Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy az Európai Unió külső határait meg kell védeni. Görögországnak nemcsak joga, de kötelessége is rendőri, szükség esetén katonai hatalommal megvédeni határait a szabálytalanul érkező migránsokkal szemben. Politikai szempontból tanulságos, hogy 2015-ben az EU-ban még csak egyetlen kormányfő, Orbán Viktor fogalmazta meg e gondolatokat, és ennek értelmében következetesen védte hazája, egyben az EU külső határait.
Ma már vitathatatlan, hogy akkoriban a magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki felismerte a problémát, helyes következtetéseket vont le, és megvalósította elképzeléseit, bár Európa a legkeményebben ellenállt. Akkoriban ugyanazt tette, amit ma Görögország a görög–török határnál: ragaszkodott a határok megerősítéséhez és szükség esetén rendőrökkel való biztosításához.
A hála nem jellemző a politikára. Az EU – azon belül Németország és Ausztria – viszont bocsánatkéréssel tartozik Orbánnak. Tartoznak azzal a beismeréssel is, hogy tévedtek, és a magyar miniszterelnöknek volt igaza. Orbán Viktor volt az egyedüli, aki azt tette, ami a kötelessége: minden erővel megvédte a határokat. Ha Európa Németország vezetése alatt ugyanúgy cselekedett volna, mint Magyarország, akkor az EU-ban nem erősödött volna meg a jobboldali szélsőségesség, nem nőtt volna a dzsihadista merényletek száma, és az akkori bevándorlási hullámra fordított hatalmas összegek is megmaradtak volna.
A fenti mondatok nem tőlem származnak. Idézetek csupán. De nem valamelyik budapesti kormánypárti újság publicistájától. Az Orbán Viktort dicsérő megállapítások az osztrák piacvezető lapban, a Die Pressében jelentek meg Christian Ortner újságíró tollából. A véleménycikk név szerint is megemlít több politikust, aki bocsánatkéréssel tartozik: Angela Merkel német kancellárt, Werner Faymann volt osztrák kormányfőt és Jean Asselborn luxemburgi szociáldemokrata politikust. Minden további kommentár felesleges, hiszen jól tudjuk, milyen gyűlölettel támadta migránspolitikája miatt Orbánt a nyugat-európai sajtó, ideológiai irányzattól függetlenül.
Ha nekünk, itt Erdélyben, Romániában olykor töménynek is tűnik a magyarországi közszolgálati média „migránsozása”, azt azért sose feledjük: öt évvel ezelőtt a budapestiek „élőben” tapasztalhatták meg a törvénytelen és ellenőrizetlen bevándorlás hatását.
Most Románia is azon országok között szerepel, amelyeken keresztülvezet a Törökországból érkező migránshullám lehetséges útvonala Nyugat-Európa felé. Adódik a kérdés: felkészültek-e a hatóságok egy menekültválságra? Az ügyvivő belügyminiszter nemrég egy állítólagos tervet emlegetett, amely életbe lép, amennyiben a menekülthullám érinti Romániát. Szigorítják a határvédelmet, új menedékközpontokat alakítanak ki. Megszólalt a kérdésben Traian Băsescu volt államfő is. A jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedő politikus egy tévéinterjúban azt mondta: Románia hamarosan óriási problémával fog szembesülni az ország határainál, mivel nem áll készen a rendkívüli migránshullám kezelésére. „Katasztrófa elé néz az ország” – fogalmazott Băsescu.
Legyinthetünk az egykori hajóskapitány véleményére, nem először beszélne a levegőbe. De mi van akkor, ha most igaza van? Hihetőbb-e Băsescunál az éppen önbuktatósdit játszó kormány tárcavezetője? Példa tud-e lenni a magyar határvédelem a román hatóságoknak is?
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.