Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy az Európai Unió külső határait meg kell védeni. Görögországnak nemcsak joga, de kötelessége is rendőri, szükség esetén katonai hatalommal megvédeni határait a szabálytalanul érkező migránsokkal szemben. Politikai szempontból tanulságos, hogy 2015-ben az EU-ban még csak egyetlen kormányfő, Orbán Viktor fogalmazta meg e gondolatokat, és ennek értelmében következetesen védte hazája, egyben az EU külső határait.
Ma már vitathatatlan, hogy akkoriban a magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki felismerte a problémát, helyes következtetéseket vont le, és megvalósította elképzeléseit, bár Európa a legkeményebben ellenállt. Akkoriban ugyanazt tette, amit ma Görögország a görög–török határnál: ragaszkodott a határok megerősítéséhez és szükség esetén rendőrökkel való biztosításához.
A hála nem jellemző a politikára. Az EU – azon belül Németország és Ausztria – viszont bocsánatkéréssel tartozik Orbánnak. Tartoznak azzal a beismeréssel is, hogy tévedtek, és a magyar miniszterelnöknek volt igaza. Orbán Viktor volt az egyedüli, aki azt tette, ami a kötelessége: minden erővel megvédte a határokat. Ha Európa Németország vezetése alatt ugyanúgy cselekedett volna, mint Magyarország, akkor az EU-ban nem erősödött volna meg a jobboldali szélsőségesség, nem nőtt volna a dzsihadista merényletek száma, és az akkori bevándorlási hullámra fordított hatalmas összegek is megmaradtak volna.
A fenti mondatok nem tőlem származnak. Idézetek csupán. De nem valamelyik budapesti kormánypárti újság publicistájától. Az Orbán Viktort dicsérő megállapítások az osztrák piacvezető lapban, a Die Pressében jelentek meg Christian Ortner újságíró tollából. A véleménycikk név szerint is megemlít több politikust, aki bocsánatkéréssel tartozik: Angela Merkel német kancellárt, Werner Faymann volt osztrák kormányfőt és Jean Asselborn luxemburgi szociáldemokrata politikust. Minden további kommentár felesleges, hiszen jól tudjuk, milyen gyűlölettel támadta migránspolitikája miatt Orbánt a nyugat-európai sajtó, ideológiai irányzattól függetlenül.
Ha nekünk, itt Erdélyben, Romániában olykor töménynek is tűnik a magyarországi közszolgálati média „migránsozása”, azt azért sose feledjük: öt évvel ezelőtt a budapestiek „élőben” tapasztalhatták meg a törvénytelen és ellenőrizetlen bevándorlás hatását.
Most Románia is azon országok között szerepel, amelyeken keresztülvezet a Törökországból érkező migránshullám lehetséges útvonala Nyugat-Európa felé. Adódik a kérdés: felkészültek-e a hatóságok egy menekültválságra? Az ügyvivő belügyminiszter nemrég egy állítólagos tervet emlegetett, amely életbe lép, amennyiben a menekülthullám érinti Romániát. Szigorítják a határvédelmet, új menedékközpontokat alakítanak ki. Megszólalt a kérdésben Traian Băsescu volt államfő is. A jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedő politikus egy tévéinterjúban azt mondta: Románia hamarosan óriási problémával fog szembesülni az ország határainál, mivel nem áll készen a rendkívüli migránshullám kezelésére. „Katasztrófa elé néz az ország” – fogalmazott Băsescu.
Legyinthetünk az egykori hajóskapitány véleményére, nem először beszélne a levegőbe. De mi van akkor, ha most igaza van? Hihetőbb-e Băsescunál az éppen önbuktatósdit játszó kormány tárcavezetője? Példa tud-e lenni a magyar határvédelem a román hatóságoknak is?
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.