Makkay József

2019. február 28., 09:41

A velünk élő kommunista örökség

Magyar nyelvterületen minden év február 25-én tartják a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Magyarországon hangsúlyosabban, az utódállamokban élő magyar közösségekben vérszegényebb hozzáállással. A társadalom belefásult a közelmúlt emlegetésébe, amit súlyosbít, hogy az idősebb korosztály tagjai közül sokan megszépült emlékekkel idézik fel a kommunizmus örökségét – volt munkahely, ingyenlakás, stabil fizetés, stb. –, miközben arról feledkeznek meg, hogy ezért a „stabilitásért” milyen árat fizettünk.
A kommunizmus öröksége nem egy megfoghatatlan fogalom, nem a messzi múlt ködébe vesző balos propaganda, hanem egy 45 éves időszak szörnyű kísértetjárása – a Szovjetunióban ennél sokkal hosszabb –, amely milliók igazságtalan bebörtönzésével, meghurcolásával és kivégzésével írta be nevét a történelembe. A Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Országos Intézet honlapján és közösségi oldalain folyamatosan teszi közzé kutatásainak eredményeit a kivégzettek, az elhurcoltak és a bebörtönzöttek listájáról, amely napról napra hosszabb, hiszen a kutatók a különböző archívumokból bányásszák elő a rég feledésbe merült hősök neveit és meghurcoltatásuk történetét.
Nem tudom, hogy a közelmúlt tisztába tétele ma hány embert érdekel Romániában, de nagy valószínűséggel nem tömegeket. Ami nem romániai, hanem közép-kelet-európai jelenség. A Magyar Patrióták Közössége például internetes oldalon aláírható petíciót indított, amelyben többek között ez áll: „Mintegy harminc évvel a rendszerváltás után joggal gondoljuk azt, hogy a bolsevik típusú diktatúrák velünk élő hagyatékának felszámolása nem tűr halasztást”. A kezdeményezők azt kérik a magyar kormány illetékeseitől, hogy töröljék el a kommunista diktatúra bűnöseit éltető utcaneveket, hogy egyetlen magyar gyermek se nőjön fel olyan utcában, vagy tanuljon olyan iskolában, amit árulókról, gyilkosokról neveztek el! A kezdeményezést felkapta a jobboldali sajtó, mintegy jelzésként arra, hogy ezen a területen mekkora lemaradás van egy olyan országban is, ahol bevallottan antikommunista kormány működik. Ezzel szemben mi lehet a valós helyzet Romániában, ahol a baloldali kormányzat nemcsak a rendszerváltás előtti évtizedek örökségével nem tud mit kezdeni, hanem a kommunista elit 1989. decemberi hatalomátmentésének az örököse. Az elmúlt két évtizedben több remek tanulmány és olvasmányos könyv is megjelent a témában – Grigore Cartianunak a 2010-ben kiadott A forradalom gyilkosságai című kötete román bestseller lett –, amelyek elég pontosan körülírják, mi is történt a temesvári népfelkelés után, közvetlenül a Ceauşescu házaspár menekülését követő órákban és napokban, amikor országszerte tömeggyilkosságokat „felügyelt” a hatalmat megszerző új politikai elit. Noha az 1989-es forradalom ügyében bűnvádi eljárások folynak, még messze állunk az események megnyugtató tisztázásától és a főbb bűnösök felelősségre vonásától. Másrészt ki tehetné jóvá a rendszerváltás utáni évek kommunista gyökerű elitjének gazdasági és erkölcsi pusztítását, amellyel évtizedekre meghatározták e szerencsétlen sorsú ország jövőjét.
A kommunista áldozatok emléknapja felkiáltójel a társadalom számára: ezt a szörnyű örökséget nemcsak a történelemkönyvekben, hanem a fejekben is rendezni kell.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Nánó Csaba 2019. július 20., szombat

Kolozsvári kertváros a 21. században

A rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes fát kivágta. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ortodox egyház vette meg, amikor egyik napról a másikra egy fatemplom épült a kertben.

Makkay József 2019. július 18., csütörtök

Az árulkodó érettségi

A rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség, hiszen a középiskolák tagozatán eleve annyi helyet hirdetnek meg, hogy azt csak bukdácsoló diákokkal lehet feltölteni. Nagy kérdés, hogy a román közoktatási rendszer miért tol mindenkit az érettségi fele?

Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Vélemény
Nánó Csaba: Kolozsvári kertváros a 21. században

A rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes ...

Makkay József: Az árulkodó érettségi

A rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség, hiszen a középiskolák tagozatán eleve annyi helyet hirdetnek ...

Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...