Szinte már közhely, hogy ha a mindenkori román hatalom valamilyen botrányos belpolitikai ügyről szeretné elterelni a figyelmet, vagy éppen a regnáló kormánypárt próbál megtépázott népszerűségén javítani, mindig a legjobb megoldás a magyar kártyát előrángatni. Ez a recept jól működött a két világháború között is, de igazából a Ceaușescu-éra nyolcvanas éveiben fejlesztették tökélyre a kolozsvári magyar főkonzul kiutasításával, illetve a köréje szőtt rablómesékkel. Amikor a folyamatos nadrágszíj-megszorítások miatt már teljesen üresek voltak az élelmiszerboltok, és állandóan korlátozták a villanyáram-szolgáltatást, a kommunista diktátornak kapóra jött a magyar kártya, mert „csatarendbe” állította az ország kiszolgáltatott, de az Erdély elszakításától tartó patrióta románságát.
A nyolcvanas évek óta eltelt három-négy évtized alatt a magyar kártya kijátszása sokat nem változott, csak a körülmények lettek másak. A román politikum kicserélte a kirakatot, miközben a háttér nagyjából ugyanazokból az emberekből áll. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt harminc esztendő magyar kártyáinak kijátszását az 1990 véres marosvásárhelyi márciusi magyarellenes pogromtól a szintén kilencvenes évek eleji Har-Kov jelentésig, amikor a teljes székelyföldi magyarságot ültették szégyenpadra a románság „üldözése” miatt. Gyakorlatilag nem volt olyan év az 1989. decemberi rendszerváltás óta, amelyben ne jelent volna meg valamilyen formában a magyar kártya. Ennek külön háttérintézménye lehet, amiben a diverziókeltésre szakosodott román titkosszolgálatok mellett különböző szinten képviselteti magát a román állam megannyi más intézménye, attól függően, mikor milyen hatásfokú magyar veszélyt kell megjeleníteni a jól manipulálható román közvélemény előtt.
Ilyen megközelítésben az úzvölgyi magyar temető körül kialakult botrány nem lóg ki a sorból, legfentebb az intenzitása erősebb az utóbbi években megszokott forgatókönyvek hatásánál. De erre is találunk magyarázatot, ha figyelembe vesszük, hogy a két román kormányzó párt padlón van – akár idő előtt is kikerülhetnek a kormányzásból. Így nagy valószínűség szerint a mostani magyarellenes verbális pogrom népszerűségük visszahódításának szól. Nincs tehát min csodálkozni, amikor egy olténiai falu iskolájának titkárnőjéből belügyminiszteri rangig felemelt Carmen Dan összevissza beszél, és focimeccsek ultráinak ütközeteként mutatja be az úzvölgyi temetőgyalázást, ahol szerinte román és magyar szélsőségesek csaptak össze, és a rendfenntartó erők a helyzet magaslatán álltak.
Amúgy az internet tele van román haditemetőkről készült fényképekkel, ahol a román katonák sírjai nem látszanak ki a gazból, a keresztek egymásra dőlve várnak szebb időkre bizonyosságként arra, hogy ez az ország mennyire becsüli meg saját hőseit. Már itt kilóg a lóláb, amikor egy példásan gondozott magyar haditemetőre telepednek rá, hogy pár hónap múlva azt is belepje a gyom. Jól látszik, hogy akik hónapokkal ezelőtt kidolgozták az úzvölgyi temetőgyalázás forgatókönyvet, azok számára legkevésbé sem a Moldva és Erdély határán fekvő lakatlan település temetője volt a fontos. Ezt a magyar kegyhelyet találták legalkalmasabbnak arra, hogy a köréje felépíthető botrány megfelelő hatást gyakoroljon a közvéleményre, illetve jó politikai hozadéka legyen.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.