Makkay József

2019. február 28., 09:41

A velünk élő kommunista örökség

Magyar nyelvterületen minden év február 25-én tartják a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Magyarországon hangsúlyosabban, az utódállamokban élő magyar közösségekben vérszegényebb hozzáállással. A társadalom belefásult a közelmúlt emlegetésébe, amit súlyosbít, hogy az idősebb korosztály tagjai közül sokan megszépült emlékekkel idézik fel a kommunizmus örökségét – volt munkahely, ingyenlakás, stabil fizetés, stb. –, miközben arról feledkeznek meg, hogy ezért a „stabilitásért” milyen árat fizettünk.
A kommunizmus öröksége nem egy megfoghatatlan fogalom, nem a messzi múlt ködébe vesző balos propaganda, hanem egy 45 éves időszak szörnyű kísértetjárása – a Szovjetunióban ennél sokkal hosszabb –, amely milliók igazságtalan bebörtönzésével, meghurcolásával és kivégzésével írta be nevét a történelembe. A Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Országos Intézet honlapján és közösségi oldalain folyamatosan teszi közzé kutatásainak eredményeit a kivégzettek, az elhurcoltak és a bebörtönzöttek listájáról, amely napról napra hosszabb, hiszen a kutatók a különböző archívumokból bányásszák elő a rég feledésbe merült hősök neveit és meghurcoltatásuk történetét.
Nem tudom, hogy a közelmúlt tisztába tétele ma hány embert érdekel Romániában, de nagy valószínűséggel nem tömegeket. Ami nem romániai, hanem közép-kelet-európai jelenség. A Magyar Patrióták Közössége például internetes oldalon aláírható petíciót indított, amelyben többek között ez áll: „Mintegy harminc évvel a rendszerváltás után joggal gondoljuk azt, hogy a bolsevik típusú diktatúrák velünk élő hagyatékának felszámolása nem tűr halasztást”. A kezdeményezők azt kérik a magyar kormány illetékeseitől, hogy töröljék el a kommunista diktatúra bűnöseit éltető utcaneveket, hogy egyetlen magyar gyermek se nőjön fel olyan utcában, vagy tanuljon olyan iskolában, amit árulókról, gyilkosokról neveztek el! A kezdeményezést felkapta a jobboldali sajtó, mintegy jelzésként arra, hogy ezen a területen mekkora lemaradás van egy olyan országban is, ahol bevallottan antikommunista kormány működik. Ezzel szemben mi lehet a valós helyzet Romániában, ahol a baloldali kormányzat nemcsak a rendszerváltás előtti évtizedek örökségével nem tud mit kezdeni, hanem a kommunista elit 1989. decemberi hatalomátmentésének az örököse. Az elmúlt két évtizedben több remek tanulmány és olvasmányos könyv is megjelent a témában – Grigore Cartianunak a 2010-ben kiadott A forradalom gyilkosságai című kötete román bestseller lett –, amelyek elég pontosan körülírják, mi is történt a temesvári népfelkelés után, közvetlenül a Ceauşescu házaspár menekülését követő órákban és napokban, amikor országszerte tömeggyilkosságokat „felügyelt” a hatalmat megszerző új politikai elit. Noha az 1989-es forradalom ügyében bűnvádi eljárások folynak, még messze állunk az események megnyugtató tisztázásától és a főbb bűnösök felelősségre vonásától. Másrészt ki tehetné jóvá a rendszerváltás utáni évek kommunista gyökerű elitjének gazdasági és erkölcsi pusztítását, amellyel évtizedekre meghatározták e szerencsétlen sorsú ország jövőjét.
A kommunista áldozatok emléknapja felkiáltójel a társadalom számára: ezt a szörnyű örökséget nemcsak a történelemkönyvekben, hanem a fejekben is rendezni kell.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. március 07., csütörtök

Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét.

Nánó Csaba 2019. március 04., hétfő

Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. Akik ilyen vagy olyan módon be vannak sározva, azoknak legfőbb törekvésük, hogy leigázzák, maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. Ez ellen tüntet ismét az ország.

Somogyi Botond 2019. március 03., vasárnap

Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, az olcsó fapadosok lehetővé tették, hogy hipp-hopp néhány perc vagy óra alatt Európa különböző városaiban találjuk magunkat.

2019. február 26., kedd

Csáky szalmájában vész el a Beneš-dekrétumok ügye?

Egy helyben topog a felvidéki magyarságot kifosztó Beneš-dekrétumok ügye. Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága foglalkozott az üggyel, néppárti nyomásra most mégis lekerül napirendről. Az időhúzásban szerepe van Csáky Pál felvidéki EP-képviselőnek is.

2019. február 23., szombat

Négy éve pattog a Napoca-labda az RMDSZ térfelén

Beszédében Călin-Popescu Tăriceanu azt követelte, hogy Kolozsvár szakítson a kommunista örökséggel, és a város térjen vissza eredeti román nevéhez, a Clujhoz, mivel a Napoca nem egyéb, mint a kommunista diktatúra itt felejtett kísértete.

Makkay József 2019. február 22., péntek

Miért nem jön össze a közös EP-lista?

Ha valami foglalkoztatja a politikusokat, akkor a választások kimenetele bizonyosan. Az erdélyi magyar politizálás számára nehezen kiheverhető csapás lenne egy olyan forgatókönyv, amelyben az RMDSZ kiesik az Európai Parlamentből.

Nánó Csaba 2019. február 19., kedd

Elhatároztam, lerázom a rabigát

Egyre növekvő tisztelettel tekintek azokra, akiknek sikerül megszabadulniuk a tévéjüktől. Erős emberek, nagyszerű karakterek, akik vállalják az elvonási tünetekkel járó összes kínt, hogy aztán szabadon élhessék életüket.

2019. február 17., vasárnap

Milyen hely Marosvásárhely?

Egy etnikai közösség jelenlétének a településeken az utcák, terek neveiben is tükröződnie kellene. A marosvásárhelyi utcák hivatalos névjegyzékét átfutva, kiderült: a listán 460 utca neve szerepel, közülük mindössze 40 magyar, illetve magyar vonatkozású.

Rostás Szabolcs 2019. február 14., csütörtök

Vitamin és népesedéspolitika

Orbán Viktor jóformán el sem lépett a mikrofontól hagyományos évértékelőjén, és a sajtó egy része azóta is találgatja/számolgatja, várhatóan mekkora tételt jelent Magyarország költségvetéséből a miniszterelnök által bejelentett családvédelmi akcióterv. 

Somogyi Botond 2019. február 13., szerda

Nem lehetsz lúzer a lézerben, avagy egy szülinapi ajándék

A program szoros. A szülők három órára bérlik a helyiséget. A szabályok elmagyarázását és a csapatok megválasztását követően másfél óráig tart az „öldöklés” a sötétben, folyamatosan rohanva a fülledt, szellőztetés nélküli „hadszíntéren”.

Vélemény
Makkay József: Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben ...

Nánó Csaba: Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. ...

Somogyi Botond: Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, ...

Hallgassa online rádióinkat