Néhány napja elhunyt egy román újságírónő. A magyar sajtóban ez nem volt hír, a román média is csak az egyebek között említette, hiszen halálesetek voltak, vannak és lesznek – ez az egyetlen biztos dolog az életben. Csakhogy ez a halál (is) elkerülhető vagy legalább késleltethető lehetett volna…
Miriam rákos volt, 2015-ben állapítottak meg nála emlődaganatot. Mindkét mellét eltávolították az orvosok, ám a műtét után egy évvel kiderült, az asszonynak áttétjei is voltak. Egy törökországi vizsgálaton derült ki, hogy a kór megtámadta tüdejét. Romániában azt mondták az orvosok, nyugodjon meg, egy kis hűlésről van szó, és antibiotikumokkal kezelték. A betegség pedig továbbterjedt, Miriam egyre kétségbeesettebben kapaszkodott az életbe. Rengeteg pénzét felemésztette a kezelés: a család, barátok, kollégák, ismerősök segítették – csak a román állam nem. A bürokrácia útját állta a gyógyulásnak: ahelyett, hogy az asszony a betegsége legyőzésére összpontosított volna, beadványokat fogalmazott, pénzért könyörgött, kérvényezett, és megint kérvényezett, hogy legalább az oly szükséges külföldi kezelését támogassa a bukaresti egészségbiztosító. Miriam ekkor döbbent rá, hogy a papírtologatásba bele is halhat…
A napokban egyik kedves hölgyismerősömről derült ki, hogy valamilyen daganat van a mellében. Nem lehet tudni, rossz, vagy jó indulatú, ezért felhívott egy magánklinikát, hogy fogadják kivizsgálásra. Kiderült, ott nem tudják, mert nincs elég orvos. A másik helyen két hónap múlva tudnák majd kivizsgálni. Hiába fizet a páciens akár csillagászati összegeket is. Ha küldőpapírral megy, idén már nem tudják fogadni. Mintha a rákos betegség magától elmúlna, akár egy kis hűlés…
Február negyedike a rákos betegek napja. A statisztikák azt mutatják, hogy Romániában hal meg a legtöbb ember daganatos betegségekben: naponta 140 lélek. A korai elhalálozás terén egyébként Románia listavezetőnek számít az Európai Unióban. Az Eurostat szakemberei szerint a Romániában bekövetkezett halálesetek 47,6%-át meg lehetett volna előzni. Közöttük a Miriamét is. Uniós szinten nálunk a legrövidebb az életremény. Szinte csodaszámba megy, ha valaki néhány évig élvezni tudja a nyugdíját. De a dicsekvésből, az áleredmények hangoztatásából, a rosszul értelmezett hazafiasságból soha ki nem fogy az ország.
Miriam tavaly levelet írt az egészségügyi miniszternek: „54 éves vagyok, és a román állam abszurd és önkényes törvényei által halálra ítél. Mindössze 9000 euró miatt, annyiért az önök minisztériuma golyóstollakat vesz, és engem enged meghalni… Nincs időm kivárni az összes megalázó és aberráns eljárást, amire az adófizetőt kényszerítik. Miniszter asszony, az utolsó határidő, amit egy hamburgi klinika megadott 2019. február 6. Ezután számomra már csak az marad, hogy otthon várjam a halálomat.”
Miriam nem jutott ki idejében Németországba, hogy az életmentő kezelést megkapja. A határidő előtt pár nappal hunyt el…
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.