Ha minden jól halad, hamarosan megalakulhat a Nemzeti Liberális Párt (PNL) új, átmeneti kormánya, amely a Szociáldemokrata Párt (PSD) megbuktatása után az előrehozott tavaszi vagy a rendes időben megtartandó jövő őszi parlamenti választásokig intézi az ország sorsát. Ludovic Orban liberális pártvezér leendő kormányáról és kormányprogramjáról sok a vita, különböző álláspontok ütköznek egymással, a romániai magyar közösségi jogérvényesítés szempontjából azonban aligha számíthatunk újdonságra. Azaz minden marad a régiben.
Mondhatnánk, hogy magyar szempontból nagy dolgokat úgysem lehet elvárni a jó esetben egy évig vegzáló liberális kormánytól, amelyről már most el lehet mondani, hogy elveszítette a jövő évi választásokat, mert képtelen lesz a délibábokat kergető román közvélemény gazdasági és egyéb elvárásainak eleget tenni. De vajon mi lesz velünk, erdélyi magyarokkal, akiknek tucatnyi gondját-baját – a beolvasztott MOGYE, a marosvásárhelyi Rákóczi-kollégium bizonytalan helyzete, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának leállítása, a nyelvi jogaink elleni hajsza, az úzvölgyi hadi temető körüli botrány, hogy csak néhányat említsek a sok közül – az előző kormány nem oldotta meg. Mi több, ő maga szított újakat. A felvetésre tömören lehet válaszolni: az előttünk álló szűk esztendőben semmi jóra nem számíthatunk. Bizonyossággal állítható, hogy legégetőbb problémáink éppúgy nem kerülnek terítékre, mint a baloldali kormányok idején. Sőt, annyira sem, mint korábban, hiszen egymást követő választási kampányoknak nézünk elébe, amikor a „magyar kérdés” kizárólag csak ellenünk keltett hisztéria-hadjáratban kerülhet napirendre. Vagy úgy, ahogyan ízelítőt nyújtottak a „demokrácia bajnokaként” tetszelgő ultraliberális Mentsétek meg, Romániát nevű párt vezetői, akik számára magyar ügy nem létezik, következésképpen magyar képviselet sem kell, vagy olyan formán, mint a szekus besúgóként elhíresült volt román államfő, Traian Băsescu zsebpártja, a Népi Mozgalom Pártja (PMP), amelynek képviselői a klasszikus magyarellenes szöveget hangoztatják.
Adott a kérdés: jól tette-e az RMDSZ, hogy egy halovány és semmitmondó „paktumért” cserében vállalja az új kormány beiktatásához szükséges támogatást? Decemberben a Magyar Polgári Párttal (MPP) egyesülni akaró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint a közös magyar ellenzék elutasítja az RMDSZ egyoldalú döntését, amivel „az átmeneti és a hatalomgyakorlásban erősen korlátozott román kormánynak ezúttal is biankó csekket állít ki”. A mai törvényhozói erőviszonyokból kikövetkeztethető, hogy amennyiben az RMDSZ szavazataival nem támogatná a parlamentben az új kabinet létrehozását, nem alakulhatna új kormány, így a PSD-nek több hónapos ügyvezetői kormányzása után előrehozott választásokkal lehetne pontot tenni a romániai politikai válságra. (Amúgy ez is megtörténhet, és más párt fogja bedobni ezt a forgatókönyvet, amivel a politikai válság hosszú hónapokig elhúzódhat).
Az MPP-nek és az EMNP-nek abban igaza van, hogy végre le kellene ülni közös asztalhoz és megbeszélni a közös erdélyi magyar stratégiát. Ha nem is a mostani kormánykoalíció támogatására, hanem a leendő, választások utáni, új felállásban. Az erdélyi magyarságnak már nincs türelme újabb és újabb négy esztendőket elvesztegetni puszta ígéretekre.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.