Óceán, sivatag és hegyvidéki sípályák – a lenyűgöző Marokkó Afrika és az arab világ határán

Mint minden arab országban, Marokkóban is úton-útfélen árusokkal lehet találkozni, akik nem várják, hogy megnézzük portékájukat, hanem egyenes ránk akaszkodnak, ajánlgatják áruikat vagy étkezdéjüket. Ez hamar idegesítővé válik, de hozzátartozik a keleti és déli országok életstílusához.

Marokkó tulajdonképpen csak részben arab ország, hiszen a hegyvidéken nem arabok, hanem berberek élnek sajátos nyelvvel és írással. Európai szemmel nézve azonban nehéz különbséget tenni közöttük.

Az országba jelenleg csak negatív PCR teszttel lehet bejutni, és az elmúlt hónapokban még ez sem volt elegendő, hiszen teljesen lezárták az országot. Második alkalommal jártam Marokkóban, és mindkét esetben Marrakesbe érkeztem, onnan is indultam vissza, de Tanger, Rabat, Casablanca vagy Agadir is elérhető nemzetközi járatokkal. Érdemes úgy megtervezni marokkói utazásunkat, hogy az egyik városba érkezünk és a másikból indulunk haza.

Marrakesben számos palota található, de érdemes megnézni a Majorelle Kertet, amelyet 40 éven át készített Jacques Majorelle művész, orientalista. Yves Saint-Laurent és Pierre Bergé tulajdona is volt, itt található a Berber Múzeum. Az egymilliós nagyváros első számú látványossága azonban a Dzsema el Fna piac, amely Afrika legnagyobb hagyományos piaca. Itt szinte minden kapható. Kézi szőttesek, szőnyegek, bőrárúk, ételek, ásványok, kézműves termékek, arany, bizsu és sok minden más elérhető.

Kedvencem a frissen facsart gyümölcslé, amelyet szinte az egész városban, de főleg a piac közepén lehet vásárolni.

Érdemes friss gyümölcsöket is kóstolni: citrusok, marokkói banán, fügekaktusz, gránátalma és a trópusi területekről érkezett egzotikus gyümölcsök szintén jó áron vásárolhatók meg.

A marokkói konyha büszkesége a tázsin nevű egytálétel, amelyet kúpos tetejű agyagedényben, a tázsinban készítenek hagyományosan parázson sütve. Zöldségeket, húsokat és fűszereket főznek    össze lassú tűzön, az ételből számtalan változat készíthető.

Csirke, kecske, teve is kerülhet az edénybe a krumpli, répa, olívabogyó, savanyított citrom, uborka és más zöldségek mellé, de húsmentes változatot is készítenek.

Az egytálétel mellé korong alakú kenyeret adnak, amivel a szaftot érdemes mártogatni. Egy adag tázsin ára változó az étterem vagy a kifőzde színvonalától függően. A tázsin mellé – ahogy Marokkóban minden étel mellé – mentás zöldtea dukál. Ezt isszák reggel, evés mellé, beszélgetéshez és szinte mindenhez. Más arab vidékekkel szemben itt nem a kávé az első számú ital.

A szállás nem drága Marokkóban. Néhány ezer forintért már lehet szobát foglalni szinte minden városban. Ehhez általában reggeli is jár teával, péksüteménnyel, tojással és lekvárokkal. Azonban érdemes felkészülni arra, hogy a kisebb településeken vagy az olcsóbb szállásokon nem éppen európai színvonalat találunk. Marokkóban a legtöbb szállást a belső kertekkel ellátott riádokban kínálják. A többemeletes épületek belső részén kertet alakítanak ki, ahol gyakran hatalmas banán- vagy fügefa magasodik a felsőbb szintekig. Ezeken a helyeken általában a fenti teraszon lehet teázni. A közlekedők és a szobák színes csempékkel, virágokkal és növényekkel, valamint lámpákkal vannak díszítve.

A Dzsema el Fna piac közepén nem csak gyümölcslevet érdemes inni, hiszen mindenféle mutatványosok is megtalálhatók itt. Szökellnek, szaltóznak, zenélnek egy kis anyagi támogatásért cserébe. Lovaskocsis meneteket kínálnak. Mások kobrát bűvölnek a furulyájukkal, vagy éppen ártalmatlan kígyót tesznek a gyanútlan turista nyakába, majd jó pénzért leveszik róla. Vannak, akik majmokat használnak pénzszerzésre. Kisebb-nagyobb összegért lehet a berber makákókkal fotózkodni, barátkozni. A berber makákók egyébként a város környéki hegyekben is élnek.

Az Atlasz egészen más világ. Legmagasabb pontja a 4167 méteres Toubkal, amit ősztől tavaszig hó borít, a környéken pedig sípályák is találhatóak. A hegyre csak vezetővel szabad menni.

Mi kétnapos vezetésért 100 eurót fizettünk. A hegyek klímája már nem mediterrán vagy sivatagos. Itt diót, mandulát, almát vagy éppen cseresznyét termesztenek a folyók mentén. A hegység egyik ismert faluja Imlil, ahonnan a Toubkalra is indulnak a túrák.

Néhány óra alatt el lehet jutni Marrakesből a Szahara kapujába, Aït Benhaddouba, ahol számos filmet forgattak. A gladiátor, A múmia, A Nílus gyöngye vagy éppen a Marco Polo nézőinek ismerős lehet az UNESCO szerint is világörökségnek számító település. Itt még nem homoksivatag van, de az erődített falutól délre néhány órányira már homokdűnékben sétálhatunk.

Érdemes ellátogatni az Atlanti-óceán partjára is. Az egyik legismertebb óceánparti város Agadir. Itt termelik a marokkói banán jelentős részét,

de a város inkább a szörfösök között ismert. Strandolni is lehet, de érdemes óvatosnak lenni, mert hiába az afrikai meleg, az óceán itt viszonylag hideg, habár nyáron nyilván kellemes.
Agadirnál hangulatosabb város Esz-Szavíra, ahol a kék csónakokat használó halászok a frissen fogott halat rögtön piacra viszik, és fogás után nem sokkal már a tányérunkon üdvözölhetjük a kopoltyús barátunkat egy kis saláta társaságában. A város szintén filmforgatások helyszíne.

A Mennyei királyságból vagy a Trónok harcából is ismerős lehet.
Marokkó hatalmas ország, így két utazás is kevés volt számomra, hogy bejárjam minden ismert városát és látványosságát. Casa­blanca, Fez, Meknez, a Rif-hegység és Rabat is kimaradt az úticéljaim közül. Aki teheti, szánjon sok időt Marokkóra, mert bőven van látványosság. Megéri.