HIRDETÉS
A hazai születések számának drasztikus csökkenése rég el kellett volna gondolkoztassa a román kormányt arról, hogy e folyamat megállítását abszolút prioritássá tegye. Miközben gazdaságélénkítő programokról, fizetésemelésekről és minden más tetszetős dologról politikai vita folyik, éppen az a jól átgondolt családtámogatási csomag hiányzik a bukaresti politizálásból, amelyet nemcsak kelet-európai, hanem uniós követendő példaként fogadott el a magyar kormány. Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet – amely azzal van elfoglalva, hogyan büntesse meg Magyarországot, illetve a magyar kormánypártot –, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét. Az Európa-szerte rohamosan elöregedő lakosság és a csökkenő gyereklétszám már több ország nemzetileg elkötelezett kormányában kongatta meg a vészharangokat, így többen is behatóan érdeklődnek a magyar kezdeményezés iránt.
Persze nem könnyű a mai Európai Unióban átfogó családvédelmi kezdeményezésben gondolkodni olyan körülmények között, amikor több nyugat-európai politikus számára az aktív lakosság pótlása körülbelül annyit jelent, mintha banánt vagy cukornádból készült cukrot importálna: ha nincs elegendő munkáskéz, behozza migránsok formájában a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából. Az ezzel járó következményeket senki nem gondolja végig, mégis sok politikus számára első látásra ez tűnik a legészszerűbb és legolcsóbb megoldásnak. Nehéz tehát az ilyen mentalitások mentén megosztott Európában közös nevezőre hozott családvédelemről, családtámogatásról, közös demográfiai jövőtervezésről beszélni. A „politikailag korrekt” gondolkodásra épülő európai trendből ezért lóg ki az „ósdi” magyar kezdeményezés, amely keresztény hagyományokra, illetve sok évszázados nemzeti tapasztalatokra alapoz.
A magyarság Kárpát-medencei megmaradásának és megerősödésének lehetőségét támogató új csomag azonban egyértelműen jövőépítő kezdeményezés, pozitív hatásait pedig a következő években és évtizedekben fogja megérezni a nemzet. Az utódállamokba rekedt magyarság számára kidolgozott családtámogatási formák nyilván nem lehetnek annyira bőkezűek, mint az anyaországiak, de ezen a területen is jelentős előrelépést hozhat a szorosabbra fűzött közép-európai együttműködés, amelynek hajtómotorja éppen a magyar kormány. Talán sikerül rávenni Romániát is arra, hogy családpolitikája kerüljön prioritáslistára, különben aligha lehet mérsékelni az elvándorlás ütemét és serkenteni a gyerekvállalási kedvet.
Szakemberek szerint a gyökeres változáshoz azonban nemcsak anyagi támogatás, hanem mentalitásváltás is kell. Amihez nélkülözhetetlen oktatási rendszerünk „érzékennyé tétele”, családcentrikussá válása, hogy az iskola padjaiból kikerülő fiatalok – akár a rossz szülői példa ellenére is – fogékonyak legyenek a család jelentőségének elfogadására. Ha mindez adott, akkor a Kárpát-medencében a jövő nekünk dolgozik.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. Csak a kárpátaljai magyarság már meglévő jogait akarja vissza a Kijevtől. Némi nyomásgyakorlással ugyan, de a diplomáciai szokásjog keretein belül.
Európa keresztény lakosságának negyede jár rendszeresen templomba. A többség, amely most a Notre-Dame tragédiáját siratja és jajveszékel, hogy a keresztény Európa egyik jelképe dőlt majdnem össze, valószínűleg életében nem tette be a lábát Isten házába.
Dan Tanasă egyesülete külön fejezetet érdemel e kafkai világban. A titkosszolgálati háttérrel működő magyarellenes holdingban futószalagon születnek olyan ítéletek, amelyet egy szakmájára valamit is adó törvénybíró jogállamban ne tudna kimagyarázni.
A globalisták minden erővel tüzelnek Orbánra és a Fideszre. Ennek tudható be az útszéli mocskolódásoktól sem mentes európai szintű rágalomkampány, ami elsősorban a fősodratú balliberális sajtóból zúdul a magyar kormányra, de a konzervatívnak mondott média is kiveszi belőle a részét.
A kirakatpernek számító székely terroristaügy két vádlottjával példát mutat a román állam, hogy a továbbiakban senkinek ne forduljon meg a fejében olyan „szélsőséges” szervezetekben tevékenykedni, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM).
Újabb „botrányt” szimatoltak ki a román lapok, mégpedig azt, hogy modern, hivatásos labdarúgó-akadémiát hoz létre Szatmárnémetiben a magyar kormány, amelynek előkészületi munkálataira már el is különítettek 216 millió forintot.
Több eset is jól mutatja, mennyire veszélyes kezdeményezés olyan ügyekről rendezni népszavazást, amihez a lakosság többsége csak érzelmileg viszonyul. Egy-egy ilyen referendum hosszú távra meghatározza az ország vagy a tágabb régió életét.
Új csillagos éttermünk a kézdivásárhelyi, sokat látott, sokat tanult séf-zseni, Veres István által fémjelzett Babel, amelynek már korábban is volt érintőlegesen köze a csillaghoz.
Nézem az előadást – teljesen mindegy, hogy hol, mikor és melyiket. Próbálom értelmezni a rendező elképzelését, megfejteni a darab mondanivalóját, a szerző gondolatait, de sehogy sem sikerül.
Manfred Weber gesztust tett a Fideszt kizárni óhajtóknak, az Orbánékat bent tartani akaróknak, a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak s egy kicsit magának Orbán Viktornak is. Így szeretne az Európai Bizottság elnöke lenni.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. ...
Európa keresztény lakosságának negyede jár rendszeresen templomba. A többség, amely most a Notre-Dame ...
Dan Tanasă egyesülete külön fejezetet érdemel e kafkai világban. A titkosszolgálati háttérrel működő ...
