HIRDETÉS
Az úzvölgyi magyar temetőbotrány kapcsán megjelent cikkekre reagálva hívott fel minap egyik olvasónk, hogy elmondja: mennyire felháborítónak tartja a történteket, és nincsenek szavai mondatba önteni mindazt, amit ezzel kapcsolatban érez. A Szatmárnémetiben élő olvasónkkal történő beszélgetésből is kiderült: nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom. Civil temetőinkben a többségi térhódítás eddig is tetten érhető, de az a település lakosságarányának folyamatos változását tükrözi. Ez történik Kolozsváron is a Házsongárdi temetőben, ahol a megváltatlan régi magyar sírokat rendre románoknak adják el.
Úzvölgyében egyértelmű jogsértés történt azzal, hogy – a temető fenntartójának és gondozójának, a csíkszentmártoni polgármesteri hivatalnak a megkerülésével – magyar katonák sírjaira román kereszteket öntöttek. Majd a magyar tiltakozást követően román csoportok – a temetőkaput bezúzva és a békésen tüntető magyarokat félrelökve – elfoglalták a haditemetőt.
A lapcsoportunkban – a Krónikában, a Székelyhonban, az Erdélyi Naplóban, illetve a nyomtatott lapok internetes oldalain – az úzvölgyi eseményekkel összefüggő mindenfajta cikk olvasottsági rekordot döntött. A témával kapcsolatos tudósításokat, véleménycikkeket vagy riportokat sokszor tízszer annyian olvasták, mint más „szokványos” írásainkat. Ez is jelzi, az erdélyi magyarságot mennyire foglalkoztatja múltja, jogainak megcsonkítása, sárba tiprása, és az a harc, amit a magyar közösség folytat a százéves Románia országvezetésével, közvéleményével, hangadóival szemben, akik hosszú évtizedek óta ország-világ előtt nem szégyellik azt hazudni, hogy példásan megoldották kisebbségi jogainkat.
Az úzvölgyi temető ügyével végképp kiszabadult a szellem a palackból. Ha eddig nem volt egyértelmű, Romániáról lehullt a lepel, és a csupasz „király” minden porcikájáról lerí: hazudik. A történetnek van azonban pozitív oldala is: ismét ráébresztette, rádöbbentette az erdélyi magyarságot arra, hogy azt a felvilágosító munkát és a közösségi jogokért folytatott harcot, amit a rendszerváltás után kezdett – és ami később a román kormánypártokkal kötött különböző alkuk miatt alábbhagyott –, teljes erőbedobással folytatni kell. Mert helyettünk más azt nem fogja, de nem is tudja elvégezni. A magyar kormány erkölcsi támogatásával segíthet ebben, de az érdekérvényesítő munka nehezét az erdélyi magyarságnak kell felvállalnia. Az Úzvölgye mellett erre figyelmeztet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye is, ahonnan a román hatalom minden erővel ki akarja seperni a magyar oktatást.
Nehéz, de nem lehetetlen küldetés megálljt parancsolni a romániai magyarellenességnek. Az egyre erősebb és hangosabb erdélyi magyar közvélemény partner ebben. Ezt a támogatottsági hátteret kell kihasználnia politikusainknak, civilszervezeteinknek és egyházainknak egyaránt, hogy a román politikum és a többségi román társadalom érezze: ellenünk nem lehet büntetlenül bármit megtenni!
A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?
Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.
Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.
A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában.
Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot.
Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai.
Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.
Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően.
Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még – a fiatalok pedig nem is tudják, mit vesztettek –, mekkora izgalommal lestük a postást kora reggel, hátha aznap bedobja ládánkba a régen várt levelet.
A nyolcvanas évek óta eltelt bő három évtizedben a magyar kártya kijátszása sokat nem változott, csak a körülmények lettek másak. A román politikum kicserélte a kirakatot, miközben a háttér nagyjából ugyanazokból az emberekből áll.
Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...
Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...
A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást ...
