HIRDETÉS
Május első hetében az egész országra kiterjedt rendőri ellenőrző akció zajlott, amelynek eredményeképpen alig hat óra alatt több mint 800 gépjármű-jogosítványt vontak be. Jó néhány pénzbírságot is kiszabtak, többségüket azért, mert a sofőrök nem adtak elsőbbséget a gyalogosoknak az átjáróknál, másoknak pedig azért, mert az előnyszabályt egy másik autóval szemben mulasztották el betartani. Ha eddig nem lett volna világos, hogy mennyire életveszélyesek a romániai gépjárművezetők, a legfrissebb adatok talán felnyitják a rendszeresen félrenéző szemeket. A razzia óta eltelt napokban már százak bánták meg, hogy nem erőltettek türelmet magukra a volán mögött, és valószínűleg ezrek értesültek arról, hogy bizony még Romániában is büntetnek a szabálytalanságért. Talán az ilyen kiterjedt ellenőrzések bírják jobb belátásra a gépkocsivezetőket, gondoltam én, naiv gyalogos. De nem sokáig.
Egyik mindennapos utam során egy igen keskeny, alig ötven centiméter széles járdán lépkedtem, bár erős túlzás járdának nevezni, hiszen kockakő helyett egy halvány fehérkés vonal jelzi, hol ér véget a gyalogosoknak szánt út és hol kezdődik az autóké. A keskeny járdáról néhány sofőr szerint a gyalogosok tehetnek, ugyanis néhány milliméternek köszönhetem, hogy a minap egy terepjáró nem hajtott át a bal lábfejemen, pedig épp azért olyan szűkös a sétálónak kijelzett útszakasz, hogy a kisteherautók is kényelmesen elférjenek egymás mellett. A düh ilyenkor rendszerint a volán mögött liluló személy arcát önti el, hiszen én, egyszerű gyalogos nem értem meg, hogy ő siet. Ahogy a rá következő napon egy másik sorstársa is sietett, hiszen az útkereszteződésnél türelmetlenül kopogtatta a kormánykereket, mert a villanyrendőr zöld utat adott a gyalogosoknak. Mire az átjáró feléhez értem, úgy döntött, rátapos a gázra, úgyhogy a gerincem épségét annak köszönhetem, hogy időben elugrottam.
Ismerőseim rendszeresen nyaggatnak, hogy szerezzek hajtási jogosítványt, és szinte egyikük sem érti meg, amikor azt mondom, nem érzem késznek magam egy ilyen felelősségteljes, precíz, reflexet és rengeteg türelmet igénylő feladatra. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy túlzok, és gyáva vagyok.
Úgy látszik, ebben az országban a pszichológiai vizsgán épp a lényeget nem mérik fel. Egyébként is, Romániában manapság lassan könnyebb jogosítványt szerezni, mint elemi osztályokról tanúskodó oklevelet. Pedig mekkora megkönnyebbülés lenne, ha mindenki annyira túlozna, és legalább annyira gyáva lenne, mint én, mielőtt a volán mögé csusszan. Nem tennének ezzel semmi rendkívülit, csak a járókelők életét mentenék meg.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
