Rostás Szabolcs

2018. február 11., 09:47

Csatolmány

A politikai pártok valahogy úgy vannak a hitelességgel, mint a szépasszo­nyok a jó hírnévvel: ha egyszer elveszítik, nagyon nehezen szerzik vissza. Ha egyáltalán. Márpedig egy politikai alakulat számára az idő elteltével jobbára ez az egyetlen erény marad – ha marad –, amivel kiállhat választói elé, minden egyéb körülmény (hányszor volt hatalmon, sikerült-e végrehajtania maradéktalanul a kormányprogramot, betartotta-e a választási kampányban tett ígéreteit stb.) viszonylagos.

Nos, az RMDSZ-nek ugyanvalóst megcsappant a hitele az elmúlt időszakban.

De vegyük sorra. Két nappal a Viorica Dăncilă vezette kabinet megalakulása előtt a szövetség vezetői ízekre szedték, a földbe döngölték, szétcincálták a 2016 decemberében hatalomra jutott román balliberális koalíció harmadik kormányának programját. Helyettese és jobbkeze jellemzésével élve Kelemen Hunor elnök azt mondta, a dokumentum olyan, mintha a mezőgazdasági minisztériumban írták volna két sör között. Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök szerint a kormányprogram több fejezetét más programokból ollózták össze copy-paste módszerrel, innen-onnan összegyűjtött gondolatokat vetettek papírra egymás után. Cseke Attila szenátusi frakcióvezető minderre rátromfolt azzal, hogy elementáris szerkesztési hibák vannak a dokumentumban, és amelyből leginkább azt hiányolta, hogy csak egy félmondatos utalás van benne a decentralizációra.

Tiszta beszéd, amelyből az elemista is megérti, hogy vállalhatatlan dologról van szó. De nehogy az a vád érjen bennünket, hogy csak úgy, a levegőbe beszélünk. A helyzet illusztrálására emeljünk ki egy fejezetet a Dăncilă-kabinet programjából. A dokumentum szerint „a következő években” 350 kilométer autópálya fog épülni az országban. Mármost félretéve azt az amúgy nem mellékes körülményt, hogy egyetlen dátumot sem rögzítettek az infrastruktúra-fejlesztés terén, az autópálya-építés romániai ismerői számára nyilvánvaló, hogy ez az ígéret fedezet nélküli kijelentés, egyszerű parasztvakítás csupán. Nem is nevezhető másnak, amikor tudjuk, hogy az elmúlt harminc év során 750 kilométernyi sztrádahálózatot sikerült kiépíteni Romániában, amelyet az elmúlt két év során írd és mondd: tizenöt kilométernyi szakasszal sikerült „bővíteni”. Vagy vegyük a mintegy háromszáz oldalas programból mintegy hármat kitevő kisebbségi fejezetet, ami hemzseg a semmitmondó közhelyektől, egyetlen „konkrét” ígérete pedig az, hogy a bukaresti kormány továbbra is támogatja a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását. Azaz éppen tizenhárom éve...

Mindezek ismeretében a józan ész azt diktálta volna, hogy az RMDSZ köszönje meg az iránta – pardon: a szavazatai iránt – tanúsított érdeklődést, és közölje a román balliberálisokkal, hogy ezúttal nem tudja támogatni az új kormány beiktatását. Merthogy különben is, milyen koalíció az, amelyik fél évente váltogatja a miniszterelnököket? Ennek ellenére az RMDSZ honatyái megszavazták az új balliberális kormányt, ahogy tették azt a Grindeanu- vagy a Tudose-féle kabinettel. Majd másnap eldöntötték azt is, hogy folytatják a 2016. decemberi választások után a PSD–ALDE-koalícióval kötött parlamenti együttműködést. Amiből, talán mondani sem kell, ugyancsak nem valósult meg jóformán semmi.

Nehéz megérteni, miért csinál hülyét magából az RMDSZ. Miért adja a nevét egy olyan hatalomhoz, amelyről egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, hogy katasztrófába sodorja az országot,

többek között az igazságszolgáltatás térdre kényszerítéséért folytatott offenzívával, a fenntarthatatlan gazdaságpolitikával, a pénzügyi és adórendszer felforgatásával, a kormányzóképtelenségével. Ráadásul mindennek már most, az első Dragnea-féle kormány beiktatása után egy évvel isszuk a levét: az állami beruházások a nullával egyenlőek, az infrastruktúrafejlesztés csigalassú, másrészt a beígért béremelésekről bebizonyosodott, hogy szemenszedett hazugság, mivel közalkalmazottak tízezrei, valamint a versenyszférában dolgozók milliói visznek haza kevesebbet februártól a kormány „fiskális forradalma” nyomán. Ezzel egyidőben a parlamenti képviselők és szenátorok fizetése mintegy tíz százalékkal emelkedett.

„Nem vagyunk a koalíció csatolmánya!” – hangoztatták bőszen az RMDSZ politikusai, miközben a valóságban úgy viselkednek, mintha a szövetség tényleg a PSD–ALDE tartozéka lenne. „Nem az én nevemben!” – adott hangot az RMDSZ politikájával szembeni csalódottságának és elégedetlenségének számos erdélyi magyar a közösségi oldalakon. Semmi kétség, hogy ennek a hitelvesztésnek szavazatokban mérhető hatása lesz. Mínuszban.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2018. november 01., csütörtök

Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló jövő héttől a lapcsoportunkhoz tartozó Krónika és a Székelyhon napilapok helyi kiadásaiba fog belekerülni nyolcoldalas, önálló mellékletként. 

2018. október 26., péntek

Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Hogy segíthet-e az MPP-n megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással.

Makkay József 2018. október 26., péntek

Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető a kommunizmus fogalma. De nemcsak nekik, hanem sok olyan ember számára is, akik emlékezetében a diktatúrának csak a „pozitív” oldala jelenik meg. 

Nánó Csaba 2018. október 19., péntek

A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken viszik-hozzák az embereket – kicsi busz, kevés költség, nagy haszon alapon – , bömböl a rádió, az utas, ha akarja, ha nem, kénytelen hallgatni a sofőrnek tetsző műsort.

Makkay József 2018. október 19., péntek

Megakasztott visszaszolgáltatás

Az erdélyi magyar közvélemény a Mikó-kollégium ügyéről tud a legtöbbet, hiszen számos tüntetés, tiltakozás övezte a rendszerváltás óta mérföldkőnek számító jogi visszaélést, amely a teljes visszaszolgáltatási folyamatot megakasztotta.

Makkay József 2018. október 12., péntek

Semmi pánik, győztek az igenek!

A mintegy négymillió szavazat 91, 56 százaléka igen, ami önmagában jelzi a társadalom véleményét a párkapcsolatról, a házasságról. Valószínűleg ennél nagyobb részvétel esetén sem kúszott volna a nemek aránya tíz 10 százalék fölé. 

Nánó Csaba 2018. október 05., péntek

A magunk esze után

Ha már elmegy „népszavazni”, szerencsés lenne, ha mindenki maga döntene arról, mit lát jónak. Tisztában kell lenni azzal is, egyre többen élnek élettársi kapcsolatban akár úgy is, hogy közben gyerekük, unokáik születnek.

2018. október 05., péntek

Marosvásárhelyen a kudarc neve: RMDSZ

Hogy valójában mi történik a marosvásárhelyi RMDSZ-ben, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy egy ideje, mint bolha a kutyához, úgy tapad hozzá a kudarc. És nem tegnaptól, hanem egyes vélemények szerint az ezredfordulótól kezdődően. 

Makkay József 2018. október 05., péntek

Birodalom és hazafiság

A birodalmaknak van egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat.

Nánó Csaba 2018. szeptember 29., szombat

Diszkóláz: nyolcvanas évek nosztalgiája

Kolozsváron olyan bulit szervezett a Backstage Production, ahol Samantha Fox, a Bad Boys Blue, a Boney M. és a Ricchi e Poveri lépett fel. Micsoda legendák! Persze a magam ötvenvalahány évével szinte kamasznak számítok néhány említett előadó mellett.

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló ...

Makkay József: Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető ...

Nánó Csaba: A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS