Nézzünk oda, hát ilyet még nem láttam! – kiáltottam fel múlt hét közepén a Magyarország–Montenegró vízilabda-mérkőzés előtt. De csak az összecsapás után folytattam a mondatot, mert arra gondoltam, hogy ha meccs előtt fejezem be, esetleg másképp alakul az eredmény.
Miről is van szó? A himnuszok éneklése során arra lettem figyelmes, hogy a montenegrói játékosok közül csupán egy énekelte a himnuszt. Az utóbbi másfél évtized tapasztalatai alapján erre nem számítottam. Mindig azt láttam, hogy a balkáni országok – szerb, horvát, montenegrói – játékosai tele torokból, feltüzelve énekelnek, mi pedig csak tessék-lássék. És az eredmény is többnyire így alakult, azaz vesztettünk: a szerbekkel többnyire mindig, a horvátoktól 2017-ben a vb döntőben kaptunk ki a Margitszigeten, Montenegrót Eb-n pedig még sohasem vertük meg.
Most azonban minden másként alakult. Úgy tűnik – egy régi és unalmas közhelyet használva –, a fiúk jobban akarták. Mint ahogy a spanyolok elleni döntő során is, amikor a spanyolok közül senki nem énekelt. Igaz, a magyarok játékosok között is akadtak néma ajkak.
Persze tudom, nem a himnuszok éneklése vagy az akarat dönti el egy-egy összecsapás kimenetelét, hanem a tudáskülönbség, a szerencse vagy sajnos nem egy esetben a bírók. De ezúttal számomra úgy látszott, hogy a magyar csapatokból oly sokszor hiányolt motivációval nem volt gond. Nagyjából így fogalmazott Märcz Tamás szövetségi kapitány is, aki maga is megkönnyezte – mint ahogy a Duna Aréna lelátóján és valószínűleg a tévék képernyője előtt is számos szurkoló – a díjátadás alkalmával elhangzó magyar Himnuszt. „Ilyenkor megengedhetjük magunknak, hogy könnyezzünk picit, elengedjünk egy fél könnycseppet. Huszonegy éve hiányzott Magyarországnak az Európa-bajnoki cím, a közönség pedig mindig hiányolja az aranyat, ha a vízilabdacsapat nem azt nyer. Még akkor is, ha ez borzasztó nehéz feladat minden tornán. Éreztem, láttam a fiúkon az elmúlt huszonnégy órában, hogy ezt a győzelmet nem akarják kiengedni a kezükből.”
És hogy mennyire igaza van Märcz Tamásnak, aki 21 évvel ezelőtt nyert Eb-aranyat Firenzében. Emlékszem, a tornát sérülés miatt kihagyó világklasszis Benedek Tibor nevét zengték kórusban a fiúk, miután megnyerték az aranyérmet. És persze emlékszem a Kemény Dénes vezette Kásás, Kiss, Biros, Molnár alkotta csapatra, amely egymás után három olimpiai aranyat szerzett. Ahogy sok más fontos vízilabda-mérkőzésre, döntőre vagy elődöntőre, elbukott vagy megnyert összecsapásra is, egy-egy kiváló megmozdulásra, mint amilyen a Vári Attila csavargólja volt a sydney-i döntőben az oroszok ellen. Vagy a múlt héten a Varga Dénesé a montengróiak ellen.
És nemcsak én emlékszem, hanem egy egész nemzet. Talán ezért is mondják, hogy a magyar vízilabdanemzet. A 9 olimpiai és a most már 13 Európa-bajnoki aranyért, a három vb-elsőségért (igaz, ebben az olaszok egyelőre megelőznek minket eggyel). És azért is, mert egy-egy ilyen euforikus – ráadásul hazai rendezésű világeseményen, ahol még a magyar–máltai meccsen is telve volt a Duna Aréna – két hét után még több fiatal határozza el, hogy márpedig belőle vízilabdázó lesz, ráadásul válogatott és lehetőleg olimpiai bajnok is.
A válogatott balkezes bombázója, Vámos Marci szerint ezzel az eredménnyel bejelentkeztünk az olimpiai aranyra is. Úgy látszik, e kiváló eredmény, amely immár a túlzott önbizalmat is meghozta, messze repítette a játékosok képzeletét. Talán túl korán. De reménykedjünk, hogy az önbizalom mellett a csapategység és a jó forma is csak növekedni fog a július második felében kezdődő tokiói olimpiáig.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.