Kemény vagy szép szavakkal könnyű félrevezetni az embereket. Általában politikusok fegyvere mindkettő, és ha jókor, jó helyen mondanak ki bizonyos dolgokat, a többség hajlamos rábólintani még a féligazságokra is. Ezekből pedig általában félretájékoztatás születik, ami napjainkban egyre jobban elharapózik még a közbeszéd szintjén is.
Nem akarom részleteiben elemezni a Sargentini-jelentést, nem az én tisztem, megtették és megteszik ezt hivatásos politikai elemzők, politikusok és a köznép egyaránt. Hiszen véleményre mindenkinek joga van, ha nem is mindig ért ahhoz, amiről nyilatkozik.
Morvai Krisztina, Magyarország EP-képviselője szerint „a szovjet jog és az államelmélet volt az, ami azt mondta: tulajdonképpen nincs szükség jogra és szabályokra, csak politikailag megbízható emberekre, akik az értékrendet végrehajtják”. A Sargentini-jelentésben ugyanis olyan dolgok miatt támadják Magyarországot, amelyek nincsenek európai normákba lefektetve, nem szerepelnek az unió jogrendszerében, az EU-nak nincs is hatásköre bizonyos kérdések vizsgálatára. Budapest mindazonáltal megkapta a fejmosást, Bukarest pedig állandóan megússza a számonkérést, elsősorban kisebbségi ügyekben...
Nyilván a két ország nem ugyanazokkal a gondokkal küzd. Romániát elkerülte a migránsáradat, de itt vannak a különféle nemzetiségek, amelyek néha ugyanolyan kirekesztve érzik magukat a nagy közösből, mintha valamiféle bevándorlók lennének. Sokak számára érthetetlen, hogy uniós szinten miért nem néznek a körmükre a román vezetőknek, például a magyar kisebbség helyzete miatt. Erre az európai hatalmasságok válasza: nem avatkoznak a tagországok belügyeibe. Joggal kérdezhetjük: a menekültek befogadása vagy elutasítása nem belügy? Nem kellene mindenkinek magának döntenie arról, hogy nemzetét milyen módon védi meg?
Magyarországot megfedték európai szinten, miközben Romániában elképesztő dolgokat művelnek velünk. Az ellenünk hozott intézkedések látszólag senkit sem érdekelnek. Lehet, mi sem dörömbölünk elég hangosan az unió illetékeseinek ajtóin. Legutóbb a tanügyben tört ki a botrány –immár hányadszor? –, mert ránk erőszakolnak olyasmit, amivel sehogyan sem békülhetünk ki. Hiszen itt gyerekeink jövőjéről van szó, és ez legalább olyan súlyos kérdés, minthogy jöjjenek vagy sem a menekültek.
Ha azt állítják az unióban (és nem csak), hogy Magyarországon diktatúra van, akkor Romániában egyes történések egyenesen a sztálini időket idézik. Ami a nyugatiak szemében szinte mindegy, ám mi a saját bőrünkön érezzük mindezt.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.