvédelem a román hatóságoknak is?
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.