Nézzünk oda, hát ilyet még nem láttam! – kiáltottam fel múlt hét közepén a Magyarország–Montenegró vízilabda-mérkőzés előtt. De csak az összecsapás után folytattam a mondatot, mert arra gondoltam, hogy ha meccs előtt fejezem be, esetleg másképp alakul az eredmény.
Miről is van szó? A himnuszok éneklése során arra lettem figyelmes, hogy a montenegrói játékosok közül csupán egy énekelte a himnuszt. Az utóbbi másfél évtized tapasztalatai alapján erre nem számítottam. Mindig azt láttam, hogy a balkáni országok – szerb, horvát, montenegrói – játékosai tele torokból, feltüzelve énekelnek, mi pedig csak tessék-lássék. És az eredmény is többnyire így alakult, azaz vesztettünk: a szerbekkel többnyire mindig, a horvátoktól 2017-ben a vb döntőben kaptunk ki a Margitszigeten, Montenegrót Eb-n pedig még sohasem vertük meg.
Most azonban minden másként alakult. Úgy tűnik – egy régi és unalmas közhelyet használva –, a fiúk jobban akarták. Mint ahogy a spanyolok elleni döntő során is, amikor a spanyolok közül senki nem énekelt. Igaz, a magyarok játékosok között is akadtak néma ajkak.
Persze tudom, nem a himnuszok éneklése vagy az akarat dönti el egy-egy összecsapás kimenetelét, hanem a tudáskülönbség, a szerencse vagy sajnos nem egy esetben a bírók. De ezúttal számomra úgy látszott, hogy a magyar csapatokból oly sokszor hiányolt motivációval nem volt gond. Nagyjából így fogalmazott Märcz Tamás szövetségi kapitány is, aki maga is megkönnyezte – mint ahogy a Duna Aréna lelátóján és valószínűleg a tévék képernyője előtt is számos szurkoló – a díjátadás alkalmával elhangzó magyar Himnuszt. „Ilyenkor megengedhetjük magunknak, hogy könnyezzünk picit, elengedjünk egy fél könnycseppet. Huszonegy éve hiányzott Magyarországnak az Európa-bajnoki cím, a közönség pedig mindig hiányolja az aranyat, ha a vízilabdacsapat nem azt nyer. Még akkor is, ha ez borzasztó nehéz feladat minden tornán. Éreztem, láttam a fiúkon az elmúlt huszonnégy órában, hogy ezt a győzelmet nem akarják kiengedni a kezükből.”
És hogy mennyire igaza van Märcz Tamásnak, aki 21 évvel ezelőtt nyert Eb-aranyat Firenzében. Emlékszem, a tornát sérülés miatt kihagyó világklasszis Benedek Tibor nevét zengték kórusban a fiúk, miután megnyerték az aranyérmet. És persze emlékszem a Kemény Dénes vezette Kásás, Kiss, Biros, Molnár alkotta csapatra, amely egymás után három olimpiai aranyat szerzett. Ahogy sok más fontos vízilabda-mérkőzésre, döntőre vagy elődöntőre, elbukott vagy megnyert összecsapásra is, egy-egy kiváló megmozdulásra, mint amilyen a Vári Attila csavargólja volt a sydney-i döntőben az oroszok ellen. Vagy a múlt héten a Varga Dénesé a montengróiak ellen.
És nemcsak én emlékszem, hanem egy egész nemzet. Talán ezért is mondják, hogy a magyar vízilabdanemzet. A 9 olimpiai és a most már 13 Európa-bajnoki aranyért, a három vb-elsőségért (igaz, ebben az olaszok egyelőre megelőznek minket eggyel). És azért is, mert egy-egy ilyen euforikus – ráadásul hazai rendezésű világeseményen, ahol még a magyar–máltai meccsen is telve volt a Duna Aréna – két hét után még több fiatal határozza el, hogy márpedig belőle vízilabdázó lesz, ráadásul válogatott és lehetőleg olimpiai bajnok is.
A válogatott balkezes bombázója, Vámos Marci szerint ezzel az eredménnyel bejelentkeztünk az olimpiai aranyra is. Úgy látszik, e kiváló eredmény, amely immár a túlzott önbizalmat is meghozta, messze repítette a játékosok képzeletét. Talán túl korán. De reménykedjünk, hogy az önbizalom mellett a csapategység és a jó forma is csak növekedni fog a július második felében kezdődő tokiói olimpiáig.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.