HIRDETÉS

Rédai Attila

2017. szeptember 22., 21:58

Elmulasztott viharjelzés

Nyolc halálos áldozat, több tucat sérült, hatalmas károk: e sorok születésekor ez annak a múlt vasárnapi viharnak a mérlege, amelyről a hatóságok elmulasztották idejében és hatásosan figyelmeztetni a polgárokat.

Mert ez történt. A román Országos Meteorológiai Szolgálat vasárnap 15.07-kor bocsátott ki egy sárga jelzésű figyelmeztetést, amely 13 (!) perc múlva lépett életbe. Túl kevés, túl későn.

A meteorológiai figyelmeztetések közül a sárga jelzésű a legenyhébb. Tájékozódásul a magyar Országos Meteorológiai Szolgálat leírásait hívjuk segítségül: a riasztási rendszer alapjai ugyanazok, uniós szabályozásúak. „Az ebbe a kategóriába sorolt időjárási események nem szokatlanok, de potenciális veszélyt jelenthetnek, ezért tanácsos elővigyázatosnak, óvatosnak lenni, főként az időjárási hatásoknak jobban kitett tevékenységek során. Különösen a bizonytalanabb kimenetelű, gyorsan változó időjárási helyzetekben célszerű a szokásosnál gyakrabban és részletesebben tájékozódni a várható időjárás felől” – ez a meghatározása az ilyen figyelmeztetésnek, a „sárga kódnak”. Ehhez képest, ami történt, az nagyjából ez: „veszélyes, komoly károkat okozó, sok esetben emberi életet is fenyegető időjárási jelenségek, amelyek rendszerint kiterjedt területeket érintenek. Érvényben lévő veszélyjelzés esetén legyünk különös figyelemmel értékeinkre és saját biztonságunkra. Folyamatosan kísérjük figyelemmel a legfrissebb hivatalos meteorológiai információkat. Minden körülmények között kövessük a hatóságok utasításait. Tartózkodjunk biztonságos helyen. A veszélyjelzés e legmagasabb (piros) szintjére már csak a meglehetősen ritkán előforduló események kerülnek.”

Persze ebben semmi meglepetés: ha emberek haltak meg, a figyelmeztetés, a riasztás, a veszélyjelzés nem lehetett volna semmi más a történtek fényében, mint a lehető legmagasabb fokozatú.

Vajon mi történhetett a romániai időjárás-előrejelző hatóságok irodáiban vasárnap délután, hogy ily keveset tettek az emberek figyelmeztetése érdekében?

Hogy közeledett a nagy idő, nem lehetett különösebb meglepetés, ugyanis nem Romániában alakult ki. Mielőtt a vihar lecsapott volna az ország nyugati-délnyugati részén, azaz a Bánságban, Szerbiában már órákkal korábban tombolt, sőt, embert is ölt.

Az eseményeket követő órákban a nyilvános térben nem oktalanul bukkantak fel a meteorológusok felelősségét firtató kérdések. Az általunk, azaz a romániai magyar sajtó által a magyarokkal kapcsolatos sérelmes ügyekben (legutóbb az udvarhelyi kauflandos „miccsügyben” folytatott átható oknyomozást) is gyakran idézett Lucian Mândruță újságíró rámutatott: a román hatóságok tudhattak arról, hogy mi történt Szerbiában néhány órával a temesvári vihar kitörése előtt. De ha erre nem is figyeltek volna, saját eszközeikkel is könnyen be tudták mérni a közeledő vihar erejét. Ennek ellenére nem tettek semmit azért, hogy a lakosság idejében értesüljön a rá leselkedő veszélyről.

Hogy miért nem? Erre Mând­ruțának indulatos, dühös válaszai vannak: „Mert bohóc-hatóságok vagytok! Picasso-kódos meteorológusok! Isten hozott Temesvárra holtan-polgármesterek!” Legutóbbi beszólása nyilván arra a városbejárati pannóra való utalás, amely a szél erejétől összedőlt, és agyonütött egy épp arra közlekedő autóst.

Tény: a szintén a napokban az Egyesült Államok délkeleti részére lecsapó, a bánságinál azért jóval erősebb Irma hurrikánt napokkal korábban beharangozták. Ezt a meteorológusok felkészültségével és a figyelmeztetések hatékonyságával magyarázták.

Hogyne lenne Mândruță dühös, amikor azt látja, hogy a romániai hatóságok inkább gyakorlatoznak, és jelentéseket írnak, minthogy életeket mentsenek?

De én egyebet is látok:

Romániában az életmentés helyett a hatóságok tengernyi pénzt fektetnek abba, hogy saját polgáraikat vegzálják, őshonos közösségeiket izgassák.

Naná, hogy hazabeszélek: ha azoknak az elpazarolt forrásoknak a töredékét költenék hasznosabb dolgokra, minthogy a magyar nyelv és a kisebbségi jelképek használatát üldöznék, lehet, hogy most meg lett volna fizetve egy olyan meteorológus, aki idejében felismerte volna a veszélyt. Esetleg gyakorlatba volna ültetve már az a riasztási rendszer, aminek köszönhetően a polgárok telefonjaira érkezhetne figyelmeztető üzenet.

Szokás szerint sokat fognak rágódni most azon Romániában, hogy ki mit hibázott, s mi volt a rendszerben a probléma. De akárcsak a Colectiv-tragédiát követően: eső után köpönyeg. Úgy tűnik, nincs mit tenni: ebben az országban az állam képtelen más feladatra koncentrálni, mint saját „feldarabolhatatlanságára”. S amíg foggal-körömmel kapaszkodik az ország területi egységébe, addig a benne élő polgárok – akik nincsenek még árkon-bokron túl – hullanak, mint a legyek.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kádár Hanga 2017. november 28., kedd

Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái közül a novemberi sötétséget, a nehéz reggeli emésztést és a kormányt káromolva.

2017. november 28., kedd

Eskü és bilincs

Ismét terítékre került a határon túli magyarság egyszerűsített honosításának ügye. Nem meglepő, hogy a bírálat az emigráció keserű kenyerét Bécsben majszolgató Paul Lendvai tollából pattant ki.

HIRDETÉS
Somogyi Botond 2017. november 24., péntek

A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből tanult hazugságok alapján évszázadok alatt generációk nőttek és nőnek fel, ne csodálkozzunk, hogy szinte senki nem ért meg minket.

Borbély Zsolt Attila 2017. november 18., szombat

Veszélyben az erdélyiek szavazati joga?

Gyurcsány Ferencet aligha zavarja, hogy egyedül maradt, sőt, az aláírásgyűjtés felvezető szövegében ki is emeli: pártja az egyetlen politikai erő, amely szeretné megvonni a szavazati jogot a határon kívül élőktől.

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2017. november 17., péntek

Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom kezdetleges politikai kultúrájában, a tűréshatárban, az önsanyargatásra való hajlamban rejtőzködhet.

2017. november 12., vasárnap

Stockholm-szindróma

Charles de Gaulle valószínűleg nagyot nézne, ha ma végigsétálna Marseille utcáin. Biztos azt hinné, Marokkóba csöppent.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. november 12., vasárnap

(Ny)elvtelenség

Rendkívül sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele.

Makkay József , Mihály Csaba 2017. november 09., csütörtök

Kastélyturizmus, az elkallódó kincsesbánya

Szakítani kellene a Ceauşescu-érában meghonosodott gondolkozással, ami a magyar örökséget hetedrangú értékként képviselte. Soha nem volt pénz műemlékek, kastélyok felújítására, vagy ha néhányat restauráltak, a mögé új múltat teremtettek. 

Makkay József 2017. november 03., péntek

A patás ördöggé előléptetett autonómia

A mindenkori romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára a beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít. 

Kádár Hanga 2017. október 30., hétfő

Vilma és a kelendő jellem receptje

Vilma egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie.

HIRDETÉS
Vélemény
Kádár Hanga: Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái ...

Somogyi Botond: A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből ...

Nánó Csaba: Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom ...

HIRDETÉS