December 1., Románia nemzeti ünnepe. Két székelyföldi városban, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen román tömegek vonulnak fel, amelyek magatartása, viselkedése nem annyira ünnepi. Inkább kihívó, provokatív.
Ha a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI) ugyanannyira értenek a szakmához, mint az etimológiához, akkor máris egyértelmű, mekkora az állítólagos kézdivásárhelyi merényletkísérletről szóló vádak valóságtartalma.
Ugyanazok a belügyi szervek és embereik, akik a nyolcvanas években ügyködtek, folytatják ott és ugyanazt, amit 1989 decemberében abbahagytak. A magyarellenesség színpadán csak a díszlet változott: a szereplők és a betanult szöveg ugyanaz.
Küldj levelet Orbán Viktornak! – ezzel a felhívással érkezett névre szólóan címemre egy nemzetközi vallási segélyszervezet levele magyar nyelven.
Földi gondjainkra figyelve ismét elérkezik a csalódást soha nem okozó égi reménykedések ideje. Azoknál, akik élni tudnak eme legfőbb támasszal, igencsak szükség volt erre nap mint nap, egész évben.
Ez túl szép, hogy igaz legyen – mondta egy barátom az október 11-re meghirdetett összmagyar marosvásárhelyi előválasztás kapcsán, amikor éppen azon ügyködtem, hogy mindhárom jelöltet megszólaltassam az Erdélyi Napló hasábjain.
Nyílt titok, hogy a pártversenyre épülő parlamentáris demokráciákban a „szakértői kormány” fából vaskarika
Brüsszelben szinte fel sem tűnik, hogy valami nincs rendben. A heves szél és a néha eleredő eső ellenére turisták ezrei járják be a főtér, a Grand Place, azaz flamandul Groote Markt példásan karban tartott épületeit övező utcákat.
A rendszerváltás óta román, magyar, de más kelet-európai politikusok is azzal kérkednek, hogy régiónk nagy erőssége az olcsó és jól képzett munkaerő. Józan gazdasági elemzők azonban már rég figyelmeztettek, hogy ez nem több porhintésnél.
Néhány héttel ezelőtt, amikor nyilvánvalóvá vált a lengyel euroszkeptikus vonulat felerősödése, a hazai román sajtó komolyan tárgyalta annak lehetőségét, hogy Románia átveheti Lengyelország helyét az Európai Unió kelet-európai tigriseinek kis falkájában.
Párizsban megtörtént az, amire a hónapok óta húzódó és fokozódó migránsválság kapcsán figyelmeztetnek biztonságpolitikai szakemberek, titkosszolgálati vezetők és az Európa jövőjéért őszintén aggódó politikusok.
A „multikulturális” kifejezés nemzeti sokszínűséget jelent, míg a „multikulturalizmus” olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget. A romániai hétköznapok mégis azt bizonyítják, a gyakorlat messze esik az elmélettől.
Nem kellenek feltétlenül több tízezres, köztereket megtöltő tömegek és harsány szlogenek ahhoz, hogy képet alkossunk egy társadalom lelkiállapotáról.Egy gesztus, egy néhány szavas felirat sok esetben beszédesebb egy egész panaszáradatnál.
Nem vitás, hogy a rendszerváltás, majd a bányászjárást megelőző diáktüntetések óta nem látott a hazai politikai osztály ilyen felháborodást, mint amit a bukaresti Colectiv Klubban történt tömegszerencsétlenség váltott ki az emberekből.
Hálásak lehetünk az Úrnak, hogy a jelenlegi migránsválság idején nem a magyarokat a határon túliak ellen uszító, a globális világtőkét kiszolgáló és a magyar nemzeti érzést tűzzel-vassal irtó liberális és baloldali pártok uralkodnak.
Halottak napjának hétvégéjén tényleg szembenézhettünk saját halandóságunkkal, de csak az ostobaságunk köszönt vissza a tükörből. Történt, hogy több tucat ártatlan élet kihunyt. Idősebbek és fiatalok elmentek egy koncertre, és nem tértek haza többé
Az autonómia mellett kiálló közéleti személyiségek, alapítványok vagy a mozgalmat anyagilag is támogató cégek megfigyelése nem kérdéses, az ebből eredő megtorlások azonban sok kérdőjelet vetnek fel a romániai jogállammal kapcsolatban.
Adonyi Nagy Mária, a magyar irodalom egyik reményteljes ígérete, a magyar sajtó nagy tudású, szorgalmas munkása, a makulátlan szakmai erkölcs példaképe távozott idejekorán közülünk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
