HIRDETÉS
Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója ma már sokak számára nem több puszta számnál. Egy dátum a 19. századi Magyarország történetében, amikor a megtorló császári hadsereg tort ült a legyőzöttek felett, intő jelként arra, hogyan végzi az, aki ellenáll a regnáló hatalomnak.
A történelmi események azonban soha nem önmagukban érdekesek. A hozzáértő ember megpróbál ezekből tanulni, hiszen igaz a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát. Ha kellőképpen nem ismerjük múltunkat, esélyünk sincs arra, hogy elkerüljük a jelenkor újabb kockázatait, amelyek évszázados előzményeiből idejekorán tanulhatnánk. A birodalmaknak van ugyanis egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat. Ez alól a Habsburg-birodalom sem volt kivétel, sőt, a magyar történelem kuruc-labanc összetűzései jelzik: Bécs igazából soha nem akart kiegyezni a magyarokkal. És amikor a magyarság követelései szabadságharccá, országos forradalommá dagadtak, mindent elkövetett annak leveréséért, a katonai és politikai vezetők példás megtorlásáért.
Ezek tehát dióhéjban a történelmi tények, amelyek mai vetületei már jóval túlmutatnak egy ország vagy egy szűkebb régió határain. Az emberiség történelmét végigkövető birodalmi szándékok más formában ugyan, de ma is élnek, miközben a motivációs cél ugyanaz: minden áron megőrizni a hatalmat és a birodalom felségterületét. Napjainkban ez érhető tetten Oroszország, az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió esetében egyaránt. Míg a két előbbi nagyhatalom törekvése többé-kevésbé érthető – egységes államokként kevésbé vitatható el birodalommegtartó szándékuk az évszázadok során szerzett javaik fölött –, az EU esetében azonban már kevésbé szerencsés törekvés az, hogy a független államok közösségeként létrejött unió valamiféle vélt birodalmi szándékot őriz.
Magukat az egyedüli igazság letéteményeseiként hirdető EU-bürokraták lényegében ugyanazt teszik, mint az ókori rómaiak a birodalom perifériáján élőkkel, vagy az oroszok a birodalmi szándékot megkérdőjelező kaukázusi népekkel: kegyetlenül megtorolják a saját útjukat járó közösségeik törekvéseit. Az EU ezt egyelőre nem fegyverrel, nem katonasággal, hanem más eszközökkel, de ugyanazzal a céllal teszi: megregulázni és kedvét szegni a központtól eltérő minden próbálkozásnak. Erről szólnak a Sargentini-jelentések, és minden egyéb ehhez fogható megtorló intézkedés.
Amikor 1848 hőseire emlékezünk, nem szabad elfelednünk, hogy egy országot, egy nemzetet soha nem lehet legyőzni, ha annak bátor hazafiai vannak. Ez számunkra a magyar történelem legnagyobb tanulsága.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
