avatar
Somogyi Botond

2024. október 18., 21:51

Az ázsiai puszta nem sértés, de a román netezők ezt nem tudják

A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról a bálványosi település névváltoztatásától Orbán Viktor Romániából elképzelt kitiltásáig.

A magyarság irányába egyáltalán nem barátságos csomó cikk és videó jelzi, hogy választási kampányban vagyunk. Ezek a tartalmak természetesen azonnal szárnyra kelnek a közösségi médiában, és hosszú utóéletük van. Merthogy az ilyen jellegű tartalmakat mindig jelentős kommentáradat kíséri. Ámbár elég egy Sepsi OSK által lejátszott meccs után elolvasni a román sportoldalakon a hozzászólásokat – ott is fröcsög minden az utálattól.

Rég elhatároztam, hogy az ilyen jellegű vitákba nem szállok be. Van elég személy, aki úgy érzi, hogy meg kell mondani a tutit, vagy kötelességének tartja válaszolni a különböző provokatív megjegyzésekre, netán próbálja megismertetni a románokkal az erdélyi magyar valóságot. Én már rég nem vállalkozom hasonlókra, mert teljesen értelmetlennek tartom.

Sokszor megelégszem azzal, hogy felületesen elolvasom a címet, nagy ritkán a cikket (vagy megnézem a képet, videót pl. Nagy-Romániáról), és máris elfelejtem.

Valamelyik nap mégis utolért a kíváncsiság, és egy 1942-es, kolozsvári életet bemutató videó kommentszekciójába tévedtem. Hát volt ott minden, kérem szépen. Antonescutól Hitlerig, a kincses Kolozsvártól Trianonig, a dákoktól Horthy Miklósig és József Attila Nem! Nem! Soha! című verséig, minden, mi szem szájnak ingere. Mondanom sem kell, hogy a hozzászólások párhuzamos világba kerültek egymás alá: mindenki fújta a magáét, s írta, amit éppen gondolt vagy (vélni) tudott.

Persze ismertem a csörtét a többi oldalakról. Sajnos már ez megy évek óta, így most sem szóltam bele. És a végén „megnyugodva” olvastam, amit oly sokszor minden hasonló adok-kapok után. Amikor a románok kifogynak a történelmi érvelésekből, (ez bizony elég hamar bekövetkezik), s túljutnak az unós untalanig ismételt dák-római elmélet vagy más hazugságok szajkózásán, akkor előállnak a sértegetésekkel. Mert hát ez a legkézenfekvőbb. Csakhogy ezt sem tudják megválogatni, mert sokan úgy gondolják, hogy ha visszaküldenek Ázsiába vagy a mongóliai pusztákat, esetleg Attila hun királyt emlegetik, akkor mi mélységesen megsértődünk. Vagy rettentően elszégyelljük magunkat.

Hát dehogy, kérem szépen! Már megint nem ismerik a történelmet. Hiszen egyrészt

mi tudjuk, honnan jöttünk (velük ellentétben), másrészt múltunkat nem szégyelljük. Tehát egyáltalán nem sértődünk meg. Ám honnan tudnák ezt elvakult „román testvéreink”?

Honnan tudnák, hogy az ázsiai kultúra több ezer éves, sokkal régebbi, mint az a római birodalmi kor, amelytől ők – tévesen – származtatják magukat?

Jó lenne, hogy ha már a dák-római elméletet oly kiválóan bemagolták (nem hosszú, a tankönyveikben is alig pár oldal, tárgyi bizonyítékok, leletek, iratok stb. ugyanis nincsenek), legalább az ázsiai kultúra egy kis szeletét ismerjék meg. Legalábbis azt, amely Európához kötődik. Például azt, hogy mit köszönhet Európa a letelepedő nomád magyar törzseknek (a pogány hordáknak, ahogy ők neveznek minket). A nadrág, alsónemű vagy fehérnemű, zeke, kabát, gomb, csizma, cipő mind olyan viselet, amely az Árpád-házi dinasztia Kárpát-medencei megtelepedése előtt ismeretlen volt Európa többi részén. Tóga, tunika, hosszú ruha, saru voltak azok a ruhadarabok, amelyekbe Európa latin, görög, germán, frank, szláv népei öltöztek, hiszen nem tudtak lovagolni, ezért nadrágra sem volt szükségük.

Honfoglaláskor az akkori korhoz képest fejlett állattenyésztéssel és földműveléssel rendelkeztünk, mint ahogy ismertük a halászat, méhészet, pákászat csínját-bínját. Számtalan Európában ismeretlen ízesítőt, fűszert hoztunk be, a kovászt is tőlünk tanulták, de említhetjük az új hadászati stílust (íjászat, lovak felszerszámozása stb.) vagy nemezelést is, amelyet Európa népei szintén tőlünk tanultak.

Régészeti kutatások kimutatták, hogy a honfoglaló magyarok körében fejlett volt a fazekasság, bőrművesség és ötvösség is, amelyek szintén több ezer éves hagyományra tekintettek vissza

– már a Kárpát-medencei letelepedésünk előtti korban is. Hogy a külön írásrendszerről (rovásírás) most ne nyissunk új fejezetet.

Ameddig a történelemkönyvekben sem az ázsiai kultúráról nem olvasnak semmit, sem a saját valós történelmükről nem írnak, addig maradunk azzal, hogy amikor néhány mondat után „kifogy a készletük”, újból előveszik az ázsiai pusztákat, amin újra elmosolyodom.

0 HOZZÁSZÓLÁS
2025. március 28., péntek

Ukrajna: nem lehet tartós béke a kisebbségi jogok garantálása nélkül

Miközben az Európai Unió intézményeiben egyre több szó esik Ukrajna európai uniós csatlakozásáról, az ország területén élő őshonos nemzeti kisebbségek jogait nem említik, vagy ez már negyedrangú feltételnek számít.

Somogyi Botond 2025. március 26., szerda

A háború a legjobb üzlet

Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a nagyszabású, 800 milliárd eurós terve, ami egy esetleges háború esetén az EU védelmi képességeinek megerősítésére szolgál.

Somogyi Botond 2025. március 17., hétfő

Minimálbér. Jó munka?

Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából viszont azon töprengtem el, egyáltalán mire elég ez a bér?

Balogh Levente 2025. március 05., szerda

Zelenszkij realitásérzéke

Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken a Fehér Házban még úgy érezte, kérdőre vonhatja Donald Trump amerikai elnököt és J. D. Vance alelnököt, kedden már jelezte, kész a teljes együttműködésre.

Balogh Levente 2025. február 18., kedd

Ukrajna jövője: Európa a partvonalon

A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.

Somogyi Botond 2025. február 09., vasárnap

Hófehérke is lehet fehér?

A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a – legalábbis amerikai szempontból – létfontosságú szabályrendeleteket. És nem csak.

2025. február 06., csütörtök

Călin Georgescu szektája: láttam, hogy jönnek, és kacagtam

A román sajtó sem tudja hova tenni a Călin Georgescu-jelenséget. A Călin Georgescuban hívőket ugyanis semmiféle racionális érvvel nem lehet meggyőzni, tömegek bíznak az új ,,megváltóban".

2025. január 05., vasárnap

A kormány elkerülhetetlen számlája

Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.

2024. december 30., hétfő

Antikommunizmus – ábránd és valóság

Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.

2024. december 17., kedd

Jobb és baloldal a családról, a vallásról és a nemzetről – Második rész

Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.

Vélemény
avatar
Somogyi Botond: A háború a legjobb üzlet

Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság ...

avatar
Somogyi Botond: Minimálbér. Jó munka?

Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából ...

avatar
Balogh Levente: Zelenszkij realitásérzéke

Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken ...

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.