Miközben az Ukrajnának nyújtandó európai uniós és amerikai segélyek milliárdjairól röpködnek bejelentések Brüsszelben és Washingtonban, a hivatalos nyugati álláspont az, hogy Ukrajnának minden áron meg kell nyernie a háborút. Feltételezések szintjén sem hangzik el ezzel kapcsolatban hivatalos kétely, mert az megbocsájthatatlan bűnnek számít a nyugati érdekszférában.
Az Európai Unió tagállamainak többsége ma az ukrán vezetés hivatalos álláspontját osztja, ami nagyjából úgy néz ki, hogy az ukrán hadsereg kiűzi a megszálló orosz csapatokat Ukrajna területéről
– felszabadítja a 2014-ben elcsatolt Krím félszigetet is –, és a nagy győzelem végén Oroszország megadja magát, majd az általa fizetett jóvátétel hozzájárul Ukrajna újjáépítéséhez. Ez az elképzelés azonban túlságosan szép, hogy igaz legyen, ezért a józanul gondolkodó európai politikusok – közöttük Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter – azonnali tűzszünetet, és mélyreható orosz–ukrán béketárgyalásokat sürgetnek.
Egyértelmű, hogy az egyre tovább tartó háború napról napra több emberáldozatot, gazdaságilag pedig Európa meggyengülését vonja maga után. Az merő illúzió, hogy a béketárgyalásoktól elzárkózó és végsőkig harcolni akaró Ukrajna konoksága jobb belátásra bírja a moszkvai vezetést. E hozzáállás inkább a háború elhúzódásához vezet. Egyes becslések szerint akár évekig is eltarthat a háború. Amelynek akkor is beláthatatlan gazdasági következményei lesznek a térség országaira nézve, ha a hadviselés megmarad Ukrajna területén a két háborúban álló ország hadserege között.
A béketárgyalások sürgetése nem ördögtől való elképzelés. A legtöbb uniós országban megfogalmazódtak már ilyen hangok, de különféle okokból nem lett belőle közös stratégia, mert a fegyveres konfliktus folytatásában érdekelt erők lobbija sokkal erősebb. Romániában éppen a volt védelmi miniszter, Vasile Dîncu pedzegette egy televíziós interjúban, hogy a háborúnak csak a béketárgyalások vethetnek véget. Meglátása szerint Ukrajna helyett az Egyesült Államoknak, a NATO-nak, a világ országainak kell lefolytatniuk ezt a tárgyalást Oroszországgal. Dîncu szerint a béketárgyalás mindenképpen jobb lenne, mint a jelenlegi – emberéleteket és anyagi javakat megsemmisítő – pusztítás, még akkor is, ha csupán egy befagyott konfliktust eredményezne. A józan megközelítés a román miniszter lemondásába került, mert az uniós nyájszellemtől vezérelt román kormányban semmiféle eltérő véleményt nem viselnek el az ukrajnai helyzet rendezése kapcsán.
Holott nyilvánvaló, hogy
a háború folytatásával és az Oroszország elleni szankciók fenntartásával lehetetlen az egyre súlyosabb energetikai és az ebből fakadó gazdasági válságot orvosolni,
amely rövid idő alatt az európai emberek millióit fogja elszegényíteni.
A legkiszolgáltatottabb régió ezúttal is Kelet-Európa, amelynek hosszabb távon nincsenek olyan tartalékai, hogy ellensúlyozni tudja az energiaárak elszabadulását. Amíg Németország a román bruttó hazai termék éves értékét megközelítő, 200 milliárd eurót fordít az energiaár-robbanás hatásának mérséklésére, e bőkezűség csak kevés uniós országra jellemző. Van, ahol a kormány csak a legszegényebb rétegeket hajlandó támogatni, ezzel szemben Magyarországon és Romániában az országos költségvetés hatalmas kiadások árán próbálja ellensúlyozni a lakossági és az ipari felhasználású villanyáram és földgáz árnövekedését. Kérdés, hogy egy elhúzódó háború körülményei között a szegényebb kelet-európai államok meddig bírják a hatalmas pluszkiadást, amely az országok gyors iramú eladósodásához vezet.
Bárhogy is nézzük,
egyetlen európai országnak sem fűződhet érdeke az ukrajnai háború elhúzódásához.
Ez Ukrajnának sem lehet érdeke, de a pénzügyi lélegeztetőgépen tartott kijevi vezetés úgy gondolja, hogy az országba pumpált havi több milliárd euró fenntartható a végtelenségig.
Egy átlagosnál hidegebb tél és az eldurvuló utcai megmozdulások bírhatják rá az uniós országok vezetőit, hogy végre lépjenek a fegyverszünet ügyében, a béketárgyalások elkezdéséért. Más út ugyanis nem létezik.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel ...
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői ...
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.