„Igazi” magyar csapat a román ligában

Soha nem jött jobbkor a sepsiszentgyörgyi labdarúgócsapat feljutása, mint most. No nem azért, mert a jövő szezonban egyesek Erdély Romániával való egyesülésének 100. évfordulóját ünneplik. Ilyen szempontból elég rosszkor jött – ha szabad így fogalmazni.

Lelki szemeink előtt már előre körvonalazódik, mi fog történni a Sepsi OSK idegenbeli mérkőzésein, amikor megjelenik Bukarestben vagy Olténiában, de akár Moldovában is egy maroknyi székely ember zászlóval és himnusszal „felszerelkezve”: a biztonságiaknak lesz dolguk bőven.

És a Román Labdarúgó-szövetség bizottságainak is, ha komolyan veszik a feladatukat, és a stadionokban meg akarják akadályozni majd a soviniszta megnyilvánulásokat.

Inkább azért jött jókor a feljutás, mert egy másik „magyar” csapat eltűnni látszik a porondról. És most nem a marosvásárhelyi ASA-ra gondolok, amely vezetőségének kétes anyagi ügyletei miatt búcsúzni kényszerült a Liga 1-től. Bár közönségének nagy része magyar volt. Hanem a CFR-re, amely mióta kijött a fizetésképtelenségből, úgy látszik, teljesen más irányt vett az elmúlt másfél évtizedhez képest. Igaz ugyan, hogy a vasutas gárda soha nem volt magyar, mert Pászkány Árpád igyekezett mindent megtenni, hogy a csapatnak semmi köze ne legyen hozzájuk: sem a vezetőségben, sem a technikai stábban, sem a keretben nem hemzsegtek a magyarok. Csupán a lelátókon. Mégis sokan magyar csapatnak tartották, ráadásul a klub irányítása mindig korrekt volt velünk szemben, és Erdély emblematikus csapataként élt az emberek tudatában. Most azonban bukaresti, balkáni kezekbe került, ki tudja, meddig lehet még örvendeni a csapat sikereinek.

Az elmúlt években többször találkoztam háromszéki kollégákkal a CFR-stadionban, s mindig kérdeztem – talán kissé ironikusan –, miért jönnek mérkőzésre, ha Székelyföldön is van csapat. – Mert focit akarunk látni – válaszoltak csillogó szemmel.

Nos, most nem kell eljönni Kolozsvárra, ha focit akarnak látni, hiszen Sepsiszentgyörgy történetében először Liga 1-es csapata van a városnak. Ez pedig azt jelenti, hogy ott is minőségi futballt fognak látni a szurkolók.

Igaz ugyan, hogy a csapat vezetői nem olyan magas célokat tűztek ki maguk elé, mint régebb a fellegváriak, de érdemes szurkolni, mert a „miénk”.

Kevés a magyar játékos, jövőre a minél jobb eredmény elérése érdekében talán még kevesebb lesz, de magyar a tulajdonos, a szponzorok, a vezetőség és a szurkolók is. Ha tehát eddig nem is volt, most már biztosan van magyar csapat a román ligában. Tehát huj, huj, hajrá, Sepsiszentgyörgy!