Európában nem lehet tabutéma a függetlenség – beszélgetés Jill Evans leköszönő walesi EP-képviselővel

– Sok évet töltött az Európai Parlamentben, munkáját a Brexit miatt kellett abbahagynia. Hogyan tekint vissza brüsszeli és strasbourgi tevékenységére?
– Ilyenkor nem a személyes dolgok a jelentősek, hanem a megtett út az eredményekkel és a kudarcokkal egyaránt. Számomra fontos volt, hogy

nemcsak walesi politikusként képviselhettem hazámat, hanem az Európai Szabad Szövetség/EFA elnökeként minden kisebbségben élő európai embert is.

Sokat küzdöttem a kisebbségi nyelvek elismeréséért és beszélőinek jogaiért. Habár az EP-ben nem számított hivatalos nyelvnek, felszólalásaimban a walesi nyelvet használtam annak alátámasztására, hogy az Európai Unióban minden nép nyelve egyenrangú és annak egyenjogúnak kell lennie. Akkor is kitartottam e mellett, ha nem értem el a kitűzött célt, de legalább előmozdítottam közös ügyünket.

– Mire emlékszik még szívesen?
– Húsz évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, az elsők közt szólaltam fel a klímaváltozás kérdésében. Mindig küzdöttem ezért, pedig az elején ellenséges fogadtatása volt. Az idő azonban minket igazolt: ma minden felelős politikus napirenden tartja. Akkoriban azzal támadtak, hogy a klímaváltozás megakadályozásáért követelt intézkedések aláássák a gazdaságot és munkahelyeket számolnak fel. Napjainkban ezek az aggályok már fel sem merülnek. Walesben is komoly kihívások várnak rám.

– A Brexit után vajon újra napirendre kerül a skót kérdés?
– A skót kérdés már egyszer terítékre került. Nálunk, Walesben az elmúlt egy-két évben a függetlenség kérdése szintén közbeszéd tárgya. Ha az ügy mellett még nem is áll meggyőző többség, egyre többen fejtik ki véleményüket, tehát nem elszigetelt jelenségről beszélünk.

Sok kérdésfelvetésre várnak választ az emberek, ami új helyzetet teremt és új megoldásokra lesz szükség. Itt már nincs tabutéma: a függetlenség kérdésében is vita, párbeszéd várható.

– Komoly gondot okozhat az északír helyzet, hiszen az írek számára elfogadhatatlan egy kirekesztő határ. Vajon visszatérhetnek a békekötés előtti állapotok?
– Nem tartom kizártnak. Mi mindent megteszünk azért, hogy ez ne történjen meg. Egy valós kockázat áll fenn, miközben a brit kormány mindent elkövetett, hogy a kockázatot növelje.
Walesnek igen szoros kapcsolata van az írekkel, most pedig ismét határ választ majd el bennünket. Nem tudjuk, ennek milyen hatása lesz a kereskedelemre, a kultúrára, a sportra és az egyéni kapcsolatokra. A mi kötelességünk ír kollégáinkkal azon dolgozni, hogy a béke fennmaradjon és az élet zökkenőmentesen haladjon tovább.

– Mi várható a következő, Brexit utáni időszakban az Európai Unióban? A katalán kérdés kap valamilyen megoldást?
– Mindig a nagy pártok döntöttek, ők adták az Európai Bizottság elnökét, ez gondolom lényegesen nem változik. Az elkövetkező két évben az Európai Unió jövőjéről tartandó konferencia keretében keresett megoldásokról szintén a nagy tömörülések döntenek, az viszont elkerülhetetlen, hogy Európa változzon.

Néha megértem, hogy az EB azzal érvel, ez a spanyolok belügye. De a bizottságnak felelőssége van abban, hogy az emberi jogok ne sérüljenek és a jó bánásmód ne csorbuljon, mint ahogyan az Katalóniában történt. Ne feledjük, Katalóniában politikai vezetőket tartanak börtönben – köztük egy megválasztott EP-képviselőt –, az Európai Uniónak viszont a demokrácia érdekében cselekednie kell. A Brexit után a skót és a walesi függetlenség, valamint az ír egyesítés is olyan kérdés, ami elől az unió nem zárkózhat el.

– Mindig támogatta a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek követeléseit. Mit őriz meg e sok éves együttműködésből?
– Mindig szerettem volna meglátogatni Erdélyt, de elfoglaltságaim ebben megakadályoztak, így az Európai Szabad Szövetség küldötteként jutottam el végül Erdélybe. El voltam ragadtatva a fogadtatástól! Az Erdélyi Magyar Néppárt kongresszusán felszólalhattam és beszélhettem hazámról, Walesről, amit nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak. Éreztük, kisebbségiként mennyi sok közös van bennünk.

Leggyakrabban a legalapvetőbb jogokért, mint például az anyanyelv használata. Ösztökélést és bizakodást hozott számomra az erdélyi találkozás, meg bizalmat abban, hogy testvérpártjaink demokratikus küzdelme nem hiábavaló.

Krivánszky Miklós, Brüsszel