Az oltás, Galilei és a helikopter

No, de tiszteletes úr! Csak nem képzeli, hogy oltás előtt 48 órával és majd azt követően 72 óráig ne igyak alkoholt? Ilyenre 15 éves korom óta nem volt példa. S ezután sem lesz! – zárta le az el sem kezdődött vitát egyik gyülekezeti tag az idén nyáron, miután lelkipásztor ismerősöm az után érdeklődött, a faluban egyesek miért nem oltják be magukat. Persze az alkoholnak semmi köze a koronavírus-járvány elleni oltáshoz. Mint ahogy sok minden másnak sem. A mai világban azonban elég, ha az ember felpattan a világhálóra, s elkezdi böngészni a különböző oldalakat, bejegyzéseket... Megtudhatja például, hogy a Covid-elleni oltás három generáción keresztül meddőséget okoz (hogy az első után hogyan lesz utód, azt már senki nem firtatja), hogy rákkeltő, hogy különböző kis tápegységeket juttatnak a szervezetünkbe, amellyel követni tudnak majd (mintha a telefonunkat nem tudnák ellenőrizni). Csak néhány szamárság a sok közül, amely szembe jön velünk a közösségi médiában.
Mások az összeesküvés-elméletek hirdetőivé válnak, s valami sötét, háttérben meghúzódó árnyékhatalmat vélnek felfedezni, amely szórja ránk a vírusokat. Nem állítom, hogy valakik szánt szándékkal engedték ki a gonoszt a palackból, mert nem tudom bizonyítani. Mint ahogy azt sem merem kijelenteni, véletlen volt. Erre sincs bizonyítékom. Azt sem állítom, hogy a vírussal nem lehet befolyásolni az emberek gondolatvilágát, hogy nem lehet őket félelemben tartani, hogy nem lehet csődbe juttatni régiókat, hogy nem lehet gazdasági válságot (sőt világválságot) előidézni. Mert lehet. Részben ezeket sajnos már tapasztaljuk is. De azt azért tudomásul kell venni:

a vírus létezik, és eddig már emberek milliói pusztultak bele világszerte.

Tudom, a különböző elméletek gyártói szerint a nagy gyógyszergyártó cégek is ludasak mindebben. Nem kétlem, a sok oltással egyes vállalatok több tízmilliárd dollárt zsebeltek már be. De engem inkább az érdekel, hogy az oltással nemcsak az én életemet védem meg, hanem a szeretteim életét, a környezetemet és a közösséget, ahová tartozom. A lassan harmadik éve húzódó pandémia alatt készített tudományos felmérések egyértelműen kimutatják: az oltással rendelkezők kisebb mértékben betegednek meg, mint az oltatlanok, az oltottak körében a betegség könnyebb lefolyású, s a halálesetek döntő hányada is az oltatlanok köréből kerül ki. Hosszú évtizedekkel ezelőtt az emberek mindenüket odaadták volna gyógyszerért, oltásért, csak ne pusztuljanak el. Ma, a világháló idején eljutottunk oda, hogy egyesek okosabbak a tudósoknál, mindenki virológusnak képzeli magát, s egyúttal elfelejti, hogy a világon számos betegséget éppen a sok oltásnak köszönhetően tudtak felszámolni.
Csakhogy

a félelem nagy úr. Mint ahogy a tudatlanság is hozzájárul ahhoz, hogy az emberek bizalmatlanok legyenek. Az újdonságtól a társadalom egy része mindig is rettegett. S amitől rettegünk, azt sokszor elutasítjuk.

Ne feledjük, Galileo Galileit is eltiltották attól, hogy hirdesse tanait, miszerint a Föld forog a Nap körül. Az emberek nem voltak képesek elfogadni, hogy a Föld nem egy lapos, mozdulatlan valami, hanem forgó gömb.
Ez az állapot jellemzi az ország egy részét is. Október végére a lakosság mintegy harmincöt százaléka oltatta be magát: egyesek egészségügyi okokból utasítják vissza, mások meggyőződésből, óvatosságból, megint mások félelemből vagy butaságból. A nonkonformisták csak azért mondanak ellent, hogy ne legyenek egy véleményen a többséggel. És persze olyanok is léteznek, akik az egészet a hittel és Istennel kapcsolják össze, mondván, nem Isten teremtette az oltást. Ami igaz is. Csak jelzem,

a Fennvaló a mosógépet, a telefont, a rádiót, a repülőt és az internetet sem gyártotta vagy teremtette, mégis használjuk ezeket.

Ha már egyesek a tudománynak nem hisznek, s a környezetükből az örökkévalóságba eltávozott embereket sem veszik észre, érdemes elgondolkodniuk az alábbi viccen. Tudjuk ugyanis, a viccnek fele azért mégsem tréfa.
Egyszer egy faluban nagy árvíz volt. Mindenkinek sikerült biztonságba kerülnie, csak Pista bácsi állt ellent. A falu közepén a nagy árvízben így imádkozott: „kérlek Istenem, mindig templomba járó híved voltam, ments meg a vízbefulladástól!” Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra ment egy csónak. Ám Pista bácsi azt válaszolta, nem száll be, mert őt Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, nemsokára a víz a nyakáig ért. Ám ő mégis kitartott. Kicsivel később másik csónak vetődött arra, de ő azt is elküldte. Végül egy helikopter próbálta kimenteni, ám azt sem fogadta el, mondván: őt majd Isten menti meg. Végül a víz a feje fölött átcsapott…A mennybe kerülvén aztán Istent kezdte faggatni: „Uram, imádkoztam hozzád, hittem benned, mégis hagytál megfulladni! Miért nem segítettél?” „Fiam – szólt az Úr –, mit gondolsz, ki küldte érted a csónakokat és a helikoptert?”