Miközben az Ukrajnának nyújtandó európai uniós és amerikai segélyek milliárdjairól röpködnek bejelentések Brüsszelben és Washingtonban, a hivatalos nyugati álláspont az, hogy Ukrajnának minden áron meg kell nyernie a háborút. Feltételezések szintjén sem hangzik el ezzel kapcsolatban hivatalos kétely, mert az megbocsájthatatlan bűnnek számít a nyugati érdekszférában.
Az Európai Unió tagállamainak többsége ma az ukrán vezetés hivatalos álláspontját osztja, ami nagyjából úgy néz ki, hogy az ukrán hadsereg kiűzi a megszálló orosz csapatokat Ukrajna területéről
– felszabadítja a 2014-ben elcsatolt Krím félszigetet is –, és a nagy győzelem végén Oroszország megadja magát, majd az általa fizetett jóvátétel hozzájárul Ukrajna újjáépítéséhez. Ez az elképzelés azonban túlságosan szép, hogy igaz legyen, ezért a józanul gondolkodó európai politikusok – közöttük Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter – azonnali tűzszünetet, és mélyreható orosz–ukrán béketárgyalásokat sürgetnek.
Egyértelmű, hogy az egyre tovább tartó háború napról napra több emberáldozatot, gazdaságilag pedig Európa meggyengülését vonja maga után. Az merő illúzió, hogy a béketárgyalásoktól elzárkózó és végsőkig harcolni akaró Ukrajna konoksága jobb belátásra bírja a moszkvai vezetést. E hozzáállás inkább a háború elhúzódásához vezet. Egyes becslések szerint akár évekig is eltarthat a háború. Amelynek akkor is beláthatatlan gazdasági következményei lesznek a térség országaira nézve, ha a hadviselés megmarad Ukrajna területén a két háborúban álló ország hadserege között.
A béketárgyalások sürgetése nem ördögtől való elképzelés. A legtöbb uniós országban megfogalmazódtak már ilyen hangok, de különféle okokból nem lett belőle közös stratégia, mert a fegyveres konfliktus folytatásában érdekelt erők lobbija sokkal erősebb. Romániában éppen a volt védelmi miniszter, Vasile Dîncu pedzegette egy televíziós interjúban, hogy a háborúnak csak a béketárgyalások vethetnek véget. Meglátása szerint Ukrajna helyett az Egyesült Államoknak, a NATO-nak, a világ országainak kell lefolytatniuk ezt a tárgyalást Oroszországgal. Dîncu szerint a béketárgyalás mindenképpen jobb lenne, mint a jelenlegi – emberéleteket és anyagi javakat megsemmisítő – pusztítás, még akkor is, ha csupán egy befagyott konfliktust eredményezne. A józan megközelítés a román miniszter lemondásába került, mert az uniós nyájszellemtől vezérelt román kormányban semmiféle eltérő véleményt nem viselnek el az ukrajnai helyzet rendezése kapcsán.
Holott nyilvánvaló, hogy
a háború folytatásával és az Oroszország elleni szankciók fenntartásával lehetetlen az egyre súlyosabb energetikai és az ebből fakadó gazdasági válságot orvosolni,
amely rövid idő alatt az európai emberek millióit fogja elszegényíteni.
A legkiszolgáltatottabb régió ezúttal is Kelet-Európa, amelynek hosszabb távon nincsenek olyan tartalékai, hogy ellensúlyozni tudja az energiaárak elszabadulását. Amíg Németország a román bruttó hazai termék éves értékét megközelítő, 200 milliárd eurót fordít az energiaár-robbanás hatásának mérséklésére, e bőkezűség csak kevés uniós országra jellemző. Van, ahol a kormány csak a legszegényebb rétegeket hajlandó támogatni, ezzel szemben Magyarországon és Romániában az országos költségvetés hatalmas kiadások árán próbálja ellensúlyozni a lakossági és az ipari felhasználású villanyáram és földgáz árnövekedését. Kérdés, hogy egy elhúzódó háború körülményei között a szegényebb kelet-európai államok meddig bírják a hatalmas pluszkiadást, amely az országok gyors iramú eladósodásához vezet.
Bárhogy is nézzük,
egyetlen európai országnak sem fűződhet érdeke az ukrajnai háború elhúzódásához.
Ez Ukrajnának sem lehet érdeke, de a pénzügyi lélegeztetőgépen tartott kijevi vezetés úgy gondolja, hogy az országba pumpált havi több milliárd euró fenntartható a végtelenségig.
Egy átlagosnál hidegebb tél és az eldurvuló utcai megmozdulások bírhatják rá az uniós országok vezetőit, hogy végre lépjenek a fegyverszünet ügyében, a béketárgyalások elkezdéséért. Más út ugyanis nem létezik.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.