HIRDETÉS
Miután több éven át nem volt érdemi párbeszéd az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt között, úgy tűnik, az idei Tusványoson megtört a jég, és a két erdélyi magyar párt ügyvezető elnökei közös asztalhoz ültek. A politikusok faggatását elvállaló háromtagú újságírócsapat tagjaként arra saccoltam, hogy a kerekasztal végére kemény egymásnak feszülés várható, hiszen a sérelmeket aligha lehet nagyvonalúan szőnyeg alá seperni. Az apróbb csipkelődésektől nem mentes, de mégis jó hangulatú beszélgetés végül arról győzte meg a szépszámú hallgatóságot, hogy a hasonló tárgyalásokat nem az erdélyi magyar politikai protokoll részeként, hanem létszükségletként kell kezelni. Rengeteg olyan közös dolog van – hogy „csak” a legfontosabbra, az autonómia kérdésére gondoljunk – amelyeket külön-külön esélytelen kezelni.
Egyértelmű, hogy az RMDSZ-nek jót tett az ügyvezető elnöki csere.
Elődje, Kovács Péter néppárti berkekben akkora elutasítottságnak „örvendett”, hogy vele talán akkor sem ültek volna közös asztalhoz, ha azt az RMDSZ vezérkara kéri. Porcsalmi Bálint eleve nyitottabb, és minden bizonnyal nemcsak a csúcsvezetőség szintjén létező késztetés az oka a mostani egyezkedésnek, hanem e mögött az ügyvezető elnök személyes döntése is áll. De bármi is legyen a párbeszéd újraindulásának mozgatórugója, az mindkét párt számára világos, hogy az együttműködésnek nincs alternatívája. Első látszatra, a párbeszédre a Néppártnak van nagyobb szüksége, hiszen egyetlen erdélyi magyar ellenzéki tömörülésként kevés esélye van a magyar közösség számára fontos ügyeket tematizálni. Valójában azonban az RMDSZ épp úgy rászorul az együttműködésre, hiszen az erdélyi magyarság folyamos fogyása és a politikából kiábrándultak táborának növekedése miatt az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez, illetve átlépéséhez a következő választásokon összefogásra van szükség. Ha ismét lesz érdemi párbeszéd – ahogyan az Tőkés László közös EP-listára történő korábbi felkerülése idején volt – sok mindenre, többek között a választási megmérettetésekre is választ lehet találni.
A sokadszorra nekilendülő párbeszéd nyilván nem könnyű dolog. Szinte közhely, de mégis fontos eleme ennek a történetnek az a régi mondás, hogy azt kell nézni, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt. Mert
lehet ugyan szidni a Néppártot, hogy megosztja a magyarságot, és fordítva, lehet árulózni az RMDSZ-t, de ez az alaphelyzeten nem változtat.
Egyre kevesebben vagyunk, és több pártnak külön-külön akkor sincs esélye, ha mindenik a csodával határos módon egyik napról a másikra képes lenne megváltoztatni az erdélyi magyarság nem túl rózsás helyzetét.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
