A történelem során az emberiség megtapasztalta, hogy hiteles vezetőkkel a legkilátástalanabb kihívással is szembeszáll, a legnehezebb időkben is képes sikerrel venni az akadályokat. Nem véletlen, hogy Leónidasz spártai királyt a hellének vakon követték a biztos halálba a thermopülai csatában, Bonaparte Napóleonért katonái azért is rajongtak, mert velük menetelt a csatában, Dobó István kapitány pedig az egri várvédőkben tudta elültetni a hitet, hogy nem létezik lehetetlen. Manapság azonban ritkán akadnak hozzájuk fogható vezetők, ami természetesen nem véletlen, és nem csak a döntéshozói helyzetbe került választottakat jellemzi: a népnek olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel...
Romániában a koronavírus-járvány terjedésének egyik oka, hogy az emberek jelentős része nem hisz a fertőzésveszélyben. Az már valahol veszett ügy, amikor büntetés terhe mellett kell rávenni a lakosságot saját és környezete egészségének megóvására, valamint arra, hogy ne veszélyeztesse mások egészségét. Persze az egyéni felelősségnek, magatartásnak mindenkor elsődlegesnek kellene lennie.
Nem mindegy azonban, hogy a vezetők milyen magatartást mutatnak. Sajnos a román miniszterelnök csak keveset tud meggyőzni például a maszkviselés létfontosságáról, de ugyanígy az államfő sem képes hitelt érdemlően bizonygatni, hogy az országban megfelelő módon zajlik a járvány megfékezése,
például a tesztelési eljárás. Bár a miniszterelnök váltig állítja, hogy Romániában akár 50 ezer teszt elvégzésére is létezik kapacitás, az élet naponta bizonyítja, hogy ezeket nincs kinek elvégeznie: a hatóságok tehetetlenségének netovábbja, amikor fertőzöttek közvetlen hozzátartozóit magánklinikára küldik tesztelésre. Az otthoni elkülönítésből...
Nyilvánvaló bizalmi válság tapintható ki a lakosság részéről a hatóságokkal, a vezetőkkel szemben, és erre egyetlen oltóanyag létezik: a nyílt, érthető, őszinte beszéd. Sokkal részletesebben, meggyőzőbben kellene elmagyaráznia a kormánynak, mit miért tesz a járványhelyzetben, mi indokol bizonyos korlátozásokat vagy adott esetben ezek elmaradását. Kevesen értik, miért nem tarthatnak nyitva – megfelelő biztonsági körülmények között – például az éttermek, miközben a választásokat a járvány közepette is megrendezik, és a választópolgárok még a vesztegzár alá vont településeken is elmehetnek szavazni.
Ezekre a miértekre mindenképpen válaszokat kell adni, különösen most, amikor a hazai hatóságok is nekiláttak a koronavírus elleni oltási kampány előkészítésének. Mert nem csupán az oltáselleneseket, az összeesküvés-elméleteket gyártókat, továbbá a kereskedelmi vagy más célból álhíreket terjesztőket kellene meggyőzni a vakcina beadatásának jelentőségéről, hanem a lakosság aggódó, szkeptikus részét is, amely szeretne mihamarabb megszabadulni a vírustól. S közben megalapozott, szakértői véleményekkel alátámasztott érveket szeretne hallani az oltás minden lehetséges következményéről.
Mivel válság idején fokozott felelősség hárul a leendő döntéshozókra is, nem ártana, ha a jelenlegi ellenzéki pártok megfontoltabban viselkednének a kampány idején.
Nem mozdítja elő a bizalom helyreállítását, ha számos alakulat kimondottan politikai haszonszerzés céljából bírál bizonyos intézkedéseket és hiányol másokat.
De hát december után többen fognak osztozni a kormányzás felelősségében, így minden bizonnyal meggyőződhetünk a hatékonyabb járványkezelés módszereiről...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.