HIRDETÉS
Területekért jogokat követelünk. Ha már a hazánktól megfosztottak minket, új hazánkban, közös országunkban legalább alapvető emberi és kollektív jogainkat biztosítsák cserébe – fogalmazott Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a sepsiszentgyörgyi centenáriumi székely nagygyűlésen.
Az 1918-ban alakult Székely Nemzeti Tanács (SZNT) centenáriumán elhangzott beszédében a volt református püspök – a többi felszólalóhoz hasonlóan – határozottan síkra szállt Székelyföld területi autonómiája mellett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke párbeszédet sürgetett Bukaresttel, amely a száz évvel ezelőtt elfogadott gyulafehérvári határozatok fényében és a jövő évi román uniós elnökség alkalmával kiemelt aktualitással bírna.
A megfogalmazott kérésekkel és elvárásokkal minden rendben, „csupán” az a kérdés, miként lehet a román hatalmat tárgyalásokra bírni. Az eddigi próbálkozások kivétel nélkül sikertelenül végződtek. Akár igaza is lehetne Mezei Jánosnak, a Magyar Polgári Párt választmányi elnökének, aki beszédében úgy fogalmazott: az időhúzó román politikum és a nemzetközi emberjogi szervezetek a felelősek azért, hogy száz éve késik a megígért autonómia. Valójában azonban ennél sokkal többről van szó. Amit az is jelez, hogy a mintegy ötezerre becsült nagygyűlés közönsége messze elmarad attól a tömegtől, ami elvárható lenne egy ilyen horderejű téma megvitatásához.
Jól látható, hogy az eddig megszokott módon és jelszavakkal az üzenet nemcsak a bukaresti román vezetőkhöz, hanem a székelyföldi magyarok többségéhez sem jut el. E nagygyűléseknek ugyanis nem az volna a szerepük, hogy a szervezők egy előre eltervezett rendezvényt kipipáljanak a határidőnaplóban, hanem olyan egységfrontot alakítsanak ki az ügy mögé, amely túlmutat politikusokon és politikai pártokon. Ami igazi Kárpát-medencei magyar üggyé válik.
A magyar miniszterelnöki megbízott, Szili Katalin erdélyi útjain rendszeresen találkozik valamennyi erdélyi magyar párt és az autonómia iránt elkötelezett civilszervezet képviselőivel. Legutóbbi négynapos erdélyi útján többek között a három székely megye önkormányzati elnökeivel is tárgyalt. Így a közvélemény számára természetesnek tűnik, hogy a székely autonómia körül végre létezik erdélyi magyar egység. De ez csak a látszat, hiszen a sepsiszentgyörgyi rendezvényről (is) hiányzott az RMDSZ, vagy legalábbis a szónokok listáján senki nem képviselte. Ha az emberek nem az egységet látják, akkor sokukban ez úgy csapódik le, hogy megint hangoskodik az „ellenzék”. Ilyen előzmények után ne csodálkozzunk, hogy az autonómiatüntetések üzenete csak szólamok szintjén jut el pár ezer emberhez a több százezerből.
Eszembe jut a gagauz autonómia atyjának, Mihail Kenigeljannak a véleménye, akivel Gaguzia fővárosában, Komrátban készítettem pár éve interjút. Úgy fogalmazott, az autonómiaküzdelem egyik alapfeltétele az, hogy legyenek elkötelezett vezetők, karizmatikus személyek, akik mögé felsorakozik a nép. Legalább ezen a területen kellene konszenzusnak lennie.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
