Gyenge, tehetetlen állam

Sokan felkapták a fejüket tavaly októberben Klaus Iohannis elnök szavain, miszerint „a román állam kudarcot vallott a polgárainak védelmére vonatkozó alapvető küldetése teljesítésében”. A román államfő őszinteségi rohamnak is beillő ténymegállapítása súlyos balesettel összefüggésben hangzott el: hét halálos áldozatot követelő tűzvész pusztított a koronavírus-fertőzötteket ápoló konstancai járványkórház intenzív osztályán. Ugyanakkor a konstancai tragédia – borzasztó ezt így leírni – „csupán” egy volt a romániai egészségügyet sújtó szerencsétlenségek sorában: 2020 novemberében Karácsonkőn tízen, 2021 januárjában Bukarestben négyen, áprilisban pedig ugyancsak a román fővárosban hárman vesztették életüket kórháztűzben. A koronavírus-járvány éppen tomboló hullámaival egy időben bekövetkezett,

a lakosság körében a gyászon és döbbeneten kívül mélységes aggodalmat kiváltó tragédiák joggal juttatták arra a következtetésre az ország legfőbb közjogi méltóságát, hogy a román állam egyszerűen csődöt mondott.

Ami egyébként a hazai társadalom számára egyáltalán nem jelentett újdonságot (nem véletlenül távozott külföldre az elmúlt három évtized során több mint ötmillió román állampolgár), csak hát egészen más ezt nap mint nap megtapasztalni, illetve az ország első emberétől hallani. Azt hiszem, nemigen szorul magyarázatra senkinek, mi mindenben vallott kudarcot a román állam a ’89-es rendszerváltás óta. Ha már ennél a történelmi pillanatnál tartunk, elég azzal kezdeni, hogy közel 33 év elteltével sem zajlott le a forradalom pere, a román igazságszolgáltatás még mindig ott tart, hogy másodszorra is vádat emelt Ion Iliescu volt elnök és társai ellen. És a sor hosszan folytatható az egészségügyben uralkodó, a pandémia idején hatványozottan megmutatkozott sanyarú állapotokkal, az infrastruktúra fejletlenségével, a kiirthatatlan korrupcióval, az ország hatékony működését, fejlődését hátráltató bürokráciával.
A román állam ugyanakkor egészen hétköznapi dolgokban bizonyítja nyilvánvaló gyengeségét. Számos ország hatóságaihoz hasonlóan a járvány idején foganatosított korlátozások sorában tavaly decemberben a bukaresti kormány is kötelezővé tette a digitális adatlap kitöltését a Romániába való beutazáskor valamennyi állampolgár számára. Csakhogy szokás szerint hiányos volt az intézkedéshez való alkalmazkodáshoz elengedhetetlen tájékoztató kampány (a határrendészet legtöbbször teljes érdektelenséget mutatott a felvilágosítás terén), az űrlap kitöltésére létrehozott platform sokszor nem vagy hibásan működött, emiatt rengeteg polgárt önhibáján kívül sújtottak tetemes bírsággal. Az adatlap kitöltésére kötelező rendeletet idén márciusban eltörölték ugyan, ám a jogtalanul megbüntetettek többsége perek százait indították az állam ellen. És mit lép erre a kormány? Valamennyi beutazó esetében törölte a digitális adatlap kitöltésének elmulasztásáért kiszabott bírságot, ama polgárokét is, akik a hatóságok mulasztása okán voltak képtelen betartani a rendeletet, és azokét is, akik egyszerűen hanyagságból nem tették. A román állam ezzel az amnesztiával tulajdonképpen saját tehetetlenségéről állított ki bizonyítványt. Hiszen gyakorlatilag

beismerte, hogy képtelen világos, alkalmazható szabályokat hozni, és ezeket betartatni, másrészt ezáltal azt üzente a társadalomnak, hogy nyugodtan ki lehet bújni a különböző törvények, rendelkezések tiszteletben tartása alól,

mert nagy eséllyel megmenekül a szankciók elől a delikvens. Hasonló logika mentén akár az adóhátralékokat is elengedhetné a kormány... A megannyi halálos áldozatot követelő kórháztüzek mellett ez az adminisztratív lépés eltörpül, ám mégis ékesen bizonyítja a román állam kudarcát.