Somogyi Botond

2018. szeptember 20., 21:54

A finnek utáni „bíztató jelek”

Múlt szombaton sokadik edzővel, sokadik vereségét szenvedte el…ismét. Talán emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy a magyar válogatott egy év alatt ilyen gyenge teljesítményt nyújtson, és sorozatban maradjon alul gyengébbnél gyengébb válogatottakkal szemben. Nem tudom, hogy akik a finnországi mérkőzést nézték, és azt mondták, van mire építeni, azok milyen tévécsatornát néztek. Valószínűleg nem azt, amelyiken a Nemzetek Ligájának C jelű osztályában a Finnország–Magyarország mérkőzést közvetítették. Mert ha igen, akkor nem vették észre a rengeteg rossz átadást, labdalevételt, lassú labdajáratást, körülményes támadáskísérletet, gyenge helyzetkihasználást és a sort lehetne folytatni. Focit szerető szurkolóként kínzóan fájdalmas volt látni, ahogy a csapat játékosai kínlódtak. És tudom, nem én voltam az egyetlen. Bár

Andorra, Luxemburg és Kazahsztán után a finn vereség akár természetesnek is tűnhetett.

Nem tehet róla az új szövetségi kapitány, Marco Rossi. Ennyit tudnak ma a játékosok. Elég, ha Lang Ádám példáját vesszük, aki a jól sikerült 2o16-os Eb-szereplés után a francia elsőosztályban találta magát, majd hamarosan a másodosztályban, az idei szezont pedig már a CFR kispadján kezdte. A teteje az egésznek az volt, amikor a mérkőzést közvetítő Hajdú B. István elmondta, Marco Rossi szerint Lang azért került be a kezdő tizenegybe, mert Kolozsváron „kirobbanó formában játszik”. Állítólag a szövetségi kapitány megnézte az összes CFR-meccset, amelyen Lang játszott (amúgy nem volt olyan sok). Valószínűleg nem kapta meg a Botosani és a Dudelange elleni mérkőzések kazettáját, azokon a mérkőzéseken a magyar középhátvéd legalább két gólban is hibás volt. A több kisebb hibát vétő megmozdulásokról most inkább ne beszéljünk. De lehet említeni a másik Ádámot (nem Bogdánt, bár az is megérne egy misét), Nagyot, aki Lang mintájára az olasz Bolognához került, de hamarosan a kispadra került, csere lett, legutóbb épp piros lappal állították ki a Serie A-ban. Igaz, legalább ő kap néhány percet. Nem úgy

több külföldön játszó magyar, aki kénytelen volt az elmúlt években hazajönni, mert a megfeszített tempójú külföldi bajnokságok (még a lengyel is) már túl soknak bizonyultak.

Különben sokatmondó Pátkai Máté helyzete is: az Európa Liga csoportkörébe jutott Vidinél csere, a magyar válogatottban kezdő. És akkor Dzsudzsákra, akinek még csapata sincs, már szavakat sem érdemes vesztegetni.

A magyar labdarúgásban uralkodó helyzetet jellemzi az is, hogy a finn–magyar mérkőzés ideje alatt szakemberként az a Bozsik Péter ült a stúdióban aki szerint „uraltuk a meccset” és „bíztató jeleket lehetett látni”. S aki szövetségi kapitányként éppen Máltától kapott ki jó néhány évvel ezelőtt. Amúgy az is újabb mélypont volt a válogatott történetében. Kár, hogy immár nem mélypontokról, hanem mély gödrökről beszélünk, amelyből még a kiút is kérdéses. És jellemzi az is, hogy amíg a felvezetőben Hajdú B. István elmondta, a finnektől két alkalommal, 1976-ban és 2o14-ben kaptunk ki, addig a szünetben egy másik tévékommentátor szerint „legutoljára a finnektől 1978-ban kaptunk ki”.

No, de ne legyünk ennyire rosszmájúak. Tévedni bárki tévedhet, még a legjobban jegyzett magyar középhátvéd is, a Dinamo Kijevben játszó Kádár Tamás, akit a finn olyan ütemben hagyott le tíz méteren a labdával, mint a gyors a személyvonatot.

A szomorú az, hogy bárkit is neveznek ki kapitánynak, ugyanazokból a gyenge képességű játékosokból kell válogatnia: azok pedig csak ennyit tudnak.

Hiába a sok – állítólag rosszul menedzselt – fociakadémia, hiába a sok stadion, a kiemelt állami támogatás, egyre inkább bebizonyosodik: valami nincs rendben, az újjáépítést pedig az alapoktól kell kezdeni. Ismét. Valahogy úgy, ahogy Izlandon. A háromszáz ezres lakosú országban szinte mindenki sportol, az eredmények pedig már nemcsak a kézilabdában látszanak, hanem a fociban és más sportágban is.

Cinikusan jegyezte meg az egyik kommentelő egy magyar sportportálon: lassacskán kérnünk kell az UEFA-tól, hogy a magyar meccseken az ellenfél kapujának méretét kétszerezzék meg, máskülönben kevés esélyünk lesz a gólszerzésre. A fájó az, hogy ilyen játékkal nemhogy a hagyományos selejtezőtornákon nem lesz esélyünk kijutni a következő Eb-re (amelynek részben Budapest is a gazdája lesz), de még a Nemzetek Ligájából sem. Sőt félő, hogy ez utóbbiban a négyes csoportban elért gyenge helyezés miatt esetleg a C-ből a D ligába esünk ki.

Annyi azért vigasztalhat majd, hogy onnan lennebb már valóban nincs, hiszen az E liga nem létezik. Még…

0 HOZZÁSZÓLÁS
Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Ábrám Zoltán 2019. június 17., hétfő

A pápalátogatás és annak üzenetei

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően. 

Nánó Csaba 2019. június 14., péntek

A levélírás diszkrét bája

Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még – a fiatalok pedig nem is tudják, mit vesztettek –, mekkora izgalommal lestük a postást kora reggel, hátha aznap bedobja ládánkba a régen várt levelet.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...

Pataky István: Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...

Nánó Csaba: Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást ...

Legnézettebb