HIRDETÉS
Miután több éven át nem volt érdemi párbeszéd az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt között, úgy tűnik, az idei Tusványoson megtört a jég, és a két erdélyi magyar párt ügyvezető elnökei közös asztalhoz ültek. A politikusok faggatását elvállaló háromtagú újságírócsapat tagjaként arra saccoltam, hogy a kerekasztal végére kemény egymásnak feszülés várható, hiszen a sérelmeket aligha lehet nagyvonalúan szőnyeg alá seperni. Az apróbb csipkelődésektől nem mentes, de mégis jó hangulatú beszélgetés végül arról győzte meg a szépszámú hallgatóságot, hogy a hasonló tárgyalásokat nem az erdélyi magyar politikai protokoll részeként, hanem létszükségletként kell kezelni. Rengeteg olyan közös dolog van – hogy „csak” a legfontosabbra, az autonómia kérdésére gondoljunk – amelyeket külön-külön esélytelen kezelni.
Egyértelmű, hogy az RMDSZ-nek jót tett az ügyvezető elnöki csere.
Elődje, Kovács Péter néppárti berkekben akkora elutasítottságnak „örvendett”, hogy vele talán akkor sem ültek volna közös asztalhoz, ha azt az RMDSZ vezérkara kéri. Porcsalmi Bálint eleve nyitottabb, és minden bizonnyal nemcsak a csúcsvezetőség szintjén létező késztetés az oka a mostani egyezkedésnek, hanem e mögött az ügyvezető elnök személyes döntése is áll. De bármi is legyen a párbeszéd újraindulásának mozgatórugója, az mindkét párt számára világos, hogy az együttműködésnek nincs alternatívája. Első látszatra, a párbeszédre a Néppártnak van nagyobb szüksége, hiszen egyetlen erdélyi magyar ellenzéki tömörülésként kevés esélye van a magyar közösség számára fontos ügyeket tematizálni. Valójában azonban az RMDSZ épp úgy rászorul az együttműködésre, hiszen az erdélyi magyarság folyamos fogyása és a politikából kiábrándultak táborának növekedése miatt az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez, illetve átlépéséhez a következő választásokon összefogásra van szükség. Ha ismét lesz érdemi párbeszéd – ahogyan az Tőkés László közös EP-listára történő korábbi felkerülése idején volt – sok mindenre, többek között a választási megmérettetésekre is választ lehet találni.
A sokadszorra nekilendülő párbeszéd nyilván nem könnyű dolog. Szinte közhely, de mégis fontos eleme ennek a történetnek az a régi mondás, hogy azt kell nézni, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt. Mert
lehet ugyan szidni a Néppártot, hogy megosztja a magyarságot, és fordítva, lehet árulózni az RMDSZ-t, de ez az alaphelyzeten nem változtat.
Egyre kevesebben vagyunk, és több pártnak külön-külön akkor sincs esélye, ha mindenik a csodával határos módon egyik napról a másikra képes lenne megváltoztatni az erdélyi magyarság nem túl rózsás helyzetét.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
