Conchita Wurst eurovíziós „diadalmenete” óta nem nézek dalfesztivált. És lassacskán semmilyen úgynevezett „kulturális” eseményt sem. Mert valaki minél különlegesebb, különcebb vagy éppen kirívóbb, annál menőbb.
Nemrég egy híradó során mégis végignéztem egy filmes díjkiosztóról szóló hírt. A fődíjat egy román rendező kapta, a filmből mutatott rövid képsorok láttán még a gyerekeim is felhorkantak, az egyik kimondottan meghőkölt.
Micsoda groteszk, ijesztő alakok, és milyen fura témaválasztás – gondoltam magamban. Ám hallva a kritikusok véleményét – a radikális kísérleti film tabuk nélkül dolgozza fel a szexualitás témáját –, már nem lepődtem meg. Sőt, az egészre rátett egy lapáttal a nemzetközi zsűri elnöke is, aki szerint „nemcsak azt akarták megmutatni, mire képes a mozi, hanem azt is, hogy hova juthat el még”. Nos azt látjuk. Vagy legalábbis azok, akik képesek megnézni a filmet.
Minél deviánsabb vagy, minél megbotránkoztatóbb, annál nagyobb figyelmet szentelnek neked. Annál nagyobb kitüntetést kapsz, annál több elismerést zsebelsz be – mondtam immár hangosan. És mintha csak ráerősíteni akartak volna, a hírek folytatódtak: a legjobb női szereplő díját egy leszbikust alakító színésznő, a legjobb férfi alakításért járó elismerést pedig egy drogfüggőt játszó művész kapta. A gyerekeim már mosolyogtak, s ugyanakkor csodálkozva ingatták fejüket, hogy valóban olyan világban élünk, ahol a deviancia erény. De magukban szerintem mégsem értették, miként juthattunk ide. És sajnos megmagyarázni – az ő szintjükön – én sem vagyok képes. Csak sajnálni tudom azokat, akik klasszikus (értsd normális) értelemben vett művészet alkotói és hódolói. Nekik nem sok lehetőségük van megmutatkozni. Mert azonnal ósdinak, maradinak hurrogják le őket.
Eszembe jut az évekkel ezelőtt hallott vicc, amely mára már kőkemény valóság lett. Legalábbis kontinensünk egy bizonyos felében. Egyelőre.
Létszámleépítésnél a főnök elgondolkodik. – A szinglit nem tehetem lapátra, mert feljelenthet, hogy családpártolóként hátrányosan különböztetem meg. Nem rúghatom ki a négert, mert rasszista leszek, a nőt sem, mert antifeminista lennék, a zsidót sem, mert akkor biztosan antiszemita. A cigánytól sem válhatok meg, mert ő külön kvóta alapján került a céghez, és hát a mai világban nem érdemes kvótaellenesnek lenni. A buzit sem meneszthetem, mert intoleráns lennék. A transzvesztitát pedig végképp nem, mert fő a másság tisztelete. És a kokainfüggőt sem, mert akkor az integrálás ellen dolgoznék. A lusta muzulmántól sem szabadulhatok, mert akkor vallásüldöző lennék. Ha pedig mindezeket elmondom, akkor náci, de leginkább fasiszta leszek. Kénytelen vagyok hát kirúgni a szorgalmasan dolgozó keresztény, három gyerekét példásan nevelő fehérbőrű családapát, mert ő sehol sem tudna feljelenteni.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.