Szatmárnémetiben avatták fel az elmúlt hétvégén a felújított római katolikus püspöki székesegyházat az Európai Unió, a magyar és a román kormány közös támogatásával. A szatmári templomfelújítás az olyan kivételezett esetek közé tartozik, amelyhez az egyház jelentős uniós pályázati támogatást nyert el, emellett a munkálatokat román kormányzati forrásból is megfinanszírozták. Mint a legtöbb erdélyi magyar templom esetében, ezúttal is elengedhetetlen volt a magyar kormányzati támogatás. Ahogyan szerte a Kárpát-medencében annak a háromezer templomnak a felújításánál, amelyeket e jelentős pénzügyi források nélkül hamar kikezdene az idő vasfoga.
A mai liberális világnézetű Európai Unióban egyedülálló teljesítmény, hogy Magyarország területén, illetve a Trianon utáni utódállamok magyarok lakta régióban nem csak háromezer magyar templomot újítottak fel az elmúlt években, hanem száz újat is építettek Erdélyben, a Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és a mai Magyarországon. Legutóbb az újjáépített mezőpaniti és az eredeti szépségében felújított 15. századi apanagyfalui (Beszterce-Naszód megyei) műemléktemplom átadásán jártam, de sorolhatnám, hogy csupán szűkebb pátriámban, Kolozsváron és környékén hány templom újult meg. Legemlékezetesebb a pár éve eredeti pompájában átadott Farkas utcai református templom, illetve a Kolozsvárral összenövő Szászfenes új református temploma. A következő fontos állomás lesz a kincses város emblematikus templomának, a 14. században épült, gótikus stílusú Szent Mihály-templom teljes felújításának a befejezése.
Hasonló leltárt tudnánk szerte Erdélyben készíteni a Barcaságtól Székelyföldön, Kalotaszegen és Dél-Erdélyen át a Partiumig.
Az elmúlt száz évben soha ennyi magyarországi közpénz nem jutott templomfelújításra, és az is jó hír, hogy erdélyi magyar gyülekezetek román kormányzati forrásokra is pályázhatnak.
Miközben Nyugat-Európában a legtöbb templom kong az ürességtől, Európa keleti felében a gyülekezetek tataroznak, építkeznek, terveznek. Keresztény emberként jövőt látnak egyházukban. Egy elvilágosiasodott német, francia vagy angol ember számára elképesztő tapasztalat lehet lengyelországi templomokba betérve megélni azt, hogy a vasárnapi szentmiséket tömegek előtt tartják a papok, de ha hétköznap mennénk templomlátogatásra, sok helyen akkor is hasonló látvány fogad. A kommunista ellenállás idején megerősödött lengyel egyház példájából mi, magyarok is sokat tanulhatunk a Kárpát-medencében, ahogyan az ortodox egyházak kemény kiállása is követendő példa a keresztény értékek, elsősorban a család megtartó szerepe miatt.
A liberális métely által átitatott társadalmak számára a legnagyobb pazarlás templomokra és egyéb keresztény értékekre költeni a pénzt.
Ők csak azt látják, hogy római katolikus, protestáns vagy anglikán templomaik kiürültek, üresen állnak, nincs rájuk szükség. Az ide vezető okokról és a feledésbe merülő keresztény értékek következményeiről nincs már vita.
Mint ahogy arról sem, hogy a nyugat-európai országokba tömegesen bevándorló muszlim, meg egyéb világvallások képviselői miért tudnak hihetetlen gyorsasággal teret hódítani és rákényszeríteni szokásaikat és érzékenységüket a keresztény gyökerektől „szabaduló” őshonos közösségekre.
Ha az egyre szembeötlőbb társadalmi és kulturális különbözőségek okait próbáljuk megérteni az Európa két térfelén élő nemzetek között, elegendő, ha a keresztény hitbéli szokásokat és kötődéseket vesszük szemügyre. Ha összehasonlítjuk a Kárpát-medencében pár év alatt megújult mintegy háromezer magyar templom üzenetét azzal a fájdalmas nihillel, amely a nyugat-európai egyházak térvesztését jelenti. Nem vitás, hogy a kétféle mentalitású világ közül melyik áll vesztésre.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.